Drakula: Bram Stoker

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Jonathan ​Harker, az ifjú londoni ügyvédbojtár az erdélyi Kárpátokba utazik a dúsgazdag Drakula gróf kastélyába, hogy egy angliai ingatlan megvásárlásában a várúr segítségére legyen. Nem is sejti, valójában minek köszönheti a meghívását, hogy mit tervez Drakula, és hogy pokoli tervével milyen szörnyűségeket készül a világra szabadítani.

Csikordul a várkapu, a házigazda szívélyesen köszön:

– Drakula vagyok, legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!

Hány éves lehet ez a hegyes fogú, fura várúr: hetven?, nyolcvan?, száz?

Mire Harker rájön, hogy négyszáz, már szinte késő, csak egyvalaki segíthet: a vampirológia holland szakértője, dr. Abraham van Helsing. Vele szövetkezve igyekszik Jonathan „megmenteni a világot”, hiszen abba – emberi számítás szerint – ő maga is beletartozik menyasszonyostul. Van Helsing mindent tud: hogy Drakula irtózik a napfénytől, a fokhagymától és a kereszt jelétől, és hogy a vámpírokat csak a szívükbe vert karóval lehet elpusztítani…

120 évvel ezelőtt, 1897-ben jelent meg angolul a vámpírtörténetek klasszikusa. A dublini születésű Bram Stoker (1847-1912) Vámbéry Ármintól hallott Drakuláról. Hosszas könyvtári kutatómunka eredményeképpen írta meg ezt a fojtottan erotikus horrort, amelyből az idők során számos színpadi és filmfeldolgozás született. A vámpír gróf talán legemlékezetesebb megszemélyesítője mindmáig a „halhatatlan” Lugosi Béla.

Legyen üdvözölve a mű teljes fordításában, kedves olvasó”

Vélemény:

Október alkalmából fellángolt bennem a vágy arra, hogy valami olyat olvassak ami meglovagolja ennek az időszaknak a hangulatát. Őszinte leszek én az első őszi levelek megjelenésétől kezdve Halloween lázban égek még ha sok alkalmam nem is adódik megünnepelni ezt az időszakot, de az olvasmányaimban szerettem volna ennek kedvezni.

Úgy érezte a Drakula egy megfelelő választás lesz, hiszen sok feldolgozását szeretem, és a történet sem volt számomra ismeretlen azonban… Hát hol is kezdjem.

Meglepett a történet leírása. Persze hozzászoktam már, hogy a korban amikor íródott gyakran alkalmazták a levél, napló formátumos elbeszéléseket, ám a maga nemében mégis különleges volt abban, hogy több szereplő naplóján és akár újságcikkeken keresztül ismerhettük meg a történetet. El tudom képzelni, hogy a kor emberei számára ez egy vérfagyasztó mese lehetett, amely fordulataival és titkaival fenntartotta az érdeklődést de mára, mikor mindenki ismeri Drakula nevét ez már egészen más volt.

Az első részt, ami Erdélyben játszódott kifejezetten kedveltem. Kellően misztikus és ijesztő lett azonban innentől kezdve főleg Van Helsing megjelenésével nekem elkezdett túl unalmas és vontatott lenni. Ez persze a saját érzésem és elhiszem hogy sokaknak ez tetszik, de nekem most olyan érzésem volt közben, hogy a párbeszédek túlírása (az, hogy a főszereplők közül mindenki barokk körmondatokban mondja el azt is, hogy ki kell mennie mosdóba), meg egymás folyamatos körbecsókolgatása, főleg Mina állandó dicsérgetése nagyon sok volt. Azt hiszem a leghelyesebb kifejezés hogy az én ízlésemnek túlságosan modoros volt ez a könyv, és inkább természetfeletti krimi, mint akár horror.

Értékelés: 3,5 csillag

Angyalok és démonok (Robert Langdon 1.): Dan Brown

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Robert Langdont, a Harvard világhírű szimbólumkutatóját egy svájci tudományos intézetbe hívják, hogy segítsen megfejteni egy rejtélyes jelet, amelyet egy meggyilkolt fizikus mellkasába égettek. Langdon elképesztő felfedezésre jut: egy több száz éves földalatti szervezet – az Illuminátusok – bosszúhadjáratra készül a katolikus egyház ellen.

Langdon mindenáron meg akarja menteni a Vatikánt a hatalmas erejű időzített bombától; a gyönyörű és titokzatos tudóssal, Vittoria Vetrával szövetségben Rómába megy. Hétpecsétes titkokon, veszélyes katakombákon, elhagyatott székesegyházakon és a földkerekség legrejtettebb barlangján át, őrült hajszát indítanak együtt a rég elfeledett Illuminátusok búvóhelye után.”

Vélemény:

Nem először olvastam már a könyvet és csak annyira emlékeztem róla, hogy máskor tetszett. Meg egy-két momentumra a fő cselekményekből (leginkább a könyv legnagyobb csavara maradt meg, de már az sem pontosan). Valószínűleg még pár évvel ezelőtt sem voltam elég érett hozzá, ugyanis a mostani olvasásomkor akadtak pillanatok amikor úgy éreztem egy mesteri művet tartok a kezeim között, régen pedig csak szimplán tetszett.

Mindig is magával ragadtak a kissé sötétebb karakterek szóval azt kell, mondjam bérgyilkos jeleneteit imádtam olvasni, bár Robert Langdon karaktere is egy olyan személyiség, aki megéri a pénzét. Nem mondom, hogy sosem látott főszereplő az övé, mégis néhány apró mozdulattal sikerült nagyon különlegessé tenni, ami megkülönbözteti őt a többi nyomozós könyv karaktereitől.

A filmet őszinte leszek nem láttam, és nem is tervezem megnézni, mert nekem a fejemben olvasás közben kialakult egy kép a szereplőkről, amit sehogy nem tudok a film castingjával összeegyeztetni, és úgy érzem olvasva sokkal több dimenziós maga a történt. Engem a történelem jobban érdekelt mindig is, mint a tudomány, így az elején főleg a CERN-nél játszódó jeleneteknél inkább csak olvastam a leírtakat, de gyakran nem fogtam fel belőle semmit, csak a lényeget emeltem ki. Viszont Langdon eszmefuttatásait ellenben nagyon szerettem. Talán az is sokat hozzáadott, hogy azóta egyszer én is eljuthattam Rómába és a Vatikáni múzeumban is járhattam, így sokkal könnyebben láttam magam előtt a jeleneteket.

Kifejezeten áldásosnak éreztem azt, hogy a regény sok ám nagyon rövid fejezetből áll, így sehol nem kellett túl sok időt húzni, ha nem volt számomra izgalmas egy szál nem kezdtem el unni, hisz azonnal jött a másik.

Értékelés: 5 csillag

A gyógyítók (Vágymágusok 3.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban? 

Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?

Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út.

Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Azt hiszem, így utólag kijelenthetem, hogy a három rész közül ez lett a nagy kedvencem. Elképesztően kalandos lett, szinte mindig tartogatott számomra új meglepetéseket és itt fogtak meg leginkább a karakterek is.

Köztük is kiemelném leginkább Delont, aki amikor csak előkerült a lapokon egy olyan mosolyt csalt az arcomra, amiről jobb nem is beszélni. A mondatai, a személyisége, minden egyes apróság amit tett egyszerűen annyira összetetté változtatta őt, hogy ha csak róla kellett volna olvasnom esküszöm és azt is élvezem.

Az előző részekkel ellentétben itt már sokkal nagyobb szerepet kapott a háború, és úgy érzem a szerelmi vágyódások a főleg a könyv második felétől némileg kezdtek mellékszállá válni, ami nem elvitte a történet lényegét hanem éppen szépen belesimult annak fő sodrásába. Rianna végre megmutatta mire is képes igazából. Egyszerűen annyi, de annyi fantasztikus pillanat volt ebben a részben, hogy nem tudnék közülük választani és a szereplők is mind fantasztikusak lettek. A megszólalásaik szinte hangosan felharsantak a papírról, annyira (számomra) életszerű megfogalmazások hagyták el a szájukat.

