Frigg rokkája I.: A. O. Esther

Leírás (forrás: moly.hu):

„Valaki ​vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?"

Vélemény:

A hónapom második időutazós könyve. De hogy muzsikáltak, a mi időben visszaröppent rockzenészeink?

(Mellékesen jegyezném meg, ezt a könyvet valójában nem az időutazás hanem a viking kor miatt kezdtem el olvasni, mert annyira kevés a könyv ebben a témában… úgy értem a kalandos regény, a sorozattal meg mindjárt végzek.)

Hm… a válasz nagyon nehéz lesz. Amiben A füredi lány gyengébb volt, az itt erősebb, de ugyan ez visszafelé is igaz. A történet alapja elképesztően átgondolt, tetszik az, hogy nem egy sablon időutazás alapot kaptunk napéjegyenlőséggel, meg mágikus helyekkel vegyítve, amikor csak hopp nyílt egy portál, hanem tényleg van egy elég erős alapja a visszakerülésnek. Einarr és Sonja kapcsolatának alakulása bár nagyon gyors, mégis szerintem sokkal érdekesebb és izgalmasabb problémákat kell közösen áthidalniuk, mint volt az a másik történet esetében.

Azonban amiben a könyv nagyon gyenge az maga a viking kor bemutatása. Ennyi erővel lehetett volna akár egy random fantasy világ is ahová átpottyannak a szereplőink. Mert hát vannak itt jarlok, meg rabszolgák, meg erős viking harcosok. De mit is ér a jelenlétük, amikor a beszélgetéseik teljesen karakter, pontosabban mondva népcsoport idegenek.

Mikor egy viking harcos elmondja szereplőinknek, hogy 924-ben járnak. Nocsak, már akkor is ismerték a Gergely naptárat? Ráadásul gondolom, a 924-et a delikvens fiatalember Krisztus után érti. Akkor „ha anyánk ezt megtudja, jön a hét szűk esztendő”… komolyan? Újabb dolog, amiről a vikingek nem is értesülhettek még?

Mi a helyzet a karakterekkel? Igazából csak annyi, hogy mindenkit nagyon tudtam élvezni. Einarr fantasztikusan férfias férfi lett bár itt kicsit még úgy érzem néha nem teljesedhetett ki. Alex, James és Leif nagyon jól hozzák az akciódúsabb jeleneteket és a nehézségeket, amiket ez a korszak szült a számukra. Sonja pedig, eléggé kis kettős megítélésű. A karakterét nem tudom utálni, mert egy nagyon szerethető lány, kissé csendes, nem az a nagyszájú kivagyi p*csak akiket mostanában előszeretettel ábrázolnak a könyvekben, azonban akad néhány olyan jellemvonása, amiket nem tudtam értékelni. Például amikor a húsról vitázott Einarral, az nekem már felért egyfajta vegán propagandával, ami csak azért rossz, mert Sonja nem ehet gabonát szóval semmi lisztes dolgot, de akkor már a húst sem fogja megenni, hacsak nem készen teszik az orra elé? Sajnos a múltban ragadt annak minden pozitívumával és árnyoldalával. De ezeken kívül nagyon tudtam szeretni.

Szóval a történet alapjai nagyon jók. Az időutazás, az, hogy miért is volt képes Einarr meg Sonja olyan villámgyorsan egymásba szeretni. Alex és barátai jelenetei a múltban… Mind-mind hatalmas pozitívum volt, azonban a viking kor világát kidolgozatlannak éreztem. Mégsem tudok erre a könyvre haragudni. Mert egy olyan témát dolgoz fel, ami közel áll a szívemhez. Nem is csúfolja meg, nem alázza porig. (Azt hiszem egy fentebb már nevezett másik könyvvel ez volt a bajom.) Csak túlságosan kidolgozatlan a mű, de ettől a történet érdekes ahhoz, hogy tovább akarjam olvasni.

Értékelés: 4 csillag

Kedvenc részletek:

„– Édesem – sóhajtott fel Laetitia. – Ezek így is, úgy is lefekszenek a rabul ejtett nőkkel, este majd magad is hallani fogod… De ha készséges vagy, és nem ellenkezel, hidd el, még jól is esik a szex. Mindannyian harcosok. Szép, izmos testük van… – a szőke lány pajkosan elmosolyodott. – Sörhasú pasit itt nem találsz. És imádják a nőket. Nem bántani, hanem szerelmeskedni akarnak velünk, érted? Ölelnek, csókolnak, kielégítenek. Élvezni fogod!”

„– És a jarl? Miért hagyja, hogy ezt műveljék az emberei velünk?
– Mert rabszolgák vagyunk. Dolgoztathatnak, megdughatnak, sőt, akár meg is ölhetnek minket… érted? Ne kérdezed, miért van ez így, kettes voltam történelemből.”

„ – Egy hajót szeretnénk – felelte Alex olyan könnyedén, mintha csak egy korsó sört kért volna.
A jarl elnevette magát.
– Mi a neved, fiam?
– Alex Sommerland, uram.
– Nos, Alex, azt kell mondjam, máris kedvellek téged. Nem köntörfalazol, ami a szíveden, a szádon. Szóval egy hajót szeretnétek?
– Igen, uram.
– Egy hajó igencsak drága mulatság. Hónapokba, talán évekbe telik, mire összezenéltek annyit, amiből kifizetitek. Ezzel tisztában vagy?
– Voltaképpen csak bérelni szeretnénk azt a hajót, aztán visszaküldenénk a legénységgel. Úgy azért lényegesen olcsóbb lenne.
A jarl most már hahotázott.
– Kereskedő vagy? Mondd, Alex Sommerland, hol tanultál meg így alkudozni?”