Nász és téboly (Ambrózy báró esetei 4.): Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.”

Vélemény:

Tudtam, hogy amikor elsőre olvastam akkor is elképesztően imádtam ezt a részt (mondjuk szerintem nincs olyan könyv ebben a sorozatban, amely ne ezeket az érzéseket keltette volna bennem), ám azt is ki kell jelentenem róla, hogy ez a leg thrilleresebb.

Nagyon-nagyon sötét pillanatok vannak benne, mind a korszak bemutatásában, mind az ügy összetettségét tekintve. Bár ennek nagyrészét azt hiszem anno is éreztem, de most fogtam fel igazán mind azt a pszichológiai megterhelést, amit ebben a részben a bárónak és Milinek ki kellett állnia. Mert hát ki, hogyan élné meg azt, ha egy pszichopata mocskolná be a legszebb álmát? Mili végre hozzámehet a báróhoz azonban kapcsolatukat nem a mély érzelmek lökték ebbe az irányba, hanem egy manipulatív szörnyeteg, aki a bosszúja miatt akár még ölni is képes.

Ebben a részben Mili nagyon megkomolyodott. Persze már korábban is láttuk őt ilyen szerepben, azonban most nem engedhette meg magának azt, hogy meggondolatlanul a veszély karjába ugorjon, mert túl sokak élete múlott azon mennyire jól képes játszani ezt a játékot. A történet egyik gerincét azonban mindenképpen Richárd múltjának darabkái tették ki, mert ebben a részben bizony elég sokat kaptunk a mi drága bárónk életének régebbi pillanataiból. Egészen az önpusztító gyásztól a pusztítót szerelemig.

Szerintem a történet nagyon jól adagolta az információkat, mert épp olyan apró tudásmorzsákat szórt az olvasó elé, hogy Milivel szinte egyszerre jutunk el a felismerésig, hogy ki is áll az események mögött, de ettől nem éreztem úgy, hogy a könyvben ne lett volna meg a csavar. Inkább csak örültem annak, hogy a nyomozó szerepében tündökölhetek. A téboly szócska pedig nem csak feltétlen az események őrült mivoltára utal vagy arra, hogy szinte minden pillanatban történet halami váratlan fordulat. Hanem sok-sok rémisztően tébolyult, őrült szereplőre is.

Tudom, ha valaki már az előző részeket is olvasta akkor biztos nem ott akarja őket abbahagyni, de csak ajánlani, ajánlani, AJÁNLANI tudom ezt a részt is!

Értékelés: 5 csillag

Le Gourmet – A hatalom íze: Bihary Péter

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Ebbe a történetbe még én is beleborzongtam. Melegen ajánlom. Vagy dermesztően hidegen?!” – Ganxta Döglégy Zolee

Bon appetit!

Olivier Blanchard, sármos pszichopata francia hobbiséf, aki a legnevesebb párizsi mestereknél tanult, és fiatalon megjárta az idegenlégiót. Imád gyilkolni és főzni. Maga se gondolta volna, de sikerült a két szenvedélyét egy igazán jövedelmező vállalkozássá fejlesztenie. Hiszen talált egy piaci rést, amely rettentően gazdaggá, szinte érinthetetlenné teszi.

Egy bűnözőkből álló csoport szállítja neki az „alapanyagot”, de beteg ösztöneinek engedelmeskedve időnként maga is „vadászni” indul. A hiper-gazdagokból álló vendégköre által leadott rendelések alapján állítja össze a fogásokat. A világ minden tájáról érkeznek hozzá, hogy elfogyaszthassák a valaha volt legdrágább és legvérfagyasztóbb vacsorájukat.

Daniel Gaal magyar származású torontói rendőr az Interpol párizsi irodájának nemzetközi bűnszervezetekkel foglalkozó ügyosztályán dolgozik. És van egy titkos képessége, amely a nyomozásait még eredményesebbé teszi. Dan ugyanis Látó.

Őt állítják Blanchard ügyére. Ahol olyan dolgokat lát és érzékel, amelyeket még eddig soha, és soha többé nem is akar.

Ezekben a körökben a pénz az isten, és szinte semmi sem szabhat gátat az elfajult korcs vágyaknak. Itt egy óriási jacht vagy egy magángép csupán aprópénz. Az igazi hatalom az, ha mások élete a te kezedben van, és az az igazi öröm, ha a törvények felett állsz.

Bihary Péter misztikus thrillere egy pénztől csillogó, de vérrel áztatott világba invitál minket.

„A menü titkos. Az étel emberi. A hatalom édesebb, ha vér ízesíti. Egy misztikus thriller, amitől kihűl a vacsorád.” – John Cure író”

Vélemény:

Amikor először megláttam a könyv történetének leírását arra gondoltam, hogy engem ez nagyon érdekel. Tudom egy kicsit őrült gondolat, de valahogy sok száz true crime, és nyomozós sorozat után azt éreztem, hogy nem fog tudni annyira erősen ütni.

Hát tévedtem!

A leírások szó szerint annyira erősen adták át az eseményeket, hogy még én is elborzadtam, bár szerintem sokak számára nem jelenthet meglepetést, hogy a felsőbb tízezer tagjai mennyire őrült dolgokra képesek. Mégis, ha valaki annyira képekben látja a történeteket, mint én akkor elég kemény lehet látni bizonyos pillanatokat elképzelni, szinte látni maga előtt.

A történet eleinte kicsit nekem nehezen indult be és azt hiszem ezért is kell levonnom egy fél csillagot, mert túl sok volt az egybefüggő leírás, ami így önmagában nem is gond, de igazából csak a karakterek múltjártól tudtunk meg dolgokat, amiket akár történetbe ágyazottan is lehetett volna „mutasd ne mondd” alapon kapni. Így az eleje nekem kicsit inkább egy fiktív életrajzzá sikeredett, mind a két karakterünkre nézve, bár a gonosztevőnk legalább érdekelt engem. Az íróhoz méltóan most is sokat kaptunk a pasis beszédekből, amik nem viszik előre a történetet, a karaktereket nem mélyítették, de kicsit több tesztoszteront adtak a soroknak.

A cselekmény azonban izgalmas volt és örültem annak, hogy az első áldozat esetén nem értünk el happy endet, mert így még sötétebb és még komorabb hangulatot sikerült megteremteni. Az eleje után felpörögtek az események és innen már kifejezetten olvasmányossá vált, filmként láttam magam előtt az egész, mint ahogy arra korábban utaltam is.

Ajánlom azoknak, akiket nem vágnak földhöz a gyomorforgató jelenetek és kíváncsiak az emberi pszichológiára, mert ez inkább egyfajta karakterrajz lesz, nem egy körömrágós krimi, hiszen már az első pillanatoktól kezdve tudjuk ki az elkövető.

Értékelés: 4,5 csillag

Ármány és kézfogó (Ambrózy báró esetei 3.): Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz.

Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?

A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.”

Vélemény:

Az újraolvasásom valahogy nem úgy haladt 2025-ben ahogy terveztem, de nem adom fel és újult erővel folytatom tovább. Nagyon nagy bajban voltam ezzel a résszel, mert egyszerűen nincsen rá más szó… NAGY. Emiatt elképzelhetetlen volt, hogy táskába vagy egyéb helyekre süllyesztve hordjam magammal, így unalmas óráimat nem tudtam ezzel a fantasztikus világgal kitölteni, szóval kénytelen lettem minden itthon töltött időmben újra és újra elővenni, míg végül el nem határoztam a félnél járva egy szép szombati délelőtt, hogy én ezt a könyvet biz addig nem rakom le, meg ki nem olvastam!

Nehéz dolgom nem igazán volt a fogadalmam megtartásával (maximum az éjszakai alvás) mert elképesztő mód olvastatta magát az egész. Meglepődtem, hogy bár csak pár éve tartottam utoljára a kezeim között, és faltam sorait, mégis mennyi minden elhomályosult már belőle, így akadtak pillanatok, amik szerintem immár második alkalommal is képesek voltak megnevettetni. Mivel pedig azóta sikerült több dolgot megtudnom a könyvben megjelenő hölgyekről is, úgy mint Erdős Renée vagy Pilisy Róza, ki kell emelnem mennyire tisztelem Böszörményi Gyulát azért, mert alakjaikban igazán fantasztikus hölgyeket mutatott be, megtisztelve ezzel emlékeiket. Nagyon nehéz egy regényben összetett karaktereket írni, de még nehezebb akkor, ha az ember próbál történelmileg hiteles lenni, mégis fittyet hányni a kor rossz nyelvű pletykáira.

Ez a rész sokkal összetettebb lett, mint az előző kettő, mert bár eddig is Mili és Emma szála külön futott, de most jött el az ideje annak, hogy végre valahol összeérhessenek és talán ez is volt az oka annak, hogy ha elővettem a könyvet, akkor nem tudtam letenni. Mert olyan sokáig lettek elhúzva itt a dolgok, kérem szépen, hogy már néha dühített, hogy épp csak egy hajszálon múlt, hogy a cselekmény összeérjen, de valahogy mégsem úgy alakult.

Amit szerintem az író itt (is) jól csinált, az, hogy nem éreztem ezeket a pillanatokat beleszólásnak az író által, hanem tényleg úgy jött át, hogy a karakterek tettei, döntései vezettek el egy-egy ponthoz vagy épp akadályoztak meg egy nagy találkozást. Márpedig nagyon nehéz úgy írni, hogy a szereplőknek önálló gondolatai és cselekedetei vannak, és ne érződjön úgy, hogy az író néha próbálja őket beleerőltetni egy olyan helyzetbe, amihez semmi kedvük nincs.

Milit még mindig imádom, ahogy a bárót is. Bár ezen a ponton nem igen tudnék kiemelni olyan karaktert, akit nem szeretek a történetben, mert még a legkevésbé kedvesek is olyan személyiséggel rendelkeznek ami, ha nem is szeretet vált ki, de mégis jó olvasni őket. Olyan szinten, hogy már egészen fizikai fájdalmat váltott ki, hogy munkába kellett mennem és nem maradhattam velük.

Ajánlani, sorozat lévén csak annak tudom, aki a korábbi részeket is olvasta, de azoknak nagyon, és határozottan ki merem jelenteni, hogy ezután a lezárás után úgy kapkodnak majd a következő részért (akár még a rövid kiegészítő kötetet is átugorva), hogy minden kiesik a kezeik közül.

Értékelés: 5 csillag

A cukorkagyűjtés: Szaszkó Gabriella

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Halloween, öt fiatal, egy tragikus haláleset.

Cape Codot idén halloweenkor meglátogatja a halál, amikor is a csendes tengerparti kisvárosban minden szülő rémálma valóra válik, miután egy kisfiút cukorkával mérgeznek meg.

Emma Hamilton egy év után költözik haza Bostonból alkoholista apjához, ahol alig várja, hogy viszontláthassa régi barátait, ám a kisvárosban semmi sem ugyanolyan már, mint amit maga mögött hagyott. És arra sincs felkészülve, hogy a barátai is más szemmel néznek rá.

Halloweenkor pedig minden megváltozik, amikor három tizenkét éves titokban Chatham legbajosabb utcájába igyekszik rendbontás céljából. A fiúk esti szórakozása azonban tragédiába torkollik, miután egyikük meghal egy mérgezett cukorkától. Az egész kisváros megdermed, a haláleset felhozza a mélyben megbúvó problémákat.

A fiatal csapat pedig nyomozásra készül, amivel egyre mélyebbre merülnek el a város bugyraiban. De vajon meg lehet-e úszni a titkok feltárását sérülések nélkül?”

Vélemény:

Soha nem olvastam még korábban az írónőtől, bár hallottam róla, hogy nem véletlenül szeretik a könyveit annyira, így elég nagy bizalommal fordultam az alkotáshoz, még akkor is, ha épp nem az év azon időszakában kapott el, amikor talán jogos lett volna. Halloween tájékán határozottan jobban lehet az ilyet olvasni, mint január elején, de úgy alakult, hogy mégis most jutottam el ideáig így ez lett évem első könyve.

Na már csak abban reménykedem, hogy az évem többi olvasása is hasonló szintet fog majd megütni, mint ez. A cselekmény nem volt egy nagyon csavaros dolog (legalábbis én a történet egy elég korai pontján rájöttem a gyilkos kilétére, bizonyos általam ismert true crime történeket miatt), de a szereplők mindenért kárpótoltak. Egyszerűen csak jó volt olvasni ezt a kicsit megtört, végtelenül sötét és néhányszor elképesztő mód aberrált szomszédságot, ahol az események játszódtak, mert valahogy mindig ezek fognak meg leginkább a filmekben, sorozatokban is. Jó volt könyvben nem a tipikus tiniket olvasni, hanem olyan fiatalokat akik annak ellenére próbálnak gyerekek maradni, hogy a világ mindent megtesz azért, hogy hamar nőjenek fel.

Leginkább így nem is maga a nyomozás fogott meg, hanem az a hangulat, amit a környezet és a szereplők által megteremtett az írónő, ami miatt még szívesen olvasgattam volna akár olyan jeleneteket is, amik nem a fő cselekményhez kapcsolódtak. A könyv olvastatta magát, könnyen lehetett vele haladni.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a kisvárosi borzongásos hangulatot megadó alkotásokat, de azért nem akarnak egy teljes horrorba csöppenni.

Értékelés: 5 csillag