A vége pedig… Olyan egyszerű volt, amíg befejeztem az egyik részt és jöhetett a másik, de hirtelen ennek az egésznek vége lett és kitudja meddig várhatok még a folytatásra, pedig rögtön a kezeim közé kellett volna kapnom. Legalábbis így érzem. A könyv továbbra is minden abszurditása és furcsasága ellenére nagyon tetszik!

Értékelés: 5 csillag

 

A két herceg (Vágymágusok 2.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Bálok, titkok, szívdöglesztő mágusok…

Rianna izgatottan várja a gyógyítók vizsgáját és azt, hogy bejusson vele a könyvtárba, ám az események nem várt fordulatot vesznek. Valami zajlik a háttérben, aminek hatására Lidérc különösen kezd viselkedni.

Közben Erdon herceg hazafelé tart a sereggel és Delonnal, az éles eszű, jóképű gyógyítóval. Rianna egyre nagyobb veszélybe kerül, és minden vágya, hogy visszacserélje magát az öccsével. Ám közben egyre több furcsaságra felfigyel. Mit titkolnak a háborúról a vezetők?

Rianna megpróbálja kideríteni a tűztojások titkát és azt, milyen múltbeli sötét árny nehezedik a rémálmokkal küszködő, vonzó hercegre.

Miközben tart a katonai kiképzés, őket figyeli az élő vár, egy szélszörny, és ki tudja még, mi minden más.

„Pusztulj vagy szeress”, a természet csak ezt a két utat ismeri, és ha nem vigyáznak, nagyon is lelkesen segít mindkettőben.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!”

Vélemény:

Ez a második rész (bár az első sem volt kutya) valamiért már sokkal jobban tetszett nekem. Több volt benne az izgalom és nagyon szerettem azt, hogy végre Roan is elő mert lépni és végre vállalta a helyét a nővére védelmében.

Kifejezetten erről a részről már egyáltalán nem lehet spoiler nélkül beszélni sokat, de azért nagyjából megpróbálom. A helyzet, hogy kifejezetten imádtam benne amikor a világ egyre inkább kezdte megmutatni önmagát. Sokkal több érdekes szereplő került elő, és már nem csak Rianna és az ő általa megítéltek látszódtak rajtuk hanem elkezdtek megjelenni a sajátos személyiségjegyek, az érdekes és értékes gondolatok. Néhány esemény kirajzolódott a múltból, számomra ez egyike volt a könyv legerősebb pillanatainak, amikor erkölcsi dilemmák merültek fel egy-egy törvény kapcsán. A regény bővelkedik emellett a magával ragadó idézetekben is, néha konkrétan Rianna gondolatait oldalanként kijegyzetelném, és sosem érzem azt, hogy fölösleges valamit elolvasni benne.

Megjelent a kedvenc szereplőm (bár erről majd a harmadik rész véleményében, amit időközben szintén kiolvastam). És hangosan felröhögtem amikor kiderült hogyan is működik ez a gyógyítási folyamat. Lidérc sem az a tipikus férfi szereplő mind a hasonló könyvekben elő szokott fordulni és ez is felüdítő. Aztán ott vannak a nevek, amik annyira szépek igazi magyar fantasy hangzásúak.

Azt hiszem meg tudom érteni azokat az embereket, akiket ez a könyv elvesztett, de számomra nagyon különleges. Minden abszurditása ellenére százszor inkább ez, mint egy tucat erotikus regény, amiben hatvankilencedik alkalommal is az unásig ismételt szex jeleneteket kell olvasni. A könyv mer merőben új lenni, szóval én csak ajánlani tudom!

Értékelés: 5 csillag

Álruhában (Vágymágusok 1.): On Sai

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Lehet ​barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.

Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?

De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Éld át izgalmas és mágikusan érzéki kalandjait!”

Vélemény:

Nagyon féltem ettől a könyvtől, és ezt most őszintén fel merem vállalni. Amikor egyik barátnőm mesélt róla, akkor kissé kétkedve hallgattam a számomra túlságosan megfoghatatlan, elborult pillanatokat. Mind emellett pedig az sem adott túl sok bizalmat, hogy az írónő egy korábbi könyve, ha nem is okozott számomra akkora csalódást, de nem is éreztem tökéletesnek.

Azonban úgy döntöttem adok egy esélyt a sorozatnak, mert valahol csak megfogott. Azt hiszem előre leszögezhetem, hogy nagyon jó döntés volt!

Rianna karaktere számomra az elejétől a végéig nagyon erősen működött, a legtöbb vörös pöttyös könyvre jellemző kliséket (nem lett egy rémült kisegér, de egy végzet asszonya sem, aki minden mondatával megőrjíti és/vagy az őrületbe kergeti a férfiakat). A világ felépítése nagyon különleges lett, bár eleinte őszintén csak kapkodtam a fejem, hogy mi miért történhet, de szépen fokozatosan minden a helyére került. A mellékszereplők pedig nagyon megfogtak. A cselekmény vonzott magával és egyszerűen csak beszippantott a könyv.

Azt hittem kiakaszt majd a sok szexuális és vágyakra tett utalás, de annyira érzem a könyv mélységét is benne. Úgy feminista, hogy közben nem mászik az ember arcába. Megmutatja mitől nő a nő… A nő létre tud hozni valami újat, míg a férfi csak használ, de végeredményben az ember társas lény marad és mindenkinek szüksége van egymásra.

Egyszerűen hihetetlennek éreztem, mennyire összetett világot adott ez a történt még úgy is, hogy mindössze egy szeletét láthattam az egésznek. Szinte látom, hogy az írónő fejében mennyi minden mozoghatott, miközben a sorokat papírra vetette. Mintha amit látnék csak a jéghegy csúcsa lenne.

Alig várom, hogy olvashassam a második részt!!!

Értékelés: 5 csillag

 

Barcelona, Barcelona (Caroline Wood 1.): R. Kelényi Angelika

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Barcelona ​és a szerelem íze…

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.

Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.

Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.

Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.

Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.

Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…

Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.”

Vélemény:

Az írónőnek korábbi könyveivel már találkoztam. Volt ahol a történet nagyon megfogott, más helyeken a környezet, amiben játszódott, és úgy éreztem nyár van, itt az ideje belekezdeni valami kis könnyedbe. Lehetőleg szép tájakon, különleges helyeken…

Na a könyv mindent adott csak épp ezt nem.

Caroline ritka irritáló karakter volt, és ezt már az első pár oldalban sikerült bőven megalapozni. Egészen addig a pillanatig még szimpatikusnak is találtam, amíg nem kezdett el gondolatban azon nyavalyogni, hogy ha leszokik a cigiről akkor elhízik… (Meg az édes f*szom…)

35 éves, de nincs felelősségtudata, nincs benne tartás és azt kell mondjam sok józan ész se. Kiharcolja magának állítólag álmai melóját, de amikor végre ott kell lennie is csinálnia kéne, akkor még ő van kiakadva azon hogy a főnöke rászól az időben való leadás miatt. Nagyon megérdemelte volna, hogy kirúgják!

A történet alapötlete amúgy érdekes lett volna, de akadtak benne olyan pillanatok amiket nem kellett volna túlerőltetni. Például amikor Tom furcsállta, hogy egy csinos nő miért regisztrál társkeresőre… mintha ahhoz 50 éves nőnek kéne lenni de komolyan… nagyon sok huszon éves talált igaz szerelmet társkeresőn (persze vannak rémsztorik is) de a kettő arányai nagyjából hasonlóan vannak. Épp annyian házasodnak társkeresőről, mint ahányakat sorozatgyilkosok hálóznak be… sőt szerintem az előbbi magasabb szám. De, hogy alá legyen támasztva ez az elő pár megismert katalán férfi maga volt a földre szalajtott pokol. Én már komolyan csak a fejemet fogtam, hogy egy magyar írónő hogy lehet ilyen rossz véleménnyel mindenkiről aki nem angol és nem úriember.

