Leírás (forrás: moly.hu)
A lánynevelde 1.
„Szövevényes bűntény Róma fényűző poklában…
Öt évvel a Sant'Ambrogio zárdában történtek után…
Schillingfürst hercegnő támogatásával Blanca Riva, azaz új nevén Christina Rivera a húgaival együtt egy lányiskolát hoz létre. A Sorores nevet viselő iskola árvák, meggyalázottak, kitaszítottak menedéke lesz.
Marco Fiore magánnyomozó irodát nyit, és az évek során egyre több sikeres bűnügyet old meg. Egy nap bekopogtat hozzá egy kétségbeesett nő, és a segítségét kéri eltűnt férje ügyében. A szálak egy hírhedt báróhoz és egy úri szajhához vezetnek… Ugyanebben az időben az egyik, Christina által megmentett gyermek apját brutálisan meggyilkolják.
Vajon mi köze az eltűnt férj és a meggyilkolt apa esetének egymáshoz?
Marco és Christina újra együtt nyomoz. Lehetséges, hogy nem csak a két bűntény szálai fonódnak össze?”
Leírás (forrás: libri.hu)
A lánynevelde 2.
„Christina húgai, Nella és Leona is megváltoztak az évek során. Nella huszonkét éves felnőtt nő lett, és komoly munkát kap a Sorores Lányneveldében, de öt év elteltével már szeretne kiszabadulni az Intézet szigorú falai közül. Ezért magára vállal egy veszélyes feladatot. Elfogadja Fiore ajánlatát, és belép az előkelő kaszinóba szórakoztató hölgynek, hogy magába bolondítsa Marcetti bárót, aki az egész ügy kulcsa lehet.
Christina félti ugyan, de beleegyezik húga vállalkozásába, hisz Nella tökéletesen alkalmas erre a szerepre, ráadásul az eltelt öt évben megtanulta, hogyan használja a szépségét és az eszét.
A titokzatos mulatóban eleinte könnyedén veszi az akadályokat, és hamar a báró és úri körének kedvencévé válik, csakhogy a szerelem utoléri, ezzel nemcsak az életét, hanem a feladatát, mi több, Christinát is veszélybe sodorja...
Christina és Marco mindent megtesz, hogy kiderítse, hová tűnt Aldioni, és egyre több furcsa, rejtélyes dologra jönnek rá.
Közös nyomozásuk során egymás iránti érzelmeik is komoly próbát állnak ki, kemény harcot vívnak azért, hogy ne csak Nellát, hanem szerelmüket is megmentsék.
Képes lesz-e Nella felülemelkedni múltbéli sérelmein és hidegvérrel véghezvinni a feladatát?”
Vélemény:
A kérdés, hogy miért írok egyben véleményt erről a két könyvről? A válasz pedig az, hogy egyszerűen kiegészítik egymást. Képtelen lennék a történetről és a szereplőkről véleményt alkotni csak az egy, vagy csak a másik említésével.
Ami mind a kettőről elmondható, hogy nekem Sant'Ambrogio zárdában történtek sokkal érdekesebbek voltak, mint ez a mondhatni második rész. (Igen 4 könyv, de igazából két történet szóval két résznek kezelem.) Kezdeném a szereplőkkel.
Marco számomra ezekben a könyvekben nem volt sem annyira erős, sem annyira okos, mint a Mennyi bűnökben. Igazából a nyomozási szál nekem itt kissé gyenge lett, ám ezt majd kicsit később. Christina (egykor Blanca) sem állt közel annyira hozzám, mint a története szerint 5 évvel korábban, valahogy kevesebb azonosulási felületet adott kevésbé volt számomra életre való. A lánynevelde célját éretettem, és valahol tetszik is a gondolat, hogy nehéz sorsú fiatalok lányokat fogadnak be és megtanítják őket. Nekem az önvédelem is nagyon tetszett, viszont sem az éjszakai látogatásaik (bármennyire megalapozottak is voltak), sem Christina tervei nem nyerték el a tetszésemet.
Hatalmas pozitívumként azonban képtelen vagyok nem kiemelni Nella karakterét, aki óriásit nőtt a szememben. Egyszerűen fantasztikus volt és nagyon tetszett, mert azt adta a könyveknek, ami Blanca volt a Mennyei bűnökben. Egy nő, aki okosan nőies praktikákkal viszi előre a nyomozást és a történetet! Valamint… most őszintén... Lelkem azon része, mely teljesen bele tudta magát élni a történetbe, egy kicsit bele is szeretett Marcetti báróba. Nagyon jó karaktert volt a maga stílusával és imádtam a Nella és közte kibontakozó jeleneteket. Mindig megmosolyogtattak, megmelengették a szívem.
Örültem neki, hogy újabb karakter is bemutatásra került Luisa személyében, akit sikerült megkedvelnem és az ő történetét baromi erős volt olvasni. De az is nagyon jó érzés, hogy előkerültek régi kedves ismerősök is. Rizzonak minden pillanata és jelenete aranyat ért.
Szóval a karakterek jók voltak, a történet olvastatta magát, mind a két könyv esetén és szerintem nagyon jól lett megoldva a csavar az első rész végén, hogy az ember szinte várja a folytatást. Azonban most a nyomozás részt egy kicsit gyengének éreztem. Több érdekes tény is felmerült itt, melyekre választ kellett volna találni azonban, valahogy mindegyik elég kevésnek tűnt.
- Ki ölte meg azokat a férfiakat?
… Erre a választ majd SPOILERESEN írom meg… egyelőre legyen elég annyi, hogy szinte az első pillanattól pontosan tudtam a kilétét.
- Mi a helyzet signor Aldionival?
A könyv elején azt éreztem, hogy pffff fogalmam sincs róla. Majd lassan elkezdett körvonalazódni, ahogy Marco nyomozott majd zsákutca. Ajjajj… Aztán én rájöttem valamire amire Marco nem, de persze Christina igen és itt felmerült bennem egy apró kérdés, hogy értem én a veszekedést, de ezeket miért nem tudták megbeszélni egymás között? Konkrétan a kettejük között létrejövő kommunikáció lett volna az ügy megoldásának kulcsa! Na mindegy… a megoldást természetesen egy teljesen váratlan személy szolgáltatta, aki felvázolta a történteket Ádámtól és Évától kezdve. Igen ez erősen hangzik de nekem ez ide tényleg kevés volt.
Ettől független nagyon szerettem a könyveket, épp csak nem érték el a Mennyei bűnök szintjét, de tudom ajánlani, mert amúgy egy kifejezetten érdekes történet ez is. Pontosabban a Lánynevelde 1. és 2. (mert így kerek egész).
Nekem még a mai napig nagyon furcsa amikor ilyen falatnyi kis novellákat látok a könyvek mellett, de van valami aranyos ebben a kis füzetnyi elrendezésben. Röviden… nagyon tetszett, hogy kicsit többet is megtudhattam Marcetti báróról és Doriáról is, viszont egy valamit ért el ez a kis történet, hogy várjam a beígért folytatást!
Értékelés
A lánynevelde 1: 4,5 csillag
A lánynevelde 2: 4,5 csillag
Doria: 5 csillag
SPOLIER a Lányneveldéhez:
Most őszintén! Én már a Mennyei bűnökben is éreztem, hogy Leonával valami nagyon nincs rendben, szóval, amikor kiderült ki gyilkolta meg azokat a férfiakat akkor próbáltam meglepett fejet vágni, de nem ment. Az első megjelenésétől kezdve a Lányneveldében éreztem, hogy vele még lesznek komoly problémák. De minden tiszteletem az írónőé, mert ritkán mutatnak be ilyen könyvekben szociopata nőket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése