Véres Balaton (Véres Balaton 1.): Zajácz D. Zoltán

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A zánkai úttörőtáborból egy tihanyi hajókiránduláson titokzatos körülmények között eltűnik a tizennégy éves Marion Morel, a Francia Kommunista Párt párizsi titkárának egyetlen gyermeke. Néhány nappal később pedig az úttörőváros strandján holtan találnak egy huszonegy éves tanárképző főiskolás lányt, aki a gyermekek kísérőjeként vett részt a hajókiránduláson.

A nyomozással Adorján Máté hadnagyot bízzák meg. A tehetséges fiatal nyomozónak segítőtársa is akad: Lendvay Laura, a szomszédos vállalati üdülőben nyaraló orvostanhallgató. A lány pszichiáternek készül, és élénken érdeklődik egy új amerikai módszer, a bűnügyi profilkészítés iránt.

A mindvégig izgalmas, fordulatos történetben megelevenedik a Kádár-korszak Magyarországa, a hetvenes évek végének tipikus karaktereivel: párttitkárokkal, örökké elégedetlenkedő hivatalnokokkal, vadászgató, jachtot és szeretőket tartó, a nyugati életstílust majmoló nagyvállalati vezetőkkel.”

Vélemény:

Egy ismerősöm beszerzett könyvei között láttam először ezt a regényt (pontosabban a második részt, de ez most lényegtelen), a leírás megismerése utána pedig azt éreztem, hogy én ezt mindenképp szeretném elolvasni. Bár én 96-ban születtem és ezt az időszakot jóformán csak a szüleim, nagyszüleim elbeszélései alapján ismertem mégis mindig vonzott valami a rendszerváltás előtti Magyarországon játszódó történetekhez.

Elég off megjegyzés, de talán épp ezért néztem végig és vártam minden héten a Besúgót is, ami bár már 80-as évek, mégis ezt az életérzést hozza vissza.

Arról már nem is beszélve, hogy kezdem azt érezni, bár könyvek terén nagyjából épp olyan változatos az ízlésem, mint filmek, sorozatok és zenék terén (azt hiszem, én vagyok a romantikustól a horrorig csaj), a krimik mindig közel álltak a szívemhez. A kriminálpszichológia, a nyomozás és minden, ami ehhez kapcsolódik. Szóval a könyv már leírásában is azt jelezte, hogy két számomra nagyon érdekes témát ötvöz. De végül, hogyan is teljesített?

Bár kinézetre egyáltalán nem hasonlítok a könyvben leírt Laurára, ez cseppet sem akadályozott meg abban, hogy szinte 95%-ban bele tudjam élni magam a karakterébe. A szerelme a profilozás és a kriminálpszichológia iránt, az, hogy ennyire érdeklik őt a megtörtént bűnesetek, mintha valóban önmagamat láttam volna visszaköszönni a sorok között, és a személyisége is számomra nagyon tetszett. Nem volt egy szürke kisegér, de nem is az a femme fatale akiket az előző kategória ellensúlyozására sajnos túl sokat használnak. Pontosan tudta mikor kell beszólni (viccesen, nem trágárul!), és mikor kell igenis nőiesen és meggondoltan viselkedni, miközben elég okos is volt. Máté karakterét szintén nagyon kedveltem, mert jó nyomozónak bizonyult, tisztelettudó és tényleg a munkájára összpontosított. Vagyis a szerelmi szál nem tántorította el a nyomozástól, nem kötötte le minden gondolatát és nem volt egy idióta macsó.

A korrajz szépen árnyalta a történetet, a megszólítások, az intézmények megnevezései, visszahoztak egy letűnt korszakot. A leírások és mivel a mai világunkhoz képest ez tényleg olyan mintha egy teljesen más hely lenne, engem kissé a skandináv krimikre emlékeztetett, amiket szintén nagyon szeretek.

A pszichológiai háttér megalapozott volt, sajnos Marion elrablása esetén azonban kicsit elkapkodottnak éreztem, mintha Laura túlságosan hamar rájött volna mindenre. A Edit meggyilkolásával kapcsolatban szerintem nagyon szép volt a vonulat és egyrészt a könyv meg tudott vezetni, másrészt mégis hagyott annyi információmorzsát, hogy részben magamtól is elkezdtem már rájönni mi is történhetett.

Külön élmény, hogy a könyv elejét a Balaton partján olvashattam!

Értékelés: 5 csillag