Csinos kis táncoslányok: Kylie Brant

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A ​múlt nem ereszt.

Évekkel ezelőtt, Saxon Falls városából eltűnt egy fiatal lány, Kelsey Willard, akit azóta halottnak hisznek. A tragédia sajgó űrt hagyott a lány családjában: az anyja gyógyszerekkel próbálja tompítani a fájdalmat, az apját lassan legyűrik a titkos démonai, mindeközben a húga szeretné végre maga mögött hagyni a múltat. De most egy újabb lány tűnt el a környékről. Az eset feltépi a Willard-család sebeit, visszarántja őket a múltba, és olyan események láncolatát indítja el, amire egyikük sincs felkészülve.

Mark Foster különleges ügynök kísérteties párhuzamokat fedez fel a két lány elrablásának körülményei között, így esélyt kap arra, hogy elfogjon egy sorozatgyilkost. De ehhez fényt kell derítenie a Willard-család féltve őrzött titkaira, és közben rájön, hogy az igazság sötétebb lehet, mint valaha képzelte volna. Ahhoz, hogy megtalálja az újonnan elrabolt lányt, előbb meg kell oldania egy régi rejtélyt: Kelsey Willardét.

Élve vagy holtan, a lány az egyetlen reménye, hogy megoldja az ügyet.

Hátborzongató thriller a balett-táncosok világából.”

Vélemény:

Vagy ez a könyv mégsem volt elég hátborzongató, vagy csak az én ingerküszöböm került már túl magasra. Egy biztos, a könyv számomra inkább krimi volt, mintsem thriller, ezt a későbbiekben kifejtem.

A könyv pozitívumaként felhoznám azt, hogy hála a Willard család tagjaink, az emberrablás és gyilkosság egy olyan oldalát is láthatjuk, amit sajnos kevésszer vetnek papírra, pontosan azt, hogy mit élnek meg a családtagok. Janie oldaláról a szociális szorongás kifejezetten érdekes volt, és az is, hogy a családjában szinte egyedül ő volt az aki tett is valamit az ügy előre mozdítása érdekében. A szülők szerepe számomra ettől sokkal gyengébb lett, azért mert semmi olyat nem mutattak amit ne lehetett volna látni más kismilliószor. A csalárd apa, az érzelmileg totálisan megrokkant anya…

A kliséhalomhoz még hozzácsapnám a nyomozó feleségét is, aki természetesen nem tudja elfogadni, hogy a férje a munkájának szenteli az életét. (Szerintem ezen bőven túl lehetne már lépni, mert minden második krimiben valamiért a nyomozó felesége, ki van akadva…) A nyomozási szál azért nagyon érdekes volt, az szépen fel lett építve.

A történet thriller vonulata talán egyedül Whitney szálán került elő, ahol lehetett látni milyen is amikor fogságban van. (Saját ízlésem szerint, én egy kicsikét több sötétséget elbírtam volna ide is, bár szerencsére az elmejáték nagyon ment.)

Szerintem egy krimi vagy egy pszicho thriller (utóbbinak nem szívesen nevezném a történetet) akkor működik a legjobban ha a történet folyamán végig nyomokat csöpögtet el az író, de ezek között a nyomok között akad ami félrevezető vagy akár olyan is, amiről az ember szinte csak a nagy fordulat után jön rá, hogy végig nyom volt. Bár a gyilkos kiléte meglepett, de mivel én magam nem éreztem úgy, hogy tudnék folyni a nyomozással, így nem lett egy „Hűha, és tényleg!” élményem, pedig nekem ezek nagyon jól szoktak sikerülni. Azt persze végig tudtam kik nem lehetnek gyilkosok, úgyhogy nem mondom, hogy a könyv meg tudott engem vezetni.

Egyszeri olvasásnak jó, bár azt kell mondjam olvastam már jobbat is a műfajban.

Értékelés: 3,5 csillag