Leírás (forrás: moly.hu):
„Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon? Szabó Magda lebilincselően izgalmas és bravúros megoldású új regényét Loránt Lilla rajzai díszítik.”
Vélemény:
Régóta ismerem már ezt a történetet. Millió meg egyszer láttam a belőle készült tévéfilm sorozatot, betéve tudom a musical dalait, és a mostanival együtt immár harmadik alkalommal olvastam a könyvet (csak akkor még nem írtam véleményeket). A történet valahogy mindig egyre jobban és jobban meghat engem, akárhányszor csak újra elém kerül.
A könyv borzasztóan olvastatja magát. Még néhány regény esetén a leíró részek fölött akaratom ellenére is át akar ugrani a tekintetem, itt a szemem mindig az aktuális sort követte, hiába ismerem már betéve az egész művet. A nyelvezete nagyon szép, van benne valami bájos, a történet pedig örök érvényű. Megtalálható benne a gyermeki élet minden apró mozzanata, a szabályok alól való következetes kibújás, a kicsit lázadni akarás. Tehát minden, ami egy tizennégy éves lánynak – és ez ma sincsen másképp – a mindennapjait jelenti. A Matula világa bár tele van szigorral és szabályokkal, mégis szerintem rejt magában valami elképesztően varázslatosat. Egy igazi kis világot teremtett a gyerekek elé.
A karakterek kifejezetten összestettek, a lányokat is nagyon szerettem benne hisz mindenkinek volt egy megjegyezhető személyisége így nem csak felsorolt neveket kaptam az osztályból, de nekem a kedvenceim Zsuzsanna testvér, Kőnig, Kalmár és Horn Mici maradnak. Előbbi három a könyvben egy sokkal kiforrottabb kapcsolatot mutat be, mint a filmben, abból például nekem így utólag hiányzik a kirándulásos jelenet.
A könyv legerősebb részei azonban a háborúhoz köthetők. Nem kifejezetten mondanám háborús regénynek, hisz a lányok épp csak néha-néha érzik meg mi is zajlik körülöttük, de amikor ezekről is szó esik az nagyon kemény. Néha tényleg azt éreztem, hogy összeszorul a torkom, és a könnyeimmel küzdöttem. A könyvnek pedig ez egy hatalmas előnye. Néha előre utal a jövőre egy-két mondatban azzal kapcsolatban Gina, hogy emlékszik vissza a dolgokra felnőtt korában. És a könyv számomra egyik leg erősebb fejezete is ehhez kapcsolódik amit kiskoromban például a filmben sosem értettem, és a zsidó törvényekkel volt kapcsolatos.
Úgy tudom néhány helyen ez a könyv kötelező olvasmány, aminek egyrészt örülök, mert valljuk be, vannak ennél rosszabbak is. De az meg tény, hogy egy kötelezőt nem szívesen olvasnak el a gyerekek így lehet, nem ezzel fogják megszerettetni velük ezt a művet. Ajánlani mindenképp tudnám bárkinek, mert tényleg egy nagyon szívhez szóló és elgondolkodtató mű.
Értékelés: 5 csillag
Kedvenc jelenet:
„ – Szomorítana, ha ez bekövetkeznék
– hallotta Gina megint az igazgatót –, ebben az esetben nekem kell majd erről elszámolnom
Isten ítélőszéke előtt. Vitay tábornok ugyanis azt az utasítást adta nekem,
hogy akkor sem adhatom ki másnak őkívüle a gyermeket, ha ő haldoklik, vagy ha
neki halálhíre érkeznék, a kislánynak még a temetésére sem szabad elmennie. Így
kívánta, ez volt köztünk a megállapodás. A gyermek három év és három hónap
múlva hagyhatja el először az intézetet az apja nélkül, mikor már
leérettségizett. Ennyi időre fizették ki az internátust és a tandíjat.
(…)
– Igazgató úr el látszik felejteni
azt a tényt, hogy Vitay tábornok leányának Pestre vitelére parancsot kaptam.
– Nem én – (…) –, semmit se
felejtettem el, hadnagy úr. Csakhogy az ön parancsa nekem nem parancs. Az én
látható főhatóságom az árkodi püspök meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter,
a láthatatlan meg, aki ígéretemet számon tartja, a megváltó Krisztus.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése