2023. augusztus 27., vasárnap

Álruhában (Vágymágusok 1.): On Sai

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„Lehet ​barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?

De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!”


Vélemény:

Nagyon féltem ettől a könyvtől, és ezt most őszintén fel merem vállalni. Amikor egyik barátnőm mesélt róla, akkor kissé kétkedve hallgattam a számomra túlságosan megfoghatatlan, elborult pillanatokat. Mind emellett pedig az sem adott túl sok bizalmat, hogy az írónő egy korábbi könyve, ha nem is okozott számomra akkora csalódást, de nem is éreztem tökéletesnek.

Azonban úgy döntöttem adok egy esélyt a sorozatnak, mert valahol csak megfogott. Azt hiszem előre leszögezhetem, hogy nagyon jó döntés volt!

Rianna karaktere számomra az elejétől a végéig nagyon erősen működött, a legtöbb vörös pöttyös könyvre jellemző kliséket (nem lett egy rémült kisegér, de egy végzet asszonya sem, aki minden mondatával megőrjíti és/vagy az őrületbe kergeti a férfiakat). A világ felépítése nagyon különleges lett, bár eleinte őszintén csak kapkodtam a fejem, hogy mi miért történhet, de szépen fokozatosan minden a helyére került. A mellékszereplők pedig nagyon megfogtak. A cselekmény vonzott magával és egyszerűen csak beszippantott a könyv.

Azt hittem kiakaszt majd a sok szexuális és vágyakra tett utalás, de annyira érzem a könyv mélységét is benne. Úgy feminista, hogy közben nem mászik az ember arcába. Megmutatja mitől nő a nő… A nő létre tud hozni valami újat, míg a férfi csak használ, de végeredményben az ember társas lény marad és mindenkinek szüksége van egymásra.

Egyszerűen hihetetlennek éreztem, mennyire összetett világot adott ez a történt még úgy is, hogy mindössze egy szeletét láthattam az egésznek. Szinte látom, hogy az írónő fejében mennyi minden mozoghatott, miközben a sorokat papírra vetette. Mintha amit látnék csak a jéghegy csúcsa lenne.

Alig várom, hogy olvashassam a második részt!!!


Értékelés: 5 csillag

 


2023. augusztus 10., csütörtök

Barcelona, Barcelona (Caroline Wood 1.): R. Kelényi Angelika

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„Barcelona ​és a szerelem íze…

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.

Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.

Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.

Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.

Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.

Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…

Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…


R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.”


Vélemény:

Az írónőnek korábbi könyveivel már találkoztam. Volt ahol a történet nagyon megfogott, más helyeken a környezet, amiben játszódott, és úgy éreztem nyár van, itt az ideje belekezdeni valami kis könnyedbe. Lehetőleg szép tájakon, különleges helyeken…

Na a könyv mindent adott csak épp ezt nem.

Caroline ritka irritáló karakter volt, és ezt már az első pár oldalban sikerült bőven megalapozni. Egészen addig a pillanatig még szimpatikusnak is találtam, amíg nem kezdett el gondolatban azon nyavalyogni, hogy ha leszokik a cigiről akkor elhízik… (Meg az édes f*szom…)

35 éves, de nincs felelősségtudata, nincs benne tartás és azt kell mondjam sok józan ész se. Kiharcolja magának állítólag álmai melóját, de amikor végre ott kell lennie is csinálnia kéne, akkor még ő van kiakadva azon hogy a főnöke rászól az időben való leadás miatt. Nagyon megérdemelte volna, hogy kirúgják!

A történet alapötlete amúgy érdekes lett volna, de akadtak benne olyan pillanatok amiket nem kellett volna túlerőltetni. Például amikor Tom furcsállta, hogy egy csinos nő miért regisztrál társkeresőre… mintha ahhoz 50 éves nőnek kéne lenni de komolyan… nagyon sok huszon éves talált igaz szerelmet társkeresőn (persze vannak rémsztorik is) de a kettő arányai nagyjából hasonlóan vannak. Épp annyian házasodnak társkeresőről, mint ahányakat sorozatgyilkosok hálóznak be… sőt szerintem az előbbi magasabb szám. De, hogy alá legyen támasztva ez az elő pár megismert katalán férfi maga volt a földre szalajtott pokol. Én már komolyan csak a fejemet fogtam, hogy egy magyar írónő hogy lehet ilyen rossz véleménnyel mindenkiről aki nem angol és nem úriember.

Emellett pedig elegem van abból, hogy a könyvekben a női főszereplők ha két pasi közül kell hogy válasszanak vagy az egyiket el kell hogy hagyják, akkor mindig full egyértelmű ki lesz az, mert az egyik a Sátán a másik meg a herceg fehér lovon… Könyörgöm erősebb lenne ha két jó karakterek közül kellene választani mert erősebb lenne a döntés.

Amit nagyon hiányoltam az Barcelona megismerése. Bár itt rá kellett jönnöm, hogy engem a külföldön játszódó történetekben valahogy mindig jobban érdekelnek a látványosságok és a különleges pillanatok, mint az ételek. Nem nekem való a gasztro regény…

Eleinte 2 csillagot akartam adni erre a könyvre (mert szerintem akad benne egy-két kifejezetten káros gondolat), de végül Caro utolsó randija miatt megkapta a hármat, ott tényleg fontos és érdekes témák merültek fel és ezt muszáj vagyok pozitívan értékelni. Mert ha ő egy elviselhetetlen nőszemély is szerintem, legalább akadt egy-két igencsak érdekes mellékszereplő.


Értékelés: 3 csillag

A balatoni sellő: Király Anikó

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„A balatonfüredi Rózsalakba rég nem látott lakók érkeznek. A kalandvágyó, cserfes Szofi alig várja, hogy újra felfedezze a helyet, ahová nagyszülei emléke köti, és új barátokat szerezzen, köztük egy Jókai nevű írót. A város az Anna-bálra készülődik, a bál szépe majd a Balaton Jégszíve nevű, gyönyörű ékszert viselheti. Ám különös események zavarják meg az előkészületeket: feltűnik a balatoni sellő, egy csendőr pedig mindent megtesz, hogy egy rejtélyes iránytű ne juthasson el tulajdonosához…

Az Új Kedvencek-sorozat legújabb kötete is a régi lányregények hangulatát idézi fel.”


Vélemény:

Első találkozásom az Új Kedvencek sorozattal és bevallom egy kicsit tartottam is tőle. Attól féltem ez is olyan mű lesz, mint a magyar történetek általában és a sztorit teljesen elviszi majd egy érdektelen erőltetett szerelem, és cseppet sem szimpatikus karakterek…

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Muszáj vagyok azonban egy egészen más megközelítéssel kezdeni. A könyv egyszerűen gyönyörű. A letisztult képvilág, a különleges borító anyag… Igazából már a kezemben tartani is élveztem.

De mi a helyzet a történettel?

Úgy érzem ez a regény nagyon sok korosztály számára lehet izgalmas és érdekes. Még a nagyobbak is tudnak nevetni Szofi kalandjain, azon a gyermeki vidámságon, ahogy az életet szemléli, de Aliz vele ellentétben már behoz egy erős drámát. A kort gyönyörűen adta át a történet, szinte láttam magam előtt azon évek Balaton partját, és azért volt itt kaland is szép számmal.

Érzésre enyhén visszahozta nekem azt a leírhatatlan állapotot, amit az Ambrózy regények olvasása közben már megtapasztalhattam, bár itt nem volt egy erős krimi szál, de mégis lehetett kapni mindenféle érdekes szerelőkből. Egyszerűen nem találtam benne olyan szálat, ami ne érdekelt volna és ne olvastam volna élvezettel. Sőt egy időpont után úgy felpörögtek az események, hogy letenni sem nagyon akartam mert már kíváncsivá tett, hogyan oldódik fel néhány kellemetlen szituáció.

Egy pillanatig sem bánta, hogy úgy döntöttem elolvasom!


Értékelés: 5 csillag


2023. augusztus 8., kedd

A háború jegyesei: Soraya M. Lane

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„London, 1944. Két fiatal ápolónő találkozik a vasútállomáson. A céljuk közös: csatlakozni a háborúhoz. Scarlet arra törekszik, hogy megtalálja eltűnt vőlegényét, Thomast, és bebizonyítsa magának és családjának, hogy erősebb, mint hinnék. Ellie-nek a vérében van a másokról való gondoskodás, de szegényes családi háttere merőben eltér Scarlet előkelő neveltetésétől. Bár Ellie bátornak mutatja magát, pont annyira feszült amiatt, ami rájuk vár Franciaországban, mint Scarlet. Normandiában a két barátnő hamar összetalálkozik a látszólag rendíthetetlen nyugalmú Lucyvel. Scarlet és Ellie csodálattal adóznak Lucy bátorságának és hozzáértésének, de a tapasztalt ápolónő pontosan tisztában van az általuk választott hivatás veszélyeivel, és még ő is attól tart, hogy nem jutnak haza élve. A háború brutalitása a végsőkig kikezdi őket, ezért túlélésük érdekében Scarletnek, Ellie-nek és Lucynek egymásra és a barátságuk erejére kell támaszkodniuk.”


Vélemény:

Nem tudtam mire számíthatnék ettől a könyvtől.

Megfogott a leírásban a helyzet, amibe a karakterek kerültek, hiszen gyakorta az emberek megfeledkeznek arról, hogy a fronton nem csak katonák tevékenykedtek, hanem sokan mások is, és épp ezért kezdett érdekelni három ápoló sorsa a II. világháború idején.

De már a könyv elején érezhettem volna, hogy ez a történet nem teljesen tudja majd azt nyújtani amire én vágyom… azt hiszem három szálon fogok végigmenni az eseményeken, hiszen a történet is a három nő személyét mutatta be.

Scarlet: Első körben egész szimpatikus volt, főleg a kitartása és a céljai, hogy megtalálja a vőlegényét, de számomra túl sokszor gondolt arra mennyire elhamarkodottan is döntött azzal kapcsolatban, hogy ápolónőnek állt. Persze az ember gyakran megbánja a döntéseit, de igazából még semmi kemény dolog nem is történt amikor ő már azon agyalt, hogy jó helyen van-e ott… Rájött, hogy nem lesz meleg víz? Nem kap olyan ételeket, mint otthon? Igazából még komoly sebesülteket sem kellett látnia, amikor ő már gondolatban azon töprengett hogy fogja kibírni zuhanyzás nélkül. Na persze azért a történet folyamán szerencsére ezt az idegesítő arisztokrata attitűdöt elengedte.

Ellie: Nagyon megkedveltem amikor megjelent. Egyrészt, mert az írek annyira közel állnak a szívemhez (még mindig nem tudom miért), másrészt mert bár benne volt a félelem ezt próbálta jókedvvel orvosolni. Az ő személyén keresztül belátást lehetett nyerni abba milyen megterhelő is lelkileg a katonák súlyos sebeinek ellátása. Sajnos azonban túl hamar vált egy szerelmes tinilánnyá, és bár érdekes volt… nekem nagyon magalapozatlan lett az egész ami vele történt.

Lucy: Számomra ő volt a legerősebb karakter, hisz nála történtek a legdurvább pillanatok… viszont amikor Scarlet és Ellie túl sokat időzött a közelében sajnos ő is átvedlett szerelmes kislányba… Pedig eleinte többet vártam tőle.

Valójában a könyv nem találta meg önmagát. Akadtak benne nagyon kemény pillanatok, amikor percekig csak pislogtam a sorokra, hogy most tényleg jól olvastam-e ami történt, vagy nem! Borzasztó életek leírása, szörnyű sebesülések… azonban ezeket szinte két oldalanként felváltotta az épp aktuális pasi témák kitárgyalása, ami meg már a könyökömön jött ki. Ehhez mérten számomra a vége is túl happy end lett, mindenki számára… elképesztően Hollywoodi…

De, hogy érzékeltessem is mi az ami miatt egyszerűen nem tudtam ezt a könyvet teljesen szeretni, hadd mutassak egy jelenetet…

„ – Hideg zabkása? Ez a vacsora? – Holly elsírta magát mellette...”

Értem én, hogy a háború nehéz, de könyörgöm, ha valaki vállalta ezt a munkát, ne mondja már nekem senki, hogy a hideg zabkása miatt könnyek szöknek a szemébe. Főleg háború idején, amikor amúgy is alig volt, mit enni… el is tudom képzelni, hogy akár az ápolónők között is akadt valaki aki talán már otthon sem juthatott ételhez mióta…


Értékelés: 3,5 csillag

 

 


2023. augusztus 6., vasárnap

A múlt tengerén (Zserbó 1.): Karády Anna

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„Szerelem ​a századelőn...

1910, Fiume – A Magyar Királyság egyetlen kikötője.

Az Adriai-tenger partján virágzik a kereskedelem, ezért a híres pesti cukrász, Gerbeaud Emil megvásárolja a fiumei csokoládégyárat, és üzletet nyit az abbáziai luxusvillák és fényűző szállodák szomszédságában. Így kerül a fiumei gyorsvonattal a belvárosi cukrászdában dolgozó Szépkúti Blanka kisasszony egyenesen a híres tengerparti sétaútra – a kalapos kisasszonyok és sétapálcás urak legelőkelőbb üdülőhelyének szívébe.

A Gerbeaud-kisasszony útjába egy tengerészt sodor a bóra nevű szél, akivel csupán abban egyeznek, hogy mindkettőjüknek igen határozott víziója van arról, hogyan is képzelik el a jövőt.

Az emberek csupán véletlenül találkoznak életük során, vagy a sors rendeli így?

Vajon a szerelem fordít a sorsunkon vagy éppen beleteljesíti azt?

Karády Anna, a nagysikerű A füredi lány-trilógia írója különleges csemegét kínál a történelmi regények kedvelőinek: új, romantikus története az Osztrák-Magyar Monarchia idejébe, az „aranykor" éveibe repíti vissza az olvasókat – emlékeztetve az elfeledett magyar haditengerészeti évekre, amikor az Adria még magyar tenger is volt.”


Vélemény:

Bevallom, úgy kezdtem a könyv olvasásába, hogy egyáltalán nem támasztottam vele szemben nagy elvárásokat. Sőt kifejezetten most úgy éreztem olyat szeretnék ahol nem a történet vonalán, sokkal inkább helyszíneken van a hangsúly ((Ketterdam mocska után kellett valami, ami illik picit a nyári pihenéshez)). A könyvvel nagyon sokat szemeztem, de végül az döntött, amikor megláttam a második rész beharangozását, ami már leírásában is (remélem) érinti az I. világháborút, és felkészítve magam erre a részre, gondoltam itt az ideje elolvasni az elsőt is.

Az írónő korábbi könyveiről a véleményeim itt találhatók: A füredi lány; A füredi földesúr.

Most is, épp úgy mint az előző sorozat kapcsán észrevettem azt, hogy az írónő mennyire szépen tudja bemutatni az adott korszakot. Szinte láttam magam előtt a pillanatokat, a helyszíneket, az öltözékeket, és ezekhez kapcsolódóan a korabeli gondolkodásmód is nagyon megfogott.

Blanka nem volt olyan kiforrott személyiség, de úgy éreztem minden bizonytalansága és féleleme a neveltetéséből fakadt inkább, nem pedig abból, mert ő maga nem lenne képes döntésekre jutni. Ármin azonban jellemében már egy kicsit inkább Mihályra emlékeztetett, nem sok különbséget tudtam volna felhozni a két karakter között, ha csak azt nem, hogy jelen könyvben a férfiú egy kissé csapodárabb jellemnek bizonyul (bár ebből sem sokat lehetett látni).

A helyszín gyönyörű volt, a pillanatok kellően romantikusak, de úgy éreztem ebben a könyven sem találtam meg a számomra legkedvezőbb arányt. A regény nagy részében felépült a cselekmény, kialakult a szerelem, minden tökéletes és szép volt – egy két Blanka által mondvacsinált vitát leszámítva – és nagyjából itt merült fel bennem, hogy vajon mi férhet még a könyv második felébe?

És ekkor jött a konfliktus, ami természetesen megbolygatta főszereplőink szerelmi életét, és egészen izgalmas pillanatokat is szült, de ahogy fogytak a lapok, egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a helyzet nem oldódhat meg a regény végére, hisz túl bonyolult ahhoz, hogy könnyen túljussanak rajta. Majd egyszer csak azt vettem észre, hogy maradt két fejezet, és probléma volt nincs… Kicsit úgy érzem hogy a felmerülő legnagyobb nehézség megint túl hamar lett kiküszöbölve, míg a regény eleje elvitte az időt a kisebb vitákkal és egymás kerülgetésével. Vagy több oldal kellett volna, vagy az elejére egy picit gyorsabb ütem, nem is tudom, de nekem így a vége egy picit összecsapottnak érződött…

Ettől független a könyvnek voltak kifejezetten jó, megmosolyogtató pillanatai is és Blankát még néhány butasága ellenére is meg tudtam kedvelni Annával ellentétben (aki a második részre nagyon unszimpatikussá vált számomra). Kíváncsian várom a második részt!


Értékelés: 4 csillag

 


2023. július 29., szombat

Crooked Kingdom – Bűnös birodalom (Hat varjú 2.): Leigh Bardugo

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„Kaz Brekker és csapata rendkívül merész küldetést hajtott végre. Még maguk sem hitték, hogy épségben megúszhatják. Ám a busás jutalom felmarkolása helyett most ismét az életükért kell megküzdeniük. Elárulták őket, meggyengültek, erőforrásaik kimerültek, így a csapat elveszítette minden szövetségesét, sőt reményét is. A világ minden szegletéből hatalmas erők csapnak le Ketterdamra, hogy megszerezzék a jurdaparem nevű veszedelmes szer titkát.

Régi riválisok és új ellenségek bukkannak fel, hogy próbára tegyék Kaz csavaros eszét és a csapat törékeny hűségét. Háborúra kerül sor a város sötét, kanyargós utcáin – bosszúért és megváltásért vívott harc, ami eldönti a Grisaverzum sorsát.

Merülj el a világában!”


Vélemény:

Ha az első részéért oda és vissza voltam, akkor kijelenthetem, hogy ez annyira magával ragadott, hogy szabály szerint csak kapkodni tudtam a fejemet. Kevés az a történet ami annyira tetszik, hogy képtelen vagyok benne hibákat találni, mégis azt kell mondjam ez azok táborát erősíti. (Bár láttam a vélemények között, hogy akadnak akik nem osztják ezt, sőt sokan elég negatív kritikával életek… Hála az égnek, hogy nem vagyunk egyformák.)

Ez a rész sokkal hosszabb lett, mint az első de nem is csoda, hiszen 3 regényre való történet lapult meg benne. A könyv felénél úgy éreztem ennyi szálat, amit az írónő elkezdett egyszerűen lehetetlen lezárni úgy, hogy mindenre kapjunk magyarázatot és megoldást, de mind sikerrel járt. Ehhez persze szükség volt a már jól összeszokott csapatra is. Ám azt is megértem miért 15-16 éves kortól ajánlják ezt a könyvet… Akadtak benne pillanatok és helyzetek, amik megkövetelik a korhatárt, valamint témák is. Az egész duológiáról azt mondhatom el, hogy érzetre is sokkal ridegebb, sötétebb hangulatot keltett, mint az ezt megelőző trilógia. De közben mégis úgy érzem, hogy ha egyszer gyerekem lesz és választanom kell, hogy ezt a könyvet adom a kezébe, vagy M1 híradót kapcsolok neki, inkább ezt adom oda majd akkor is ha még nem érte el a megfelelő korhatárt hozzá.

Sajnos nehéz most erről a könyvről úgy mesélni, hogy ne legyen Spoileres és úgy ajánlani, hogy lassan már csak ezzel a kritikával is törvénysértést követek el, de szerintem a benne feldolgozott témák mind reálisak.

- Gyermekkori traumák, és ezek feldolgozása (több irányból is)?

- Tanulási nehézségek és ezekkel való együttélés, valamint ennek megítélése?

- Reális énkép kialakítása?

- Egymás (más kultúra) megismerése és elfogadása?

