Leírás (forrás: moly.hu):
„Részlet a könyvből:
„Felfelé baktattunk a dombon, amikor Virág kérdőn körbefordult, és a tekintete megállapodott rajtam.
– Green Day szól a zsebedben – mondta.
Zavartan előkerestem a mobilom, és közben azon tanakodtam, hogy ki állíthatta be a telóm a Basket Case-re, és egyáltalán ki csörög arra, mert csak egy embert ismerek, aki szereti…
A kijelzőn Cortez neve villogott, alatta egy menő deszkás képpel.
– Cortez – suttogtam, és megtorpantam az úton.
– Vedd fel! És lélegezz. De előbb vedd fel. Vagy ne! Előbb lélegezz – ugrált körülöttem Virág.
– Mit mondjak? – kapkodtam a levegőt.
– Elsősorban ne mondj semmit, várd meg, hogy mit akar. De ha beszélni akarsz vele, javaslom, hogy vedd fel – tanácsolta Arnold."
Vélemény:
Na… Vagy kidobtam az agyam az ablakon, vagy én tényleg nem tudom mi ütött belém. A könyv továbbra sem tökéletes. Akadnak még itt mindig szép számban életszerűtlen karakterek, nevetséges szituációk, és idióta döntések.
Elsőként azt kell mondjam, számomra Reni szülei teljesen érthetetlenek. Az apa lóg a levegőben. Az anya pedig egyszerűen borzasztóan kezeli a gyereknevelést. Minden szakkönyvet elolvasott, de ettől független folyamatosan hibázik. Ha ötöst kap a gyerek az semmi, az teljesen elvárható, de egy rajz egyes már a világvége. Igen a bukást baromi rossz szituáció, de ha az én gyerekemről lenne szó, én érezném, hogy itt valamivel többről lehet szó és nem hordanám le csak ezért az egy tárgyért. (Tudom, hogy fura, de miért nem lehet ebbe beavatni az igazgatót, mert amit Vladár művel az már baromi megalázó és egy tanár így nem viselkedhet, és jól elővehetnék főleg ha tanúk is vannak rá.) Arnold szerintem egy pszichopata, vagy ha nem is akarok ennyire erősen belemenni, de fogalmazzunk úgy elég durván „antiszociális jegyeket mutat”. Viszont erről a viselkedéséről én simán el tudnám képzelni hogy, mondjuk 10 évvel később hozhatna egy Patrick Batemant. Virágot minden butasága ellenére kedvelem. Ricsi pedig bár kevés szerep jut neki a kedvenc szereplőm. Cortezről továbbra sem tudok nyilatkozni. Ami fura, hogy valahol még Kingát is teljesen meg tudtam kedvelni ebben a részben.
De, hogy muzsikál főszereplőnk? Őszintén? Rosszul. Én is könyvmoly voltam, vagyok, leszek, de tudom, hogy a könyveken kívül is van élet. Nézek sorozatokat, feltudnék sorolni kismilliót, amit már láttam akár végig, akár csak részleteiben, és zenekarokból sem csak kettő. Ez kilencedikben sem volt másképp. Kilencedikben Rontásűzőket olvastam, Ki vagy dokit néztem (meg még ki tudja akkoriban épp miket, de ez nagyon megmaradt), zenéből pedig mindenevő voltam, nem ragadtam le egyetlen bandánál. A Mizut épp olyan beleéléssel énekeltem, mint bármelyik Green day dalt. Reni ellenben állandóan panaszolja mennyire gáz, hogy ő egy sorozatot, vagy zenekart nem ismer azok közül, amiket az osztálytársai hallgatnak, mégsem képes egyszer leülni a net elé és rákeresni bármire is. Rockból nem csak a hörgős létezik ám!
Miért olvastam ki mégis 3 nap alatt? Azért mert baromira beszippantott. Nem agyaltam túl (talán épp ez segített), csak hagytam hadd sodorjanak az események így néha együtt örültem Renivel, vagy együtt szomorodtam el. Az első részénél engem ez sokkal inkább bevonzott, talán mert már egy összeszokott közösséget láthattam
Értékelés: 4,5 csillag
De, hogy hű maradhassak az alapanyaghoz:
Reni: 5/3 – lenne még mit alakulni.
Cortez: 5/? – azon kívül, hogy egy tipikus „laza vagyok, majd szét esek” karakter, még nem igazán tudom.
Történet, ha alaposan bele akarnék kötni mindenben: 5/2 – inkább bele sem megyek.
Történet, ha nem gondolom túl: 5/4 – dinamikus.
Mellesleg:
A tervem az, hogy mostantól két részt együtt fogok hozni hisz két könyv ad ki úgyis egy évet. Meglátom majd, hogy alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése