A grófnő árnyékában (Az ártatlan 1.): R. Kelényi Angelika

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„1609 októberében Fabricius Flóra, a pozsonyi orvos lánya Báthory Erzsébet udvarába érkezik, hogy megkeresse eltűnt nővérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul.

Ám hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?

Minden erejére szüksége van, hogy legyőzze az akadályokat és kibogozza a sötét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.

Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellemű, mégis rendkívül vonzó férfira, akiről azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.”

Vélemény:

A könyvvel szemben voltak bizonyos elvárásaim, és ezt már előre le kell szögeznem. Egyrészt mert egy olyan történelmi korszak és személy körül (és mellett) játszódnak az események, akire mindig kíváncsi voltam, nagyjából azóta, hogy egy komolyabb összefoglaló videót hallhattam az életéről. Bár a korszak rémtörténeteit, úgy mint a vámpírmítoszokat, a boszorkányokat, mindig is kedveltem Báthory Erzsébet karakterére én mindig inkább szerettem úgy tekinteni, mint a korában meg nem értett és sokak által legyőzni kívánt nő, mintsem egy szadista gyilkos. Ennek ellenére tudtam, hogy számomra a könyvnek csak akkor lesz ereje, és csak akkor lesz képes engem valójában megfogni, ha vagy valójában egy gyilkosként ábrázolja (bár azért ennek kevésbé örültem volna), vagy valójában egy erős kiállású nőként, akit a kora nem ért, épp emiatt fél tőle, mások pedig ezt a félelmet használják ki.

Másrészt elvárásaimat a korábban, az írónőtől olvasott könyvekre alapoztam. Főleg a legutoljára kezemben tartott sorozatra, a Riva nővérekre, amit kifejezetten kedveltem. ((A korábbi véleményeim itt érhetők el: Heaven, Átkozottak, Mennyei bűnök 1., Mennyei bűnök2., A lánynevelde 1.-2. + Doria)).

Harmadrészt ott voltak a mások által megfogalmazott vélemények, melyek többsége egész pozitívan jellemezte ezt a könyvet, és talán más esetben én is így látom… Ezzel pedig valahol le is lőttem a saját értelésem, szóval kezdjünk is bele.

A könyv nekem már rögtön azzal furcsán indított, hogy oldalakon keresztül ismertük meg Flóra életét, ami persze szükséges ahhoz, hogy egy szereplőt meg tudjunk érteni, ahogy azt is, hogy jutott oda, de egyszerre túl sok információ érkezett, ráadásul mivel ez E/1-ben íródott, kicsit monológ jellege lett a dolognak. De ahogy ezen túljutottunk nagyjából elkezdtek zajlani az események, bár Flóra karakterével egyáltalán nem tudtam megbarátkozni. Nem utáltam a személyiségét, nem szerettem, vagyis egyszerűen csak ne fűztek hozzá érzelmek, ami tekintetbe véve, hogy az ő elbeszélésén át kapcsolódtunk a történethez, nem éppen jó érzés.

De mi történt miután megérkeztünk Csejtére? Egyrészt bár a történet címe A grófnő árnyékában, mégis úgy éreztem inkább maga Erzsébet került árnyékba, mert bár nem lett belőle sem egy szörnyeteg, sem egy gyenge kisasszony (na ez utóbbin nagyon kiakadtam volna), de jelleme még így is messze állt a sokat megélt és tapasztalt nemes asszonytól. De mit ítéltem meg a többi szereplővel kapcsolatban? Lehet a Mennyei bűnök után ez a történet azért is lett kissé „gyenge” az én szememben, mert Flóra egy jóval súlytalanabb Blanca, de jellemeikben rengeteg hasonlóságot véltem fölfedezni, mintha ugyan azok a karakterek lennének az egyik talán kissé kidolgozatlanabbul. Lorenzo azonban egy az egyben Marco volt a szememben. Bár mivel az ő karakterét kedveltem így ezzel a fickóval is igen csak megbékéltem, kár hogy kevesebbet láttunk belőle és azt is Flóra szemszögén keresztül.

Mind ezek ellenére a korhangulat miatt továbbra is tudtam élvezni a történetet. Szerettem benne a babonákat, a hideg, régi környezetet és úgy összességében hangulatfestésnek nagyon nagyon jó volt a könyv. Ami pedig rávett engem, hogy olvassam tovább és tovább és ne is akarjam letenni az maga a bűntény volt, a halálesetek megoldása.

…

Na és itt jön az a pont, ami miatt ez a könyv több mint valószínű nem lesz a kedvenceim között, és igazából késztetést sem érzek arra, hogy a folytatások érdekeljenek. Amikor a történetbe bekerültek a rokoni kapcsolatok, meg kiderült mi is történt valójában én csak a fejem tudtam fogni erre a húzásra. Nagyon nem éreztem a történetben a felismerés ívét és a probléma ott kezdődött, hogy én egy pillanatra sem hittem el, hogy valójában Erzsébet lenne a gyilkos, ebben az esetben talán meglepődök de így csak felbosszantott. A pasi karaktere meg valahol túlságosan az őrület és a józan ész határán vergődött ahhoz, hogy megfelelően tartani lehessen tőle, szóval…

Egyszerűen ez a könyv most nem nekem szólt.

Ajánlom ezt a történetet azoknak: Akiket az egyház miatt nem fog meg a Mennyei bűnök története és inkább egy „világi” nyomozásba ásnák bele magukat, hasonló szereplőkkel. Valamint azoknak akiknek semmi tudása és ismerete nincs Báthory Erzsébet személyéről, mert ebben az esetben a könyv tud érdekes információkkal szolgálni. Ja és a romantika szerelmeseinek mert abból is jut azért.

Értékelés: 4 csillag