Leírás (forrás: moly.hu):
„Elizabeth Carrington a londoni elit irigylésre méltó életét éli. Sikeres üzletasszonyként hőn áhított vágya megszerezni egy kereskedelmi cég tulajdonostársi pozícióját. Kemény munkával küzdötte fel magát a csúcsra, és most végre elérheti a célját. Ehhez azonban olyat kell tennie, amire nem számít: Afrikába kell utaznia, hogy ő maga bonyolítson le egy fontos kakaóbabüzletet. A feladat első ránézésre könnyűnek tűnik, Elizabethnek azonban az út során a legrosszabb rémálmaival kell szembenéznie. Főleg, amikor Elefántcsontparton lázadás tör ki, elsöpörve a hazautazás lehetőségét. Az egyetlen kapaszkodót a vadonban élő, angol származású Adam jelenti számára, akinek esze ágában sincs pátyolgatni az állandóan panaszkodó nőt. Az idő múlásával azonban Elizabeth rádöbben, hogy a világról alkotott képe egy túl büszke és elkényeztetett nő nézőpontjából fakadt.
Van még remény a természet és az emberiség számára? Képesek vagyunk saját magunkon is változtatni, ha az a világunk hasznát szolgálja?
Baráth Viktória legújabb, Szabadon-sorozata egy nagyon is aktuális társadalmi problémát boncolgat, amelyben az egyéni sorsok összefonódása jelentheti a megoldást. Mert van az a pillanat, amikor félre kell tennünk a saját érdekeinket egy nagyobb cél érdekében.”
Vélemény:
A leírást és a borítót elküldve egy barátnőm azt fogalmazta meg. „Ez nem a te világod.” Meglepetten tapasztaltam én is, és fejtettem ki neki bőven azt, hogy miért is tetszik annyira ez a könyv. Magam sem hittem volna, hogy élvezni fogom, mert a főszereplő eleinte tényleg egy olyan karakter volt, akivel cseppet sem tudtam azonosulni. Mivel világ életemben én inkább az a fajta ember voltam, aki segíteni próbált másokon és támogatni azt, akinek épp szüksége van rá.
A történet mondanivalója mondhatni egy sokszor látott, és már rengeteg oldalról körüljárt téma, azonban a könyv szerintem kifejezetten jól fogta meg, és nekem ebben a szereplők segítettek nagyon sokat. Meglepő módon, épp a főszereplő Elizabeth miatt. Kicsit bővebben ki is fejteném. Mivel tanultam pszichiátriai alapismereteket meg pszichológiát (azt elég nagy számban), nekem az első oldaltól egyértelmű volt, hogy a nő erős szorongásos zavarokkal küzd. Inkább az lepett meg, hogy ő ezt nem tudta, vagyis nem akarta elfogadni magáról. A család szerepének jelentősége kiemelt helyet kapott a könyvben, azzal kapcsolatban, hogyan alakíthat egy személyiséget a túl nagy elvárások uralta, rideg légkör.
A könyvben kialakult szerelmi szál, már az elején érezhető volt nekem kvázi Adam felbukkanásától kezdve, de a párbeszédeik nagyon jól alakultak, tényleg érezhető volt közöttük a kémia. Bár eléggé kis lezáratlan lett az egész, remélem a folytatásban még tovább fog alakulni.
És mi a helyzet Afrikával?
Az ott megtudott, megismert információk bár Elizabeth szemszögén keresztül derültek ki, és neki mind meglepő volt, számomra cseppet sem hatott újszerűen. Sajnos tény, hogy ilyen kizsákmányoló, kapitalista világban élünk. A gazdagok uralják a világot, még mindenki más csak puszta báb a kezeikben és ebből a szerepből szörnyen nehéz kitörni, hisz nem puszta kitartás és tehetség kérdése. Kell hozzá protekció, anyai tőke, vagy az épp aktuális hatalom következetes kiszolgálása. Mégis a könyvben annyira életközelin és keményen mutatták be ezeket, hogy ha új nem is, elborzasztó mindenképp volt.
Tetszett a könyv, nem untatott, és nem bántam meg, hogy elolvastam. Kíváncsi leszek a második részre.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése