Leírás (forrás: moly.hu)
„A Borgiák bosszúja szerzőjének új regénye a reneszánsz kori Itáliáról és a történelem egyik leghírhedtebb családjáról. A Corleonék és a Lannisterek előtt a nép a Borgiákat félte…
1502-őt írunk. Rodrigo Borgia, aki saját bevallása szerint is nőcsábász és korrupt politikus, VI. Sándor néven a pápai trónra kerül. Leánya, Lucrezia huszonkét évesen már háromszor volt férjnél, és apja terveiben csak bábként szerepel, ám kezd ráébredni saját hatalmára. Valamint itt van Cesare Borgia is, a pápa zseniális, könyörtelen és egyre kiszámíthatatlanabb fia.
Miközben a pápa az öregedés és fia egyre őrültebb viselkedése ellen hadakozik, Lucreziának boldogulnia kell az urbinói udvar intrikái között, ahol új otthonában egy újabb házasság kihívása várja, hogy elfoglalja méltó helyét a történelemben.
Sarah Dunant ismét csodálatosan szövi a történet szálait, életre kelti a Borgia család szenvedélyes asszonyait és férfiúit, valamint Machiavelli lebilincselő figuráját. Az olvasó rajtuk keresztül élheti át a történelem egyik legbámulatosabb – és legtragikusabb – családjának kalandos történetét.”
Vélemény:
Bár könnyen azt hihetnénk, hogy a modern kor vívmánya az, hogy ha valaki hatalomra ezáltal pénzre tesz szert, akkor rövid időn belül a családja összes tagja, de még a gyerekkori barátai is vele együtt gazdagodnak, és kerülnek előke pozícióba. Viszont a történelem már többször bemutatta, mennyire hasonló példa volt erre a különböző korokban. Ilyen szempontból a Borgia család sem képez kivételt.
A Borgiák bosszújában már megismerkedhettem a családdal, abban az olvasatban, ahogy az írónő szerette volna őket számunkra átadni, és már akkor is éreztem, hogy ő leginkább a történelmi hitelességre, ezen keresztül pedig a család bemutatására helyezte a hangsúlyt. Nem kerültek bele túlságosan pikáns pillanatok (inkább csak alapvető bemutatások, megjegyzések) és nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a korszaknak megfelelően mozgassa a szereplőket.
Ez a rész számomra sokkal könnyebben emészthető volt, mint az első, valahogy olvasmányosabbra sikerült, mégis az E/3 jelen idővel való ötvözetét továbbra sem tudtam megszokni pl.: „mondja Lucrezia” „Lép oda az ablakhoz” stb. Fejben mindig múlt időbe akartam konvertálni mindent és néha leesett, hogy már nem is azt olvasom, ami le van írva.
Na ha valaki nem tudja milyen egy valódi és közben mégis szürke szereplő, akkor ezt nagyszerű esettanulmányként tudnám átadni. Bár elengedhetetlen hozzá az első része, valamint a korszakban való gondolkodás. A cselekmény a Borgia család körül mozog, azonban elengedhetetlen, hogy az ember a megannyi ármány, harc, és a Tiberisbe dobott holttestek mellett azt is lássa, hogy akkoriban Itáliát nagy családok vezették. Sforza, Orsini… s nem egy közülük sok-sok egyházi vezetőt is adott. A Borgia család messze nem a legkegyetlenebb volt mind közül, de abban az időszakban „az ellenségem ellensége, a barátom” alapon akik csak tehették, szövetkeztek ellenük, hogy ők maguk szerezhessék meg a hatalmat. Bár Cesare, Machiavelli és Lucrezia jelenetei jobban megfogtak, mint a pápa szála, mind kellettek ahhoz, hogy minden oldalról körbejárják a történetet. Sőt, azt kell mondanom Lucrezia kifejezetten érdekes karakterré vált számomra.
Ajánlom azoknak a könyvet, akiket nem riaszt el a történelem és annak nyers bemutatása. Ez nem egy lányregény, bár megjelenik a szerelem, vagy az adott kör női problémái, mégis nagyobb hangsúlyt kap benne a korszak bemutatása, s bár nem dobálóztak benne 5 oldalaként évszámokkal, hasonló hatást keltett mint egy érdekesen megfogalmazott történelem könyv.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése