Párban Nápolyban: Borsa Brown

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Ha ​flörtölsz egy nápolyi férfival, annak csak egy vége lehet!

Isabella Taylor, a floridai pályakezdő FBI-ügynök úgy érzi, hogy sínen van az élete, ám egy nap szeretett unokatestvére gyilkosság áldozata lesz. A nyomozás szálai Olaszországba, Nápolyba vezetnek, egy bűnszervezethez.

Matteo Mazzola, a jóképű, sikeres nyomozó, az egész életét arra tette fel, hogy harcol a nápolyi maffia, a Camorra ellen. Módszerei sajátosak, hatékonyak, bár felettesei számára sokszor szinte elfogadhatatlanok.

Isabella és Matteo találkozása mindkettejük számára rejt kínos és kellemes pillanatokat is. Társként, közösen kellene dolgozniuk, mégis nehezen veszik az akadályokat, hiszen nem csak a szakmai segítséget látják a másikban. Heves érzelmek dúlnak közöttük, a vágyuk pedig egy idő után mindent felülír. Lassan fedezik fel egymás világát, válnak megszállottá ugyanabban az ügyben, és vesznek el a szerelemben.

Ám a maffia sem rest üzenni, mert a keményfiúk nem arról híresek, hogy finomkodnak.

„Chi ben comincia è alla metà dell’opera.”

„Ha jól kezded, akkor már félig meg is oldottad.”

…Nápolyban azonban semmi sem indul jól.

Szerelem

Szenvedély

Humor

Maffia

Hölgyem! Isten hozta a Camorra világában!

Borsa Brown, az erotikus-romantikus regények népszerű írónője ezúttal egy szórakoztató, ám emberi lelket boncolgató, perzselő érzelmekkel fűtött nyári történetbe repíti az olvasókat.”

Vélemény:

Fuh te jó ég! Hát itt vannak gondok az egyszer biztos. Könyvet ennyire még nem akartam nekidobni a falnak, mint ezt… de honnan is kezdjem?

Mivel a történet két szemszögből íródott így talán az lenne a legjobb, ha én is két szemszögre osztanám a véleményemet. Először is kezdjük Isabellával még akkor is ha neki hála akartam máglyahalálra ítélni ezt a regényt. Nála életképtelenebb, nagyképűbb, idióta p*csát már rég olvastam könyvben. Csak néhány dolgot kiemelnék amivel enyhén felcseszte az agyamat:

1. Belefolyt, sőt a saját apjától kizsarolta, hogy vihessen egy olyan nyomozást amiben már pusztán érintettség miatt belelátása sem lehetett volna! Nem, hogy még ő vigye az egészet.
2. Motoron szoknyában és tűsarkúban… hangsúlyozom újra motor + szoknya + tűsarkú és még a pofája is nagy volt amikor ezt valaki nehezményezni merte.
3. Én aztán rohadtul nem tudom kivel kellett lefeküdnie azért, hogy FBI ügynök lehessen, de nyomozónak annyira borzasztó, hogy az ilyet elrettentő példának szokták mutogatni. Nekem legalábbis nem bizonyította, hogy mire fel is a nagy képe.
4. Minden pillanat amikor Matteo nyomozási stratégiáit kérdőjelezte meg! Igen értem én, hogy ő meg akarta büntetni az unokatesója gyilkosát és azokat akik megerőszakolták de könyörgöm, hogy valaki ennyire nem érti a prioritásokat főleg úgy, hogy egy kib*szott FIB ügynök!?!?

Hogy Matteo szavaival támasszam alá miért érdemelne ez a liba két nagy büdös pofont: „– Két kibaszott napot kértem, Isabella! De te Felicével odasasszéztál a bárba, FBI-jelvényt mutogattál, és konkrétan sírhelyeket ástál!”

Igen… ez a női főszereplő… fuh el nem mondhatom mennyire dühöd voltam rá!!!

Na de akkor mi vagy ki az, ami miatt mégis tudtam értékelni ezt a könyvet. Matteo! Egy nagyon érdekes, összetett karakter, aki sokat megélt és még többet tapasztalt. Neki az, hogy zsaru, nem csak egy darab papír. Ő tud kommunikálni az emberekkel, tudja, milyen útvonalon induljon és igen sajnos néha piszkosan is kell játszania. Érdekes volt belátást nyerni a gyerekkorába, és valahol a könyvben található kedvenc jeleneteim, mert jééé ilyenek is voltak, mind hozzá és a nyomozásához tartoztak. Egyszerűen csak nem értem hogy lehet hogy megszeretett egy ennyire… oké nem fogok megint felszállni az Isabella szidó vonatra

Matteo jelenetei, tényleg bűnügyi történetként megállták volna a helyüket. Amikor beszélgetett az érintett emberekkel, amikor a helyszíneken járt néha az izgalomfaktor vetekedett egy Narcos epizóddal például.

Értem én, hogy az írónő a romantikus-erotikus zsánerrel szerzett hírnevet, de ha végre kilépne ebből és végre tudna írni egy igazán erős, ám nem hisztis k… női főszereplőt, vagy esetleg a maffiát csak és kizárólag egy férfi szemszögén keresztül mutatná be, szerintem vérfagyasztóan ütős történeteket alkotna.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a maffia történeteket, a nyomozásokat és a jól megírt férfi szemszögeket, valamint akik át tudnak siklani egy pocsék női karakter felött. Nem ajánlom akkor, ha az első hisztis kifakadás kicsapja a biztosítékot, mert azt a könyv rövid úton megbánná… Ha egyszer újra olvasnám, akkor már tuti lennének részek, amiket átugrok (kb Isabella összes jelenete).

Összegzés: Nem értem, hogy lehet egy jó alapgondolatot és fantasztikus férfi karaktert egy ilyen idióta női szereplővel elbaltázni.

Értékelés: 3,5 csillag

Isabella: 0,5 csillag (az is csak szódával)

Matteo: 5 csillag (sokkal többet érdemelt volna)