Heaven: R. Kelényi Angelika

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Heaven ​Campel élete egyik pillanatról a másikra a feje tetejére áll.

Harmincharmadik születésnapján megtudja, hogy nem az, akinek eddig hitte magát, a szülei sem azok, akiket egyszerű, dolgos embereknek ismert, és a dédnagyanyja sokkal különlegesebb volt, mint amit el tud egyáltalán képzelni. Heaven két lábbal a földön áll, nem hisz a természetfelettiben, a túlvilágban vagy a misztikus ostobaságokban, de ezen a napon át kell értékelnie mindent, amit eddig a világról gondolt. A világról, amely egyetlen perc alatt részeire hullott…

Egy markáns nyomozó segítségével nekilát, hogy kiderítse a származását, megtudja végre, ki és miért gyilkolta meg azt, aki tudta a kérdéseire a válaszokat, miért üldözik sötét alakok, és miért segítik ijesztő idegenek. És a lehetetlen nemcsak lehetségessé, hanem a mindennapok részévé válik…

R. Kelényi Angelika minden szabályt felrúg, és történelmi vagy romantikus regény helyett egy misztikus krimivel sokkolja az olvasóit. Heaven Campel története egy lehetetlenül lehetséges sztori, amely tornádóként süvít végig az olvasók elméjén és lelkén.”

Vélemény:

Bár az írónőtől még soha nem olvastam egy könyvet sem, már elég régóta tervben volt, hogy esélyt adok valamelyik írásának. Nem tudom ez volt-e a megfelelő választás. A történet maga nagyon tetszett, már az első oldalakon megfogott, és a főszereplő személyében sem találtam semmi kivetnivalót.

Azonban… (na igen itt szoktak jönni a problémák) elképesztően gyors volt, és túlpörgetett. Először nem bántam, hogy Heaven nem hisztizik amiatt, hogy ő ezt nem akarja, meg nem hiszi el, hanem rögtön beleásta magát és belecsapott a közepébe, de ez egy idő után rendesen ki is vett engem a történetből. Azért nem tudom, képes lenne-e bárki is ilyen nyugodtan viselni ha a családjáról ekkora titkok derülnek ki és róla is. Szintén a történet hosszának és cselekmény tempójának köszönhetően nem igazán tudtam beleélni magam az egészbe. Hipp most Londonban vagyunk majd hopp most Budapesten… és beszéltem már vele de a következő jelenetben már az ő irodájának ajtaján kopogtatok. Ennek a tempónak hatására volt egy két-dolog ami cseppet sem érintett engem fájdalmasan, meglepően. Ezt majd az értékelés alatt a spoiler figyelmeztetésnél elmesélem.

Mind amellett a könyv szépen meglett írva, és nekem kifejezetten tetszett a végén, hogy sok mindenre megfelelő magyarázatot kaptunk. Egyértelműen, ami nekem hangyányit elvett az élvezetből a megfeszített tempó volt.

Értékelés: 4,5 csillag

Spoileresen, mert ezt egyszerűen nem bírom magamban tartani:

Fuckin’ Frank Warren vagyis Gerald Gibbs… Nos talán az ő esetében mondhatnám a leginkább azt, hogy neki olyan szinten nem tett jót a tempó, hogy az valami hihetetlen. Túl hirtelen jött a semmiből, túlságosan gyakran volt mindig jókor és jó helyen… Már nem azért de melyik mezei kis nyomozó engedhetné meg magának, hogy a munkaidejében elmegy Magyarországra nyomozni? Szabadságot vett ki? Elengedték? FBI… nos náluk talán megoldható lenne hogy külföldre küldik őket de ez itt már rögtön az elején sántított, így miután a jóember ment Heavennel két gondolatom volt:

1) kiderül, hogy ő a jófiú aki titokban vigyáz Heavenre

2) kiderül, hogy ő a rosszfiú aki csak kihasználja

Mivel sok érzést nem váltott ki belőlem ezalatt a pár nap alatt így a pálfordulása is maximum egy jóleső vállrándítást váltott ki belőlem. Szerintem sokkal nagyobbat ütött volna ha mondjuk már régebb óta ismerik egymást és ekkor derül ki az igazság… Egy biztos így kicsit kevés volt.