Leírás (forrás: moly.hu)
„Nina az általános iskola ötödik osztályába jár (Segítség, itt vannak a vizsgák!), a nagynénjeivel él Madridban, és ritkán látja a szüleit, mert a munkájuk miatt mindig távol vannak. Összességében idáig nincs is semmi különös. De ott van az a csillag formájú szederanyajegy a jobb kezén… pont ugyanolyan, mint amilyen a szeretett Misa nagypapának is van, a nagy alkimistának, aki Velencében él. A sors bélyege lenne ez? Milyen jövő vár Ninára? Az alkímia, a tanulás, egy ismeretlen világ… egy teljesen új élet, ami elkezdődik egy éjszaka; hirtelen, a nagypapa titokzatos halálával. Nina megérkezik Velencébe, kutyája Adóne és macskája Platóne kíséretében, készen arra, hogy megértse, mi történik körülötte. És még nem tudja, hogy majd meg kell mentenie a Hatodik Holdat négy velencei barátja, egy Max nevű robotember és a Sbacchio segítségével…”
Vélemény:
Nem éppen az én korosztályomnak szól ez a könyv az már egyszer biztos, de szeretném csökkenteni az itthon felgyülemlett olvasatlan könyveimet. Emlékszem, hogy ezt a részt még kiskoromban – talán általános iskolában – olvastam, amikor mind a főszereplő mind a leírások közelebb álltak akkori énemhez.
Szeretném leszögezni, hogy ez egy gyerekkönyv. Így azt, hogy mennyire gyerekes néhány gondolat, például:
- A karaktereket szinte személyiségileg nem is ismerni, Nina minden barátja szinte ugyan olyan, egy-egy fő karaktervonást leszámítva.
- Természetesen a 10 éves kislány menti meg a világot, mindenféle felnőtt segítsége nélkül.
- A főgonosz rosszabb, mint egy Disney karakter, ugyanis minden második mondatában a terveit fecsegi ki, valamint fenyegetőzik.
Nem szeretném ennél jobban kifejteni, mert tudom, hogy ennek a korosztálynak ennél több nem is kell. És inkább olvassanak egy könyvet erről, mint hogy tolják a GTA-t, vagy horrort lessenek a Netflixen.
Ezt leszámítva azonban el kell mondjam a könyvnek vannak bizonyos mélységei, amikre sajnos a kidolgozatlan gyermeki gondolatok nagyon rányomják a bélyegét, de ha ez egy felnőtteknek (vagy tiniknek) szóló regény lenne, eskü horrorisztikus kaland kerekedne ki belőle. Akadt egy két jelenet, amit nagyon erősnek éreztem még én is, főleg a gonosznak a kisállatokkal szembeni kegyetlenkedéseiben. Az alkímia, űrutazás, mágia és egyebek keveredése pedig ritkán látott gondolat mesekönyvben. A varázslatot itt a tudomány alapozza meg, a tudományt pedig a mágia így minden de minden összecseng. Egy-két gondolata pedig a könyvnek szinte ma sajnos jobban megállja a helyét, mint megjelenése pillanatában.
Nekem a könyv néha gyerekes volt (ami így felnőtt fejjel egészen megérthető), de ettől független tudtam élvezni az alapgondolatot é kíváncsi vagyok a folytatása.
Értékelés: 4 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése