Leírás (forrás: libri.hu)
„John E. Douglas huszonöt évig dolgozott az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozóhivatalának különleges ügynökeként, ahol a pszichológiai profilalkotás technikájával vizsgálta az ország leghírhedtebb sorozatgyilkosainak és bűnözőinek elméjét. A szerző mára klasszikusnak számító könyvében - amely idén új utószóval kiegészítve kerül boltokba - betekintést enged legbrutálisabb, legelképesztőbb és legbonyolultabb eseteibe, ezáltal legrosszabb rémálmainkba.
Az egykori ügynök szakmája egyik legendás alakja, róla mintázták A bárányok hallgatnak Jack Crawford nyomozóját: Douglasnek karrierje során olyan könyörtelen gyilkosokkal volt dolga, mint Charles Manson, Ted Bundy és Ed Gein, és az egyik ügyéért kis híján az életét adta. Douglas kísérteties képességének hála a ragadozók és a prédák bőrébe egyaránt bele tud bújni, így amikor átfésüli az egyes bűntények helyszíneit, a profilalkotás során nemcsak az elkövetők szokásait képes meghatározni, hanem következő lépéseiket is.”
Vélemény:
Váratott már magára ez a könyv eléggé. Sajnos egy olyan időszakban vettem meg, amikor még nem igazán sikerült belovallnom magam az olvasási élménybe így elképesztően lassan haladtam, majd szerintem 100 oldalt sem értem el amikor leraktam egy időre, de az emlék velem marad.
Most újra elővettem. Egyrészt mert időközben megnéztem a sorozatot mely alapjául ez a könyv szolgált, másrészt mert elkezdtem elmélyülni a krimiben és gondoltam néhány megtörtént bűneset elolvasása segít majd a saját történetem előre mozdításában. Mióta először láttam a Gyilkos elméket, egyszerűen magával ragadott a bűnügyi profilozók munkája. Az a szinte már csoda ahogy az elkövetés módjából és a helyszínek látványából képesek szinte pontos képet festeni az elkövetőről.
A könyv elején nagyon pörögtem és gyorsan tudtam vele haladni. Érdekelt az író élete az, hogyan is jutott el az FBI-hoz és szerencsére már ezeket a részeket is megfűszerezte némi jövőreutalással, amikor egy-egy pillanatot későbbi interjúkban hallható tapasztalatokkal vetett össze. A bűnesetek leírásánál gyakran nagyon erősen és pontosan lefestette az áldozatok halálának körülményeit, némely esetben tényleg még elképzelni is fájdalmas ős sötét volt. A bűnözők ellenben néha, amikor a könyvben egy-egy általuk kimondott mondatot olvastam teljesen hétköznapinak és gyakran nagyon okosnak is tűntek. Előfordult persze a másik véglet az őrültebb elkövetők is.
Nagyon furcsa volt látni azt, hogy a lezárásban még évtizedekkel később is voltak ügyek amiket csak később sikerült megoldani, vagy az elkövető csak akkor kapott érte büntetést. Megérte elolvasnom a könyvet, mert a sorozatgyilkosok életéről például most egy másik szemszögből is megtudhattam dolgokat és az FBI ügynökök véleménye is rengeteget adott hozzá a saját megítélésemhez. Másképp látom a társadalomba való visszaintegrálódás lehetőségét és azt is a pszichiáterek mégis kiket akarnak visszaengedni az emberek közé.
A könyv egyetlen hátránya, hogy nem annyira regényes számomra így elég nehezen haladtam, főleg a második felében már akadtak részek amiket kissé untam is.
Értékelés: 4 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése