Leírás (forrás: moly.hu)
„Basa Katalin urban fantasyja a népmesékből nőtt ki, a magyar népi hitvilág a gyökere. A tündérek a vízben élnek, átkokat szőnek, a boszorkányok saját, fekete útjukat járják, a táltos pedig a Nap fiaként egyensúlyra törekszik, mert az emberek világában rendnek kell lennie. Ám ez a rend felborul, amikor a bosszúvágytól megkeseredett tündérkirálynő ki akar törni a börtönéből – ahová a gyermekei zárták – azért, hogy árvizet támasszon. A hírre egyik leszármazottja hazatér Budapestre, de ahhoz, hogy kiigazodjon a jelenben, előbb fel kell derítenie a múltját. Milyen jövő várhat Lonára, akiben a tündérek és az emberek ereje egyesül? A mesék igazságát neki is meg kell tanulnia – először is, a gonosz létezik; másodszor, a gonoszt le lehet győzni; harmadszor pedig a gonoszság legyőzéséhez nem kell szépség vagy gazdagság, csak egyvalami: jósággal teli szív. A kötetet és a borítót a szerző linómetszéssel készült illusztrációi díszítik.”
Vélemény:
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert egyrészt érdekelt, hogyan keveredhet egy új köntösbe csomagolt fantasy történet a magyar népmesékkel és mondavilággal, másrészt sok jót hallottam róla olyan emberektől, akiknek általában adok a szavára. (Nem titkoltam imádtam például Böszörményi Gyula több sorozatát is, amik hasonlóan a magyarság mondáit helyezték kalandos köntösbe.)
A történet számomra nagyon nehezen indult be, eleinte azon is elgondolkodtam, hogy félreteszem és majd apránként, mondjuk bizonyos naponta 10 oldalakat olvasva haladok vele, mondván nem hajt a tatár. Közben pedig keresni akartam valami olyat, ami tényleg megfog és érdekel. Azonban úgy alakult, hogy hosszabb utazásra indultam és a könyv tökéletesen jött ahhoz, hogy órákra lekössem magam valamivel, még ha a történet nem is szippantott be magába.
A könyv értékei közé sorolnám azt, hogy egyszerűen gyönyörűek a benne található képek melyek illusztrációként szolgálnak. Kifejezetten megkedveltem benne Sgathan-t aki szerintem az egész regény legizgalmasabb karakterévé lépett elő számomra, bármennyire is érzem, hogy nem ez volt az írónő célja a karakterrel (hiszen mégiscsak egy gyilkos démonról beszélünk… de ez már csak a saját interpretációm lehet, amibe nem is mennék bele mélyebben, írót nem ítélünk meg soha az általa írt könyvekről).
Lona/Lonka viszont már egy sokkal nagyobb kérdőjel maradt benne, és emiatt sajnos a történet is. Egyszerűen nem éreztem azt a regény során, hogy a könyv el tudná dönteni kinek is akar szólni. Egy fiatal, tini lány nem érdeklődik annyira a népmesék iránt, mert azok vagy túl horrorisztikusak neki. (Kiskoromban rettegtem a népmeséktől, főleg mikor testrészek levágásáról és egyéb szépségekről volt benne szó.) Viszont az idősebb korosztályt, aki már tudja értékelni benne a mondavilág, a népmesék, és a vallás jelenlétét, aki a karakterek mélye mögé akar látni, már nem hatja meg a szerelmi háromszög, a „milyen ruhát vegyek föl te jó ééééég?!” Ezek a személyek nagy valószínűséggel pont mint én, a szemüket forgatják majd és a fejüket fogják azon, hogy lehet egy népmese főszereplője ennyire csitri…
A történet maga izgalmas volt, a helyesírási és szerkesztési hibákba nem mennék bele, ezeket úgy láttam molyon, sokan kifejtették már előttem (akadnak szép számmal azért ennyit el kell árulnom). Alapvetően nem szeretném kisebbíteni annak értékét, mennyire menőn nyúlt bele az írónő a magyar népmesék és mesék történetébe, de ez a regény most nem nekem szólt. Láttam a végén, hogy érkezik a folytatás, szerintem bármi is legyen nekem ezzel a történettel itt és most befejeződött a kapcsolat. Azért senkit nem beszélnék le arról, hogy el akarja olvasni, hisz mint írtam sokan megtalálták benne a számításukat.
Értékelés: 4 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése