Leírás (forrás: moly.hu)
„Boszorkányos ügyességgel szőtt új mese Az Álmosvölgy legendája szálaiból: mintha csak egy drága gyermekkori barátot látogatnánk meg újra, aki végre feltárja előttünk minden titkát.
Amikor Ichabod Crane, az új tanító megérkezik Álmosvölgy eldugott kis falujába, azonnal felkelti Katrina van Tassel figyelmét. A lány, aki rajong a könyvekért és a zenéért, hamarosan énekórákat vesz a jóképű fiatalembertől, és szimpátiájuk románccá mélyül. A nincstelen tanító azonban nem pályázhat eséllyel a jómódú farmer lányának kezére. Nem így Brom van Brunt, egy másik helybeli farm jövendőbeli örököse, akinek közeledését a lányához Katrina apja aggasztóan szívesen veszi.
A fiatalok szenvedélyes viszonya az éjszakai erdőben teljesedik ki – ott, ahol a kései órán addig csak a fej nélküli lovas vágtatott a hátasán, a kezében világító töklámpásával, karddal az oldalán. Azt suttogják, a rég lefejezett hesseni zsoldos sötét szelleme okozta Ichabod vesztét: az ifjú tanító egy nappal mindenszentek előtt szinte nyomtalanul eltűnik. Az elkeseredett lány csak a barátnőjére számíthat. A falu által kiközösített Charlotte, akit Csontos Brom alaptalan vádjai alapján sok helyi lakos boszorkánynak vél, gyógyfüvekkel és egyéb, nem veszélytelen eszközökkel segít Katrinának kideríteni, mi történt szerelmével, Ichaboddal.”
Vélemény:
Mikor annak idején először találkoztam az írónő egyik regényével (A Borgia-vallomások), úgy éreztem, hogy megtaláltam azt a történelmi-romantikus írónőt, akit mindig is kerestem. Azóta történelmi regények szempontjából számomra egy magyar írónőnek sikerült őt fényévekkel leköröznie, de ebbe most nem mennék bele.
Az a regény csodálatosan egyben volt. Kellően belenyúlt a történelmi személyek életébe és helyzeteikbe, de a fiktív karaktert is nagyon jól mozgatta az időben, a váltott szemszög pedig feltette a pontot az i-re. Aztán kezembe került a Firenze legszebb asszonya, amely már kicsit több problémát tartogatott a számomra. Bár Simonetta, Maddalenától kicsit azért több karakterjegyet és személyiséget tudott felmutatni, számomra mégis utóbbi került közel a szívemhez.
Jelen könyvet mondhatni a borítója miatt vettem ki a könyvtárból, bár a könyvesboltban is többször csábított már mert annyira gyönyörű (és vicces, hogy a körmeim jelenleg szintén arany és zöld színben pompáznak, erre egy barátnőm fel is hívta a figyelmem), de a témát annyira nem ismertem. Hallgattam már több elbeszélést az Álmosvölgy legendájáról, a Fej nélküli lovasról és egyebek, de valahogy sosem vonzott annyira a helyzet misztikuma. Mégis Alyssa miatt úgy döntöttem adok neki egy esélyt, mert nagyon érdekelt mit hozott ki egy némileg kötetlenebb témából (hisz nem kellett valós történelmi személyekhez nyúlni).
A kort melyben az eseményeket elhelyezte itt is nagyon szépen átadta, láttam magam előtt a leírásokat, viszont számomra megint a női főszereplőn siklott el a cselekmény. Katrina nekem egy Simonetta 2.0 lett (azért mert, ahogy megnéztem a másik mű 2017-es eredetileg ez pedig 18-as), aki gyönyörű, okos, művelt és épp emiatt természetesen „nem olyan”, mint a többi lány a környéken. Na persze ezek a lányok a könyvekben mindig mindenkit megkaphatnak, mert persze szépek, de hát a férfiakat az fogja meg bennük, hogy mennyire különlegesek mert olvasnak, érdeklik őket a tudományok… Mondjuk igaz fele ennyi érdeklődést sem fordítanának az irányukba némi túlsúly, vagy egy kicsivel átlagosabb, esetleg csúnyácska arc mellett. Tökéletes külső nélkül, már nem is lehet értékelni egy nő intellektuális képességeit? Néha kiakaszt, hogy az írónők mennyivel károsabb külső képet alkotnak a nőkről, mint mondjuk teszik azt férfi társaik (filmeknél adott esetben pont fordított a helyzet).
Szóval bevallom az eleje annyira nem kötött le, nekem nagyjából Ichabod eltűnésétől kezdve pörögtek fel az események és innentől élveztem is nagyon olvasni, főleg amikor Sim… Katrina bajba keveredett, valamint azt, milyen módszerekkel próbált belőle kivergődni. Charlotte nagyon érdekes személyiség volt, bár az ő sorsát körülbelül már onnantól megjósoltam, hogy megjelent benne egy bizonyos személy, nem okozott számomra nagy fordulatokat. Sőt valahol az egész könyv mellőzte a csavarokat és a meglepő fordulatokat, mindent vagy 10 oldallal hamarabb tudtam már előre. Brom karaktere érdekes volt, furcsa volt látni az ő személyes drámáját de igazából jobban megfogott mint Katrina útkeresése. Akadtak érdekes pillanatok is a regényben, például amikor a fentebb említett két karakter kicsit lélekben is jobban egymásra talált. Ez legalább jó beszélgetés indító volt. A felvezetőhöz képest azonban a végét túlságosan elkapkodottnak éreztem. Fejezeteken keresztül csörgedezik, építkezik egy folyamat, majd a könyv felénél megtörténik a csavar, innentől beindul a konfliktus aminek a lezárására kapunk 3 fejezetet…
Annyira nem gyűlöltem a könyvet, élvezetes volt azért olvasni, eredetileg 4 csillagot szántam rá de a vége megmentette (vagyis a könyv második fele), mégis nagyon érződik hogy a számomra eddigi legkedveseb könyv, az írónőtől, később készült, mint ez. Ott már többet fejlődött.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése