Leírás (forrás: moly.hu)
„Ki ne vágyna rá, hogy esténként, mikor elalszik, egy beszélő farkaskölyök szegődjön mellé álmában, és elkísérje kalandozásaiban? Az Álomfogó hőse, Gergő viszont egyáltalán nem kívánja a farkaskölyök társaságát, mint ahogy azt se, hogy az általa csak Bolhásnak becézett segítőjével együtt vágjon keresztül az álmok néha mulatságos, máskor fenyegető erdején. Gergő családja váratlanul meghívót kap a Vajákosok, Táltosok, Énekmondók, Sámánok és Egyéb Révülők Találkozójára. Az Álomfogó színes, kavargó világba repíti olvasóját, de hétköznapi gondjainkra ad választ.”
Vélemény:
Éveken keresztül bárki megkérdezte ki a kedvenc íróm azt feleltem rá Böszörményi Gyula. Azt hittem azért mert ritkán olvasok magyar könyveket de végül rájöttem, hogy valahol tényleg igaz hisz ha minden írót figyelembe veszek ő volt az akinek valaha a legtöbb könyvét olvastam.
Elsőként a Rontásűzők sorozattal kezdtem (túl rég volt már, tervben az újra olvasás). Majd a Rémálom könyvek és évekkel később az Ambrózy sorozat… Gergő világa valahogy teljes egészében kimaradt nekem, mert mikor édesanyám először olvasta én a Harry Potter időszakom éltem ráadásul a könyv vaskos méretei el is tántorítottak. Most évekkel később végre eljutottam odáig, hogy a kezembe vehessem a sorozatot és nekiálltam az olvasásnak.
A könyv elején úgy éreztem még érzékelhető volt a kezdeti hangkeresés. Már éreztem azt a tipikus Böszörményi féle stílust, amiért imádom a történeteit, de még kicsit pórbált rátalálni a saját hangjára, szavaira és mondataira. A történet számomra kissé nehezen indult, sok volt a számomra akkor még sehová sem vezető mellékszál, és nem minden esetben értettem a karakterek motivációját.
A könyv előrehaladtával azonban minden körvonalazódott előttem, a szereplőket megszerettem és a cselekmény is magával szippantott. Éreztem a Harry Potter hatását, de közben mégis annyira magyar és annyira ősi lélekhez szóló volt, amit előtte csak a Rontásűzők váltott ki belőlem.
Gergő tipikusan az a fajta hős, aki nem szeretne hős lenni. Ismerjük ezt már régóta Harry a kiválaszott, Katniss az akaratán kívüli forradalmár és még sorolhatnám. Mégis Gergő karaktere valahogy adott egy kis pluszt ehhez az érzéshez. Ő nem pusztán el akarta kerülni a kis kiválasztott szerepet, de el sem tudta képzelni, hogy valaha annak a bizonyos világnak a részesévé váljon. Mégis amikor már ott volt és cselekednie kellett, meglepően gyorsan és könnyedén adaptálódott a környezethez és vette át a szokott normákat.
Mint Böszörményi más könyvei esetén, itt is a karakterek sokszínűségét és a mögöttük álló sorsokat szerettem a leginkább. A szereplők viszik előre a történetet. Senki nem éreztem fölöslegesnek, mindenki kapott saját hangot és egyszer sem éreztem, hogy két szereplő (még a legkisebb mellékszereplők is) felcserélhetőek lennének egymással. Hogy a hetek jurtájának vezetőit említsem csak, akiknek az élete és jelleme mind nagyon érdekes és egyszerre szomorú is volt.
Az ellenfél személyét az első pillanattól kezdve tudtam de a motivációi így is érdekessé tették a történet végét.
Nagyon jó volt elmerülni ebben a világban és alig vártam, hogy folytathassam a következő résszel. A könyv egy kissé csalóka, mert abban az időszakban adták ki amikor még vastagabb papírra nagyobb sorközökkel készültek a kiadványok, a méretei épp emiatt megtévesztőek. Szívesen ajánlanám akár az iskolákban is ajánlott olvasmány gyanánt hisz szerencsére egyre több területen kezdik lecserélni a régi szépirodalmakat és keresnek új, a gyerekek számára élvezhetőbb történeteket.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése