Gergő és a bűbájketrec (Gergő-regények 2.): Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: libri.hu)

„A Gergő és az álomfogók után azt gondoltuk, hogy ennél már nem lehet jobb. A Gergőnél csak Gergő lehet jobb. És az elsőnél csak a második. Az álomfogók után most itt folytatódnak Gergő kalandjai, nálunk, a Bűbájketrecben. Ismét mesés tájakra révül Gergő, a farkas-sámán, és Zsófi, a Vajákos Lányképző tanulója.”

Vélemény:

Ha fogalmazhatok így, számomra ez a második rész még az elsőnél is nagyobbat szólt. Az első pillanatától kezdve magával ragadott és itt végre kezdtem érezni azt, ami miatt lehet, hogy nem is olyan hátrány, hogy most került a kezembe a regény.

Gyermeki fejjel is szép lehet a története, de felnőttként annyival többet ad, hogy valami hihetetlen. Olyan mélységeket boncolgat, amiket általában az ifjúsági regények meg sem közelítenek, vagy legalábbis nagyon keresni kell őket. Ezt Spoiler alatt ki is fejtem.

A szereplők továbbra is nagyon élethűek és végre kezdtem felfedezni Böszörményi gyakran használt karakterit. Itt van például Monyákos Tuba, aki az egyik kedvenc szereplőmmé nevezte ki saját magát – nem sok beleszólásom volt az ügybe – és szinte éreztem, hogy jelleme, az író más könyveiben mely szereplőknél bukkan fel hasonló módon. Tetszett az ő kis története is, mely ettől független nagyszerűen beépület a regény fősodrába.

Főszereplőket tekintve pedig továbbra is kedveltem mind Zsófi, mind pedig Gergő jellemét, utóbbi azonban hatalmasat nőtt a szememben. A regény vége felé történik egy jelenet (ez lesz majd a Spoiler után) mely annyira magával ragadott, hogy képtelen voltam elszakadni az ötlettől. Mert igen… mi van akkor ha nem az a gonosz akire a történet végéig gondoltunk volna, hanem a gonoszság valójában egy gondolat. Az ember egy apró, ám annál sötétebb vágya?

Mivel a regény során rengeteg csavar és meglepetés található, így nagyon nehéz anélkül beszélni róla, hogy az ember óhatatlanul is információkat csepegtessen. Röviden úgy tudnám megfogalmazni, hogy a felvázolt világ a varázslattal, az álomvilággal, a Világfával mind nagyszerű ötlet. A regény pedig bővelkedik a fantasztikus karakterekkel, és ezzel a lenyűgöző világépítéssel.

Értékelés: 5 csillag

SPOILER:

Nekem az első pillanattól egyértelmű volt a könyvben, hogy Zsófi nem kéne, hogy lebecsülje a pszichiátert így az, hogy a végén róla derült ki, hogy mindent ő alakított addig a pillanatig, cseppet sem lepett meg.

Viszont az a beszélgetés ott az agyamba fúrta magát és nem engedett. Az, hogy majdnem Gergőből alkotta meg az általa vágyott gonosz főnöket – mert kiderült ám, hogy nem ő volt a főgonosz, ő csak csatlós akart lenni – Gergő pedig ebbe majdnem belement, egy nagyon erős jelenet volt. Ifjúsági regényekben pedig kifejezetten ritka.