Leírás (forrás: moly.hu) magyar kiadásról:
„Az utolsó Ambrózyd
A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.
Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.
Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!
Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel!
Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.”
Vélemény:
Már ez a kifejezés is… „Az utolsó Ambrózyd”
Ahogy a könyvet olvastam óhatatlan feljöttek az emlékeim, amik a könyv megjelenése előtti időszakot átjárták… Amikor utaztam a buszon, és megtudtam a hírt, ami miatt azonnal patakzani kezdtek a könnyeim, mert számomra Ő volt a legnagyobb író!
Aztán megérkezett ez a regény… az utolsó, én pedig csak faltam és faltam a lapokat, míg véget nem ért a könyv és én megint ott maradtam enélkül a világ nélkül. De most valahogy sikerült lelassítanom. Ebben talán az is közrejátszott, hogy munka mellett kényszerültem olvasni, este mielőtt még kidőltem volna a fáradtságtól.
De, hogy milyen is lett ez a rész?
Rövid és némileg talán picikét különbözött a többitől már a szerkezetében is, de én mégis szerettem. Egyrészt mert még barangolhattam kicsit ebben a csodálatos világban, másrészt mert tényleg egyfajta felüdítő, de mégis lezárást tudtunk kapni. Azt hiszem azt is ki merem jelenteni, hogy talán a Nász és téboly után ez volt nekem az egyik leg horrorisztikusabb rész az összes közül, és ha sorozatként elkészítenék, annak csodájára járna a világ (bár ez az egész könyvsorozatra igaz). Ez a rész nem volt olyan monumentális, de tartalmazott sok-sok izgalmat, viszont itt pontosan emlékeztem mi is történik így, számomra már nem voltak meglepőek a pillanatok… első olvasásra azonban akadnak itt fordulatok bőven.
Ha már valaki idáig eljutott… akkor ajánlom, hogy ezt se hagyja ki!
S hogy mit, hoz a jövő? Azt hiszem sokszor fogok még Böszörményi Gyula könyvek újra és újra olvasni.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése