Leírás (forrás: moly.hu):
„Avonlea kanadai falucska népe felbolydul: vajon mi indíthatta a besavanyodott agglegényt, Matthew Cuthbertet, no meg kardos nővérét, a háztartását parancsnoki szigorral vezető Marillát, hogy árva gyereket fogadjanak tanyájukra? Bizony, a szorgalmas, puritán testvérpár fölött eljárt az idő – segítségre van szükségük, és ki lenne erre alkalmasabb, mint holmi apátlan-anyátlan legényke, aki örül, ha fedelet kap a feje fölé? Mekkora aztán Matt meglepetése, amikor a várt legényke helyett egy pulykatojásképű, vörös hajú leányzó várja szerény bőröndjén üldögélve, hogy örökbefogadója megjelenjen… Matthew legszívesebben azonnal visszaküldené, Marillától sem várhat sokat a jövevény, aki, mint kiderül, az Anne névre hallgat. Vissza is penderítenék menten, ha a különlegesen fejlett szókinccsel rendelkező, jég hátán is megélő kis árva lány, akit jócskán cibált már az élet, és alapos ismereteket szerzett a felnőttek világáról, ki nem vágná magát a kutyaszorítóból, és lány létére nélkülözhetetlenné nem tenné magát a derék idősödő testvérpár életében… Persze az út a kölcsönös megértéshez, mi több: a szeretethez ugyancsak rögös, de a talpraesett kislány sikerrel végigjárja: segíti ebben élénk képzelete, és az, hogy a világot szépnek és megjavíthatónak látja.”
Vélemény:
Kiskorom egyik legmeghatározóbb sorozatélménye volt a Váratlan utazás filmsorozat, mert ezt követően találtam rá az Anne-re is (magyar nevén Anna…), amit talán épp annyira megszerettem. Már akkor is gondolkodtam azon, hogy el kellene olvasni a könyvet, de valahogy kiskoromban még nem vonzott annyira az ilyen tartalmasabb könyveknek az olvasása.
Majd jött a Netflix és az Anne With an E, amitől először mérhetetlenül elzárkóztam mert azt éreztem, hogy nekem egy modern sorozat nem adhatja meg soha azt az érzést, mint gyerekkori kedvenceim, majd mikor elkezdtem nézni, meg kellett állapítanom bizonyos valódi értékeit. (Igen talán nem túlzottan hű a könyvek eseményeihez és igen talán az is előfordulhat, hogy meglepően sok modern témát dobálnak bele az eredeti műhöz képet… de valahol mégis megvolt a maga bája.) Most pedig elhatároztam, hogy itt az idő, kezembe kell vennem a regényt is, hogy lássam honnan is indult a két nagy kedvencem.
A cselekmény már nem igazán lepett meg, mégis elmondhatatlan izgalommal lapoztam végig az oldalakat, mert egyszerűen csak vittek magukkal a párbeszédek és a leírások, annak ellenére is, hogy maga a cselekmény nem arra készült, hogy megváltsa a világot. Többször elgondolkodtam hogy Anne tipikusan az a kislány akit manapság már méltán lehetne ADHD-val diagnosztizálni, de ettől független is rengeteg olyan tulajdonsága volt, amik miatt az ember vagy kicsit idegesítőnek találhatja, vagy nagyon tud vele azonosulni.
Ez az első rész elég nagy időszakot ölelt fel Anne életéből, de minden egyes fejezet tartogatott magában egy kisebb kalandot így nem éreztem csapongónak és jó volt látni, hogy ő maga is mennyit fejlődött a regény során, ahogy Marilla és Matthew is. Kifejezetten érdekes húzás volt az a történetben, hogy nem egy házaspár és nem direkt akarta örökbe fogadni Anne-t hanem egy testvérpárhoz került a véletlenek furcsa összejátékának köszönhetően, ami azt eredményezte, hogy nem csak neki kellett megszokni a család gondolatot, de az idős testvérpár is megtapsztalhatta milyen szülővé válni, még ha ez egyiküknek sem adatott meg korábban. Anne személyisége amúgy is jó hatással volt mindenkire akivel csak kapcsolatba került, de azért nagyon élveztem, ahogy ő maga is komolyodott, tanult a hibáiból és egy nagyon szép fejlődésen esett át, mégsem szűnt meg önmagának lenni.
Ajánlom a könyvet azoknak akik kicsit megcsömörlöttek mindennel ami modern, és felkapott és olvasnának valami léleksimogatóbbat.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése