Leírás (forrás: moly.hu):
„Te meddig mennél el, hogy megvédd azt, akit a legjobban szeretsz?
257 éves szerelem…
1764, Füred.
Azt mondják, léteznek sorsfordító találkozások: Anna, a nincstelen fiatalasszony felforgatja a gazdag, kálvinista nemesi família életét kevesebb mint fél esztendő alatt. A füredi földesúr – Oroszy Mihály – katolikus hitre tér és megházasodik. Elvégre a szerelem mindent legyőz…
A mesékben a szerelmespár boldogan él, míg meg nem hal; de az élet nem tündérmese…
Könnyek és viharok nélkül nincs házasság; a hitvesi ágy – különösen egy földesúré – nem csak mámort tartogat.
A zárt ajtók titkot őriznek – nem is akármekkorát –, hiszen Anna a XX. században született.
Boszorkány vagy időutazó?
Házasságukban világok ütköznek, szerelmük fájdalmas áldozatokat követel. Vajon létezik-e jövő azok számára, akiket az idő szétválaszt? A végzet jéghideg közönnyel rövidre szabta közös életüket, a földesúr azonban nem nyugszik bele a sors ítéletébe, más utat választ.
Karády Anna új regényében, amely A füredi lány önálló kötetként is olvasható folytatása, bepillantást nyerhetünk a XVIII. századi nemesek kiváltságos világába, a szemünk előtt elevenedik meg egy földesúr hétköznapi élete és egy nem hétköznapi szerelem megrendítő története.”
Vélemény:
Ej… Nagyon de nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, annál is inkább mert az első rész nem feltétlen nyerte el a tetszésemet. Nekem abban a történet vajmi kevés volt. Kicsit talán reménykedtem abban, hogy itt sokkal izgalmasabb dolgok történnek, amik kihúznak abból a monotonitásból, amit nagyjából végig a könyv olvasása közben éreztem.
Ha így kezdek egy kritikát az már messze nem jó.
Négy ponton keresztül szeretném kiemelni mi volt a gondom ezzel a könyvvel, majd a legvégén elmondom összesítve, szóval ha valakit nem érdekel a vélemény nagy része, csak ugorja át a pontokat.
1. A karakterek
Azért ezzel kezdem, mert a karakterek végigviszik az egész történetet, nem lehetne őket egy bizonyos részhez kiemelni. Akkor hadd fogalmazzam meg. Anna nekem elképesztően ellenszenves karakter, mert az esetek nagy részében hisztizik, a másik felében meg hagyja, hogy minden fontos esemény csak úgy történjen körülötte. Katicát továbbra is szeretem, mert ő legalább az értelem hangja, és Mihály egy fantasztikus férfi szereplő, aki egyetlen bántó szót nem érdemelne a „drága” feleségétől. Lehet vitatkozni ezen, ízlések és pofonok, én így éreztem.
2. A házas élet "csodái"
A könyv eleje nem más, mint töménytelen vita és egymás torkának ugrás, mondvacsinált problémákból, általában Anna által. Az a viselkedés, amit magának megenged, és a XXI. században is képes lenne tönkretenni egy kapcsolatot, mert egy tipikus házi sárkány a csaj de komolyan… Ezeknél a jeleneteknél bár én is nő vagyok és valószínűleg a néha-néha feltörő feminizmusát kellene éltetnem, inkább azt éreztem, hogy amikor a férfiak helyretették egy-egy gúnyos kifejezéssel, vagy beszólással, azokon szinte nevetnem kellett.
3. A jelen
Baromi súlytalan volt nekem az egész és szörnyen kiszámítható már az elejétől. Tudtam, hogy ez lesz benne, hogy nem fog valójában meghalni, de nekem a jelenben történtek időhúzásnak tűntek az esetek nagy részében. (Talán kicsit mint maga a könyv.)
4. Ilyen is van? Ja nem, nincs!
A néhány tényleg izgalmas jelenet ami 10-20 oldalon keresztül valahogy mindig le lett zavarva. Mikor felcsillanni látszik a remény. Mint amikor az ember egész héten arra készül, hogy eljön a hétvége és végre… VÉGRE kialudhatja magát, erre a szomszéd hajnalban neki áll füvet nyírni. Várni a semmire, aminek túl hamar vége szakad. Itt jegyezném meg még azt is, hogy ezeknél bukott ki Anna másik „fantasztikus” tulajdonsága… méghozzá az, hogy odaáll a tükörképe elé és leköpi saját magát. Mert egyik pillanatban borzalmas emberekről beszél, akik megkeserítik mindenki életét, másikban pedig már „jaj ne öljék meg őket…”
Összegzés:
Oké! A kifakadás után végre elmondhatom. A könyvnek voltak értékei, a kort valóban szépen bemutatta de nekem ez amit kaptunk így szörnyen kevés volt. Megértem azokat az embereket akiknek tetszett, és akik nagyon szerették, sajnos én nem tartozom közéjük.
Értékelés: 3 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése