Leírás (forrás: moly.hu):
„1901. április 3-án hatalmas tömeg gyülekezik a Monarchia ékköveként emlegetett magyar székesfővárosban, Budapesten, a külső Kerepesi úton. A többezres csődületben inasoktól az arisztokratákig mindenféle rendű és rangú ember képviselteti magát. Reggel 6 óra 20 perckor aztán az izgalom a tetőfokára hág. A tömeg felmorajlik, a rendőrök sorfalat állva próbálják az izgága embereket hátrébb szorítani. A cinkotai vasútállomás különvágányára ekkor pöfög be az első hatalmas teherszerelvény, mely Budapestre hozza az amerikai „humbugkirály”, Barnum és Bailey kerekeken gördülő „városát”, a The Greatest Show on Eartht, vagyis A Föld legnagyobb cirkuszi látványosságát.
A tömegben ott van egy fiatal hölgy is, a Marosvásárhelyről származó Hangay Mili, a hírneves magánzó detektív, Ambrózy báró hitvese. És ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni. Szerencsére kéznél van a kor legkiválóbb „szoknyás detektívje”, Mili báróné, aki rögvest nyomozásba kezd.
Tessék betérni! Jó szórakozást, különleges izgalmakat!”
Vélemény:
A hosszúhétvége miatt elképesztően gyorsan tudtam haladni a könyvvel, ami igazából nem is lehet annyira meglepő, hiszen már észrevettem, hogy ha van időm arra, hogy Böszörményi könyveiben elmerüljek, akkor azzal napok alatt végzek (ha nem csak órák kérdése a dolog).
Ez a kaland már egy egészen különálló esetet dolgozott fel, és az előző után végre lett ideje Milinek és Richrádnak is kicsit szokni azt, hogy egy légtérben kell sok időt tölteniük, mint férj és feleség (már persze úgy, hogy végre a mi kedvenc bárónk is kikerült a kórházból), azonban jött is az újabb kaland. Gyógypedagógia történelmet tanulva kicsit másképp érzek a cirkusz ezen időszaka iránt (mármint a freak showk-kal kapcsolatban), de ahogy azt előre látni lehetett, az író ezt is gyönyörűen megfogta. Az idézet amit választottam talán éppen ennek köszönhető.
Mikor először olvastam, nem sok kapcsolódásom volt a cirkusz világához (khm… elég annyit elmondanom, hogy egy traumatikus gyermekkori esemény hatására sokáig rettegtem a cirkusztól és úgy, hozta a sors, hogy valahogy a mai napig sem sikerült eljutnom egybe sem), viszont időközben elolvastam a Vizet az elefántnak című könyvet is, ami bár később játszódott valahogy ezt is átírta picit a fejemben. A cirkusz a múltban biztosan (talán még ma is) egy igencsak zárt világ, amit a külső szemlélők alapvetően a fényűzéssel, a csillogással és a „varázslattal” azonosítanak. A bent tartózkodóknak azonban egy teljesen más életstílus, egy zárt világ, egy önállóan mozgó kis univerzum. Ez az életérzés is nagyon jó átjön a könyv lapjairól.
Ahogy a kaland is kellően izgalmas lett, és bár egyszer már olvastam, valahogy kiment a fejemből ki és mi is állt a háttérben, így szinte én is folyamatában fogtam fel az egész ügyet, bár azért mindig egy-két lépéssel előbbre jártam, mint a szereplőink.
Természetesen a többi után már ezt a könyvet is egyértelműen: AJÁNLOM!
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése