Leírás (forrás: moly.hu)
„Amikor a gyönyörű, fiatal lánynak szülei megtalálják a megfelelő kérőt, Simonetta nem tiltakozik: Marco Vespucci nemcsak jóképű és művelt, de Firenze legbefolyásosabb családja, a Mediciek köreiben forog. A gazdag bankárcsalád a művészetek legfőbb pártolója a 15. századi Itáliában, és Lorenzo páratlan könyvtára lenyűgözi az irodalomkedvelő lányt. Örömmel veti hát bele magát az arisztokratafeleségek életébe, igyekszik beilleszkedni és közben figyelmen kívül hagyni az arra utaló jeleket, hogy a gazdag, kifinomult ízlésű város erkölcsei a felszín alatt nem éppen olyanok, mint amire őt otthon tanították.
Szépsége miatt rajongás övezi, amerre csak jár, még Giuliano de’ Medici is a hódolójává válik. Simonettának azonban csupán egyetlen férfi kelti fel a figyelmét: Botticelli, az ifjú festő, a vonzó férfi, akivel első látásra egymásra hangolódnak, és aki egy napon arra kéri, legyen készülő festménye modellje – meztelenül. Múzsája végül beleegyezik, és megkezdődik Simonetta, Sandro és a Vénusz születése története.”
Vélemény:
Az írónő egy másik regénye (A Borgia-vallomások (Portré Cesare Borgiáról, a történelem hírhedt "rosszfiújáról") első olvasásra rögtön a szívemhez nőtt, és alig bírtam letenni a kezeim közül.
Ettől felbuzdulva arra gondoltam már könyvével is megpróbálkozom. Mivel a szívemhez mindig közel állt a reneszánsz Itália így ezt a Firenzében játszódó történetet néztem ki.
Már a történet elején rá kellett jönnöm, hogy egyértelműen látszik a kettő közötti különbség. Ez csak női szemszögből íródott (bár ő legalább valós személy alapján lett mintázva), és sajnos a korszak embereiről is kevesebb dolog derült ki. Nagyrészt a szerelem kapta a hangsúlyt.
Számomra kicsit túl sokszor mondták ki a regény során, hogy Simonetta mennyire gyönyörű és bár értem, hogy ez volt a lényeg, de közben gyakran ezek a jelenetek már untattak, inkább olvastam volna még jeleneteket a Medici család tagjaival. Az mondjuk rögtön megfogott, hogy Simonetta a szépsége mellett okos volt és néha kinézetét inkább tehernek élte meg, mely nem csak a férfiakkal való kapcsolatára, de nő társaival szembeni barátságára is rányomta a bélyegét. Az elején már tudtam, hogy ez nem lesz egy szépen lezárható romantikus történet – sajnos valós személyek esetén ez gyakran nem megoldható.
A történelmi személyek és a kor is szerintem egész hitelesek voltak, ahogy a korszak problémái is és szerettem a Simonetta és Botticelli között kialakuló románcot, de nekem ez a történet cseppet sem lett annyira erős, mint az írónő másik könyve. Persze itt kevesebb hatalmi játszma és ármánykodás történhetett, hisz nem azt a korszakot és nem azt a közeget ragadta meg az írónő. Ettől független még mindig egy egész jó romantikus történelmi regénynek mondanám.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése