A sötétség ragyogó sugara: Ethan Hawke

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„A forgatókönyvíróként és színészként is világhírű Ethan Hawke közel húsz év után jelentkezik új regénnyel, amely voltaképp a színház világához írt szenvedélyes szerelmes levél.

William Harding színész. Házassága összeomlóban, de ő még reménykedik a békülésben. Ügyetlenül és időnként komikusan próbálja helyreállítani romokban heverő életét – elsősorban whiskyvel és szexszel. Ám egy szerepálom valódi esélyt kínál fel a számára: ifjabb Henry Percy komoly kihívást jelentő karakterét játszhatja el a IV. Henrikben. A darabot egy zseniális rendező viszi színpadra, és minden idők egyik legfelvillanyozóbb, valamint legnarcisztikusabb Falstaffja játszik benne…

Az íróként is káprázatosan tehetséges Ethan Hawke elemi erejű, felkavaró regénye a szégyenről, a szépségről, a hitről és a művészet morális hatalmáról.”

Vélemény:

Azt hiszem erre mondják azt, hogy „mindennek így kellett történnie”. Ez a könyv 1-2 évvel ezelőtt biztos nem került volna a kezeim közé, mert akkor Ethan Hawke csak egy név volt a számomra, de még arccal sem sikerült párosítanom. Mikor 2022 márciusában kijött a Holdlovag, és megnéztem a szereplőket, meglepetten tapasztaltam mennyire ismerős az egyik színész és mikor rákerestem, még inkább ledöbbentem azon, hogy Ethan Hawke nem más, mint Todd Anderson a Holt költők társaságából (egyik kedvenc filmem és a mai napig imádom és szerintem egyszer mindenkinek látnia kéne!). Még túl sem jutottam ezen a ledöbbenésen máris érkezett 2022 júniusában a Fekete telefon, ahol a színész a gonosz megformálója lett (na nem mintha a Holdlovagban a „jók” táborát erősítette volna). De egy biztos, 2022-ben ismerkedtem meg végre alaposabban a színész munkásságával és lenyűgözött.

Szóval…

Amikor egy ismerősöm a könyvesboltban belebotlott ebbe a könyvbe, már pontosan tudtam, mit kérek majd névnapomra és szerencsére meg is kaptam. Nem voltak vele szemben nagy elvárásaim. Abszolút nem tudtam miről fogok olvasni, de mivel Ethan Hawke írta így adni akartam neki egy esélyt. És, hogy mi volt a véleményem?

Egy valamit mindenki tud rólam, aki ismer. Számomra a színház a lelkem egy darabja, az életem egyik értelme és tudom, mennyire üres lenne a világom, ha nem lenne benne ez a csoda. Nem vagyok színész, sem rendező, de még csak kellékes sem! De a szívem egy darabkája mindig a színházért dobog, és valahogy fáj is, hogy életem úgy alakult, hogy nem lehetek teljes része ennek a különlegességnek. A könyv a lelkemhez szólt több oldalról is!

William karakterén keresztül az író egy teljesen idegen és mégis annyira nagyon hétköznapi világot mutatott be, hogy ritka alkalmak egyikeként ittam minden sorát, pörgettem a lapokat és mégis nem volt olyan mondat, amely felett elsiklott volna a figyelmem (sajnos be kell vallanom, akadtak könyvek ahol kvázi sorokat ugrottam át). A főszereplő életében bekövetkezett magánéleti válság az volt, amit mindennap kapunk a médiából, és itt végre láthattam, hogyan is élheti meg ezt egy híresebb személy. A közelmúltban sokszor sokféle lejárató kampány indult hírességek ellen, és nem egy félrelépésről is hallottunk már, de ritkán fordul meg az ember fejében, mire gondolhatott az a fél, akikkel ez megtörtén. Különös volt egy széteső házasságot a férfi, és egyben a félrelépő fél szemén keresztül látni, és azt is, hogyan viseli el a médiától kapott meghurcolásokat. Valamint azt is, mennyire nehéz lehet ilyen helyzetben továbbra is jó apának maradni.

Számomra mégis a legerősebb jelenetek mind a színházhoz kapcsolódtak. Az apró pillanatok, amik külső szemmel nézve nem jelentenek mást, mint azt, hogy egy ember monológot mond a színpadon. Itt a monológban lélek volt. A színész nem csak elmondja a szöveget, hanem átéli a karakter legbelsőbb lényegét. A könyvben William gondolatai gyönyörűen bemutatták, hogy milyen az amikor egy színész is csodaként éli meg saját munkáját, és tiszteli a szakmát, melyet választott.

A könyv egyeseknek talán kesze-kusza lehet, néha fellengzős, másoknak túlságosan összeszedetlen így azt kell mondjam megértem a negatív kritikákat is, de nekem kifejezetten nagyon tetszett. Sokszor éreztem már könyvek esetében, hogy erőszakosan próbálják ránk erőltetni a saját gondolataikat, és mondanivalójukat, de itt… mivel főszereplőnk mindenkitől más és más élettapasztalatot és bölcsességet kapott, így nem tűnt soknak, mert szelektálhattam a hasznos és a számomra haszontalan vélemények és tanácsok között. Cseppet sem tartom kizártnak, hogy nem először volt a kezemben a könyv, néhány jelenetnél konkrétan megkönnyeztem a sorokat.

Ajánlani tudom azoknak, akik szerelmesek a színházba és/vagy magába a színészet hivatásába, vagy akik épp egy indentitás válságon mennek át, de a tucat önsegítő könyvből már egy életre elegük van. Bár a magyar fordítás is közrejátszik, de ehhez megfelelő alap is kell, és azt kell, mondjam Ethan Hawke kifejezetten jól is ír. (Van egyéni stílusa és „hangja”.)

Értékelés: 5 csillag