Igen ez mind megtalálható a könyvben. Emellett nagyszerű párbeszédek, amik szinte peregnek egymás után. Okos GONDOLKODÓ karakterek, ennek legjobb példája Kaz, aki szinte mindig képes kitalálni valamit… És ami legfontosabb, a szoros együttműködés.

Túl nagy Spoiler lenne ezért nem mondok többet mint azt, hogy újra megesett, hogy patakzottak a könnyeim olvasás közben. Ritka pillanatok egyike, így hát megbecsülöm.

Egyszerűen volt az egész regényben valami, amit nem tudnék megfogalmazni, de teljesen elvette azt a butácska érzést amit általában a young adult könyvek szoktak nyújtani. Élhető szerelmek, okos karakterek, és bátor különlegességek!

AJÁNLOM!


Értékelés: 5 csillag

 


2023. július 23., vasárnap

Six of Crows – Hat varjú (Hat varjú 1.): Leigh Bardugo

 


Leírás (forrás: moly.hu)

„Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.”

Vélemény:

Te jó szagú atya ég!!!

Mint Ravka világával, úgy Ketterdam tolvaj bandájával is találkoztam már a sorozatban így annyira nem lepett meg a jelenlétük, bár az, hogy mennyire más történet kerekedett ki a netflix adaptációban, mint ebben a regényben, az igen.

Ha mondhatok ilyet, talán még az előző trilógiánál is jobban szerettem ezt a részt, és megint nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire jó karakterek kerültek bele. Összetett, titokzatos és mégis összetartó csapat, akiknek a jelenetei annyira beszippantottak, hogy néha azt sem vettem észre, hogy már 20-30 oldalakat olvastam el, pedig csak úgy voltam vele, hogy na még egy kicsit. Fontos női szereplők Nyina és Inej, akik közül mind a kettejük mellett szívesen állást foglalok. Úgy erősek és személyiséggel rendelkezőek, hogy közben nem kell alpári hülye stílusba váltaniuk. Nekem pedig ez mindig fontos volt a női karaktereknél. De azt kell mondjam Wylan, Matthias és Jesper is nagyon közel kerültek hozzám, Kaz pedig tényleg az egyik legkedvesebb karakteremmé lépett elő, bár egyáltalán nem tudnék közöttük különbségeket tenni érzés alapján, egyszerűen mindegyikükért odáig vagyok.

Ketterdam világa egyszerűen lenyűgöző, szinte éreztem magam körül a nyirkos hideget, a világ nagyban különbözik Ravkától, ami bebizonyította nekem, hogy az írónő tényleg mennyire alaposan átgondolta az egészet, és ugyan ez érvényes arra is, amikor Fjerdába jutnak. Minden egyes terület más vallásokkal, személyiségekkel, törvényekkel és saját világlátással bír.

A történet bővelkedett azért csavarokban is rendesen, és olyan szép jelenetekben, amik még ha nem is kifejezetten romantikusként kellene említenem őket, de jobban megmozgattak érzelmileg mint bármilyen több oldalnyi nyáladzás. A konfliktusok generáltak, hanem tényleg komolyak, a karakterek nem csak azért vesznek össze, mert itt volt az ideje és össze kéne kapni valami apróságon, hanem mert tényleg súlyos helyzetekbe keveredtek.

A korhatárt tekintve megértem 15-16 éves ajánlását, hiszen azért itt már voltak benne egészen durva és kemény jelenetek, néhány helyen elképesztő kegyetlenséggel. De talán ép ez fogott meg annyira, hogy nem tudtam elengedni. Láttam az írónő könyveiről hideget, meleget engem eddig az utóbbi győzött meg, de hát nem vagyunk egyformák.

Csak ajánlani tudom!

Az Árnyék és csont trilógia nem szükséges hozzá, de azért én ajánlom, még ha így látom is, az azért valamivel lassabban haladt.


Értékelés: 5 csillag


A Fenevad hajnala (Piszkos mágia 1.): Polina Hart

  Leírás (forrás: moly.hu): „Egy Névtelen lány, aki a szívével küzd. Egy visszatérő álom, ami felébreszti a múltat és megváltoztatja a jövőt...