Emellett pedig elegem van abból, hogy a könyvekben a női főszereplők ha két pasi közül kell hogy válasszanak vagy az egyiket el kell hogy hagyják, akkor mindig full egyértelmű ki lesz az, mert az egyik a Sátán a másik meg a herceg fehér lovon… Könyörgöm erősebb lenne ha két jó karakterek közül kellene választani mert erősebb lenne a döntés.

Amit nagyon hiányoltam az Barcelona megismerése. Bár itt rá kellett jönnöm, hogy engem a külföldön játszódó történetekben valahogy mindig jobban érdekelnek a látványosságok és a különleges pillanatok, mint az ételek. Nem nekem való a gasztro regény…

Eleinte 2 csillagot akartam adni erre a könyvre (mert szerintem akad benne egy-két kifejezetten káros gondolat), de végül Caro utolsó randija miatt megkapta a hármat, ott tényleg fontos és érdekes témák merültek fel és ezt muszáj vagyok pozitívan értékelni. Mert ha ő egy elviselhetetlen nőszemély is szerintem, legalább akadt egy-két igencsak érdekes mellékszereplő.

Értékelés: 3 csillag

A balatoni sellő: Király Anikó

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A balatonfüredi Rózsalakba rég nem látott lakók érkeznek. A kalandvágyó, cserfes Szofi alig várja, hogy újra felfedezze a helyet, ahová nagyszülei emléke köti, és új barátokat szerezzen, köztük egy Jókai nevű írót. A város az Anna-bálra készülődik, a bál szépe majd a Balaton Jégszíve nevű, gyönyörű ékszert viselheti. Ám különös események zavarják meg az előkészületeket: feltűnik a balatoni sellő, egy csendőr pedig mindent megtesz, hogy egy rejtélyes iránytű ne juthasson el tulajdonosához…

Az Új Kedvencek-sorozat legújabb kötete is a régi lányregények hangulatát idézi fel.”

Vélemény:

Első találkozásom az Új Kedvencek sorozattal és bevallom egy kicsit tartottam is tőle. Attól féltem ez is olyan mű lesz, mint a magyar történetek általában és a sztorit teljesen elviszi majd egy érdektelen erőltetett szerelem, és cseppet sem szimpatikus karakterek…

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Muszáj vagyok azonban egy egészen más megközelítéssel kezdeni. A könyv egyszerűen gyönyörű. A letisztult képvilág, a különleges borító anyag… Igazából már a kezemben tartani is élveztem.

De mi a helyzet a történettel?

Úgy érzem ez a regény nagyon sok korosztály számára lehet izgalmas és érdekes. Még a nagyobbak is tudnak nevetni Szofi kalandjain, azon a gyermeki vidámságon, ahogy az életet szemléli, de Aliz vele ellentétben már behoz egy erős drámát. A kort gyönyörűen adta át a történet, szinte láttam magam előtt azon évek Balaton partját, és azért volt itt kaland is szép számmal.

Érzésre enyhén visszahozta nekem azt a leírhatatlan állapotot, amit az Ambrózy regények olvasása közben már megtapasztalhattam, bár itt nem volt egy erős krimi szál, de mégis lehetett kapni mindenféle érdekes szerelőkből. Egyszerűen nem találtam benne olyan szálat, ami ne érdekelt volna és ne olvastam volna élvezettel. Sőt egy időpont után úgy felpörögtek az események, hogy letenni sem nagyon akartam mert már kíváncsivá tett, hogyan oldódik fel néhány kellemetlen szituáció.

Egy pillanatig sem bánta, hogy úgy döntöttem elolvasom!

Értékelés: 5 csillag