Leírás (forrás: moly.hu)
„Perzselő hangulat a tárgyalóteremben
Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik…
Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?
Baráth Viktória, a kétszeres Aranykönyv-díjra jelölt szerző regénysorozatának első része romantikában, szenvedélyben és izgalmas fordulatokban egyaránt bővelkedik. Betekintést nyerhetünk az igazságszolgáltatás lebilincselő világába, ahol az ellenségeink könnyen válnak barátokká, a barátaink pedig ellenségekké.”
Vélemény:
Valahogy az elmúlt időszakban nagyon rákaptam a tárgyalótermekben zajló történetekre. Igen, talán évekkel lemaradva életemben először elkezdtem nézni a Férjem védelmében című sorozatot is, éppen emiatt és mikor láttam, hogy Baráth Viktóriának van egy ilyen környezetben játszódó könyve, rögtön felkeltette az érdeklődésem. Mellesleg az írónőtől már olvastam két másik könyvet (A napfény földje, A lótusz virága) melyek eléggé kétes érzéseket hagytak bennem, olyan szinten, hogy az első részt imádtam a másodikat már kevésbé. De valahol már ismertem a stílusát ahhoz, hogy érezzem, ha nekem valamivel megfelelőbb témához nyúl, akkor igenis élvezhetem majd a könyvet. A kérdés az végül, hogy is sikerült megélnem…
Hannah karakterét valahogy az elején sikerült megkedvelnem. Volt egy saját stílusa ugyan, de megfelelően lavírozott a szürke senki és a világ közepe, nagyszájú nő között, én pedig épp az ilyen női karaktereket szoktam szeretni. Elliot cuki volt bár nem éreztem, hogy sokkal több lenne, mint egy meleg haver, pár azért szerencsére egy idő után nem csak ezt a személyiségjegyet erősítette magában. Aztán ott van Jason… Bevallom első felbukkanásakor elkezdtem agyalni valamin, amit spoiler lenne kifejteni így inkább azt írom, amikor megjelent a tárgyalóteremben IS, akkor legszívesebben kivágtam volna a könyvet az ablakon. Nem fogok hazudni, baromira élveztem a karakterét, de nekem ez okozta a könyvben ez első (elöljáróban elmondhatom, hogy EGYETLEN) csalódást, annyira pitinek éreztem ez a helyzetet kettejük között