Leírás (forrás: moly.hu):
„Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.”
Vélemény:
Mostanában egyre többször léptem ki a komfortzónámból, ahogy az ennél a könyvnél is érezhető. A kiadó más könyveinél már szembesültem azzal, hogy egy erotikát is tartalmazó kategóriával (igen, a rubin pöttyös könyvekkel), nagyon nehezen találom meg a közös hangot. Ritka az amikor valamit tényleg élvezetesnek találok, viszont ez volt az első Rázós könyvem… Már a leírásból és a besorolásból tudtam azt, hogy erotikából itt sem lesz hiány, viszont maga az emberrablás és némileg az emberkereskedelem témája úgy megfogott benne, hogy muszáj voltam belekezdeni.
A véleményem eléggé kettős. Egyrészt az a rész, ami miatt olvasni kezdtem eléggé ott van. Voltak benne kifejezetten durva pillanatok, és már csak belegondolni, hogy valaki ezeket átélheti, akár abban a pillanatban is, amíg én a puha ágyamban olvasok, borzasztó. Mert sajnos a könyv alapgondolata nem csupán fikció. Caleb előélete egyszerűen borzasztó volt, és bár nem teszi elfogadhatóvá a tetteit – legalábbis számomra nem – remekül megalapozza, hogyan is keveredett ebbe a világba.
Az erotika része a könyvnek nem volt rossz, olvastam már sokkal megalapozatlanabb és hányavetibb módon megírt szexjeleneteket is, ami szintén egy plusz pont.
Viszont…
Miért is nem tudom azt mondani, hogy ez a könyv jó volt? Talán a dolog a pszichológiában keresendő. Egy újabb könyv ábrázolja a Stockholm szindrómát egyrészt szexinek, másrészt pedig szinte már tudathasadásos állapotnak. Ez a probléma nem vált ki mély érzelmeket az emberekből, hanem pusztán az élni akarási ösztön változtatja meg az ember gondolkodását és reakcióit. A legtöbb hasonló történetben azonban azt látni, hogy a (általában) női karakter eleinte fél és emiatt megtesz mindent, miközben néha már kvázi érzéseket táplál az elrablója, bántalmazója iránt, majd egy bizonyos ponton derült égből villámcsapásként megszökik, támad, harcol… Ezzel nem is lenne gond, csak ha a könyv éppen az ő szemszögéből íródik sokkal másabb fajta vívódásokat kellene látnunk, mint például itt.
Miért is nem működhet jól egy ilyen történet?
A legnagyobb probléma az, hogy a könyv két szék közt a pad alá zuhant. Nem merte elengedni magát, és mélyen belemenni a legsötétebb témákba, mert Caleb részben jó fiú kellett, hogy maradjon, hogy ne legyen annyira beteg, ha később egymásra találnak. Közben azonban mégis volt pár olyan megmozdulása, amitől egy épeszű nő már biztos nem akarna tőle semmit sem, maximum elmenekülni. A Stockholm szindróma nem egy szerelem és szerintem, bár ez enyhén szubjektív vélemény, egy emberrablásos, kínzós történetet, romantikus-erotikus dobozba csomagolni nem lehet. Vagyis lehet, de akkor az olvasók felének felfordul a gyomra, a másik fele pedig értetlenül áll majd a helyzet elé, hogy amikor az emberrabló szadistából hirtelen meg nem értett hősre vált, a fogoly pedig folyamatosan kötéltáncol a szerelemes tini, és a kétségbeesett harcos határán.
Szerintem egy ilyen témát feldolgozó könyv jól működhetne thrillerként. Csak képzeljük el, ahogy a fogoly lassan érzéseket kezd táplálni az elrablója iránt, aki lehet, ezt egy idő után kihasználná. Majd ebből megszülethetne egy olyan egyesség, hogy valóban társakká válnak, még ha a korábbi rab szemszögéből ez tényleg egy különös pszichológiai húzás is lenne.
Hogy ezt miért merem olyan nyíltan leírni? Azért mert, mikor elkezdtem olvasni a könyvet és tudtam, hogy a szereplők biztos összemelegednek majd, akkor undorítónak találtam azokat a jeleneteket, amiket Caleb megengedett magának. Mikor elengedtem annak tudatát, hogy összejönnek, akkor nagyon tudtam élvezni, bár nem értettem, hogy lehet ebből szerelem. Nehéz megtalálni a balanszot és sajnos itt ez tényleg nem sikerült.
Szóval összefoglalva, a történet alapgondolata nagyon érdekes lenne, viszont a jelenetei és a belerakott szerelmi szál egyesülése borzasztóan súlytalanná teszi a könyvet (vagy károssá attól függ, kit kérdezünk). A szereplők belső gondolatai érdekesek, furcsa az, hogy Caleb részét E/3-ba, Livvie jeleneteit pedig E/1-ben láthatjuk, ez kicsit távolibbá tette számomra Calebet, Livvie-vel pedig nem mindig tudtam azonosulni... A párbeszédek esetében pedig szerintem Livvie túlságosan sokszor használt olyan szavakat, amik nem illettek volna a szájába, főképp akkor amikor a szexuális együttlétekre a leg obszcénebb szinonimakat használta, de ott már megállt a tudomány amikor a p*nci szóra egyszerűen csak gondolnia kellett volna. Persze kimondani azt, hogy b*szni sokkal jobb…
Szerintem adok még esélyt azért a folytatásnak, mert érdekel mi lesz ebből.
Értékelés: 3,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése