Leírás (forrás: moly.hu)
„Becca, a fiatal FBI-ügynöknő nemrég tette le a terepmunkához szükséges vizsgáját, ezért boldogan várja az első kiküldetését. Ezt azonban folyamatosan elnapolják, mégpedig a lány zűrös múltjára hivatkozva. Becca úgy érzi, nem bíznak benne, ezért úgy dönt, kezébe veszi a sorsát.
Amikor megtudja, hogy az FBI a drogelhárítással dolgozik együtt egy motoros banda ügyén, nyomozásba kezd. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően pedig egy pillanat alatt az események középpontjában találja magát: munkát kap a banda klubházában. Beépül a szervezetbe, hogy belső informátorként segítse tovább a szövetségiek munkáját. Eleinte könnyűnek tekinti az ügyet, de ahogy megismeri a tagokat, egyre jobban bevonódik az életükbe. Főleg akkor, amikor érzelmileg és testileg is közelebb kerül Loganhez, a motoros banda alelnökéhez.
Beccának választania kell, hogy hű marad-e a hivatásához és a régi kapcsolatához, vagy átadja magát az újonnan felszínre törő énjének és az ezzel járó szenvedélynek.
Baráth Viktória legújabb regényében visszatér a maffia és az igazságszolgáltatás világához. Egyaránt megismerhetjük mindkét oldal szép és sötét oldalát, ezzel az olvasót is választás elé állítva: lehet-e határt húzni a jók és a rosszak között?”
Vélemény:
Nem most terveztem elolvasni ezt a könyvet, de bizonyos okoknál fogva úgy alakult, hogy egyik este neki láttam és órákkal később azt vettem észre, hogy már a felén is túl jutottam. Érdekelt a történet, de közben féltem is, mert bár az írónő könyveiben nagyrészt eddig nem csalódtam (kivéve akkor, amikor maga a téma taszított el sajnos), de a közelmúltban volt már rossz tapasztalatom FBI-os történetekkel.
A sztori magába szippantott nagyon könnyen. Becca egy kifejezetten kedvelhető női karakter lett számomra, ami szintén ritkaságnak számít a zsáneren belül (legalábbis ami az ízlésem illeti), és a történet is megfogott már alapkoncepcióját tekintve. Egy időben nagy rajongója voltam a Sons of Anarchy című sorozatnak és talán emiatt de voltak karakterek, akiket kvázi a könyvbe képzeltem és szálak amiket igazából majdnem átemeltem onnan. Bár ez sosem jelentett számomra problémát, igazából csak meghozta a kedvem ahhoz, hogy újra meg akarjam nézni a sorozatot és beleássam magam a témába.
Ami a karaktereket illeti:
Becca személyisége megfogott mert nem volt egy hisztis p*csa (nálam általában ez szokta elrontani a dolgokat), és az első pillanattól kezdve tett azért, hogy elérje a céljait. Nem félt szembenézni a saját tévedésével, és bár felmerült számára az a gondolat, hogy nőiségét felhasználva mennyire könnyen be tudna épülni a csapatba, de el is vetette ezt az ötletet amiért kifejezetten díjaztam.
Logan (bocsánat, de számomra egy Jax Teller volt a fejemben), először kiismerhetetlen volt, aztán nagyon hamar megszerettem. Végül meglepődtem azon, hogy nem a tipikus 100x olvasott klisét járja végig a történetével.
Oliver először nekem kicsit hajazott a több hasonló könyvben látható első férfira aki csak „alkalmi kapcsolat” „amúgy egy pöcs” „csak kihasználom”… de örültem, hogy a könyvben ő ennél sokkal több volt, valamint nagyon tetszett az utalás az Igazság trilógiára is.
Ami számomra mégsem tette ezt a könyvet tökéletessé, és le kellett miatta vonnom egy keveset az a hossza. Nagyon gyorsan pörögtek az események, ez talán lehetne pozitívum is de így Becca és Logan egymásra találását túl gyorsnak, enyhén megalapozatlannak éreztem. A történet tempója miatt akadtak néha erőltetett jelenetek melyek valószínűleg azért kerültek bele, hogy gyorsan vigyék előre a szálakat, ezeket szívesebben láttam volna lassabban kibontakozni.
Baromi nagy pozitívum! Az akció része és az, hogy az FBI nem töketlenekből állt és, hogy a rosszfiúk sem csak csúnyán néztek egymásra!
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése