Leírás (forrás: moly.hu)
„TEDD AZT, AMIT AKARSZ
ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg.
Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, „Tedd azt, amit akarsz” túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné.
Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.”
Vélemény:
Egyáltalán nem éreztem magam átverve a történettel kapcsolatban, hiszen rengetegen fogalmazták meg, hogy a regény és a film nem éppen fedik egymást, ám míg ezt sokan áldásként kezelték, én nem éreztem annyira azt az áttörő élményt.
Először is egy rövid kis mese. Számomra a film, gyerekkorom egy meghatározó élménye volt, és megtudni azt, hogy maga az író sem kedvelte az adaptációt, egy kicsit fájdalmasan érintett, mert én kifejezetten szerettem. Persze megrémített, de az egészet áthatotta valami különleges hangulat, amit azóta is nehéz szavakba önteni és bár a folytatást láthatóan hozni akarta a könyvben leírtakat, viszont az sosem érte el számomra az első rész hatását. Nekem a film felnőtt fejjel, mikor már értettem benne több mindent is, azt jelentette, hogy ha az embernek van képzelő ereje és fantáziája, akkor az élet minden fájdalmas területével meg tud küzdeni! Ez szerintem szintén egy gyönyörű tanítás, bár igaz, hogy a könyv nem erről szól, mégsem hasonlítanám össze egyiket a másikkal, néhány véleménnyel ellentétben.
De akkor ezentúl térjünk is át a könyvre:
A könyv eleinte azt mutatja be, ahogy Barnabás egy könyvet olvas, melynek főszereplője Atráskó, akit arra a nemes célra jelölt ki a Kislány Királynő, hogy találjon gyógymódot betegségére és állítsa meg a Semmit, mely egyre bekebelezni látszik Fantáziát. A történet igazándiból ekkor még igencsak ismerős volt a filmből, egészen addig míg Atráskó rá nem jött a megoldásra. Addig magával ragadott a történet, beszippantott és volt még az első fejezetek egyikében, hogy pár leírás során a könnyem is kicsordult, mert annyira át tudtam érezni, amiről az író mesélt és amit át akart vele adni. Azonban a könyv második felétől már nem volt meg az az elragadtatottság.
A kalandregény mivolta fogott meg ennek a második résznek leginkább. Amikor el tudtam engedni hogy Barnabás még mindig az aki a könyv első felében is szerepelt. Amikor Atráskó és Fuhur próbálták védeni, ő pedig cselszövéseket látott (mindig odáig voltam azokért a történetekért amikor valaki hatalomra jut, de újonnan szerzett ereje kissé megszédíti ezáltal szinte kifordul önmagából), és Xaida ármánykodásait is valamiért nagyon imádtam, mert pörgették a cselekményt. Viszont ami a könyv második felének mondanivalóját illeti… Nos… Természetesen értettem, egyet is értek vele, viszont az egész egyszerre volt túlságosan elvont és szájbarágós. Mintha a könyv első felében kaptam volna egy izgalmas kalandot, majd a másodikban valaki ötvözni próbálná a Narnia sorozatot, az Alice Csodaországban nyakatekertségével. Kíváncsi voltam erre a regényre, mert emlékszem, hogy kiskoromban már találkoztam Ende egy másik művével ami akkor nagyon elgondolkodtatott és szeretném felnőtt fejjel újra elolvasni, de ez valahogy nem épp a kellő hatást érte el nálam.
Határozottan nem volt rossz, és egy olvasási élménynek kifejezetten érdekes lehet. De nem szeretnék belemenni egy olyan vitába, hogy a könyv-e vagy a film a jobb, mert számomra továbbra is az utóbbi áll közelebb a szívemhez.
Értékelés: 4 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése