Leírás (forrás: moly.hu)
„A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.”
Vélemény:
Egy vallomással kezdeném. Azt hiszem, ez volt az a történet, amit valahogy mindig megpróbáltam elkerülni, mert úgy éreztem, hogy nekem erre semmi szükségem nincsen. Mert túlságosan sokan szerették és sokan azért szerették, ami miatt én néha nem bírok egy-egy cselekményt, de mégis úgy hozta a sors, hogy nekikezdtem és…
Még egy vallomással tartozom, bár nem érzem, hogy hatalmas fant faragott volna belőlem a könyv, de a sztorija megvett magának. Nem mondom, hogy tökéletes, vagy csak én nem olvastam a legtökéletesebb időszakomban, bár még így 28 évesen is (jézusom…) van olyan, amikor nagyon jól elszórakozom a Harry Potterrel, vagy a Szent Johanna gimivel, de ez általában szeptember környékén szokott megtörténni, amikor tanárként térek vissza az iskolába, de a lelkem legmélyén még mindig inkább diákként szeretnék. Talán akkor kellene folytatnom majd a második résszel.
Az, hogy a történetben megjelent a diszlexia és a hiperaktivitás (még ha meg is lett magyarázva miért jelentős) nekem ez hatalmas plusz pont, mert úgy érzem ők azok a gyerekek, akik meglehetősen alul vannak reprezentálva a történetekben (többek között ezért is imádom Wylant a Hat varjúból), és itt mégis előkerült ez a problémakor, ráadásul különleges képességként találva, vagyis hogy egy különleges tulajdonság áll a háttérben.
A másik ami megvett magának, az a mitológia behozatal a történetbe és hogy milyen szépen lett összemosva a modern korral, meg Amerikával. Szóval alapvetően a világ építés, a cselekmény és a kalandok nagyon, de nagyon ütősek voltak. A szereplőkkel tudtam kicsit nehezen zöld ágra vergődni (kivéve Grovert, őt nagyon imádtam). Sajnos nagyon sok csavart már előre sikerült kitalálnom, mert a) vagy annyira jól emlékeztem egy-két görög istenségre és mítoszra vagy b) túl sokat olvastam már hasonlót és ilyenkor az ember alapvetően megérzi ki fog csavarni a történet menetén és ki az akiről egyszer majd kiderül, mégsem az akinek vallotta magát.
Alapvetően amúgy a történet izgalmas, kicsit azt éltem meg közben nehezen, hogy évekig óvakodtam tőle mint a tűztől, erre rá kell jönnöm, hogy mégsem olyan rossz és megéri a maga kis hipe-ját. De az meg már a saját egóm kis bántalma és nem a könyv hibája.
Szívesen tudom ajánlani, és az is jó érzés hogy találtam egy újabb regényt amit talán megéri majd bevinni az olvasástól amúgy ódzkodó tanítványaimnak. (Egy lelkes gyógypedagógus aki ezek szerint nagyon sok félvért tanít :D )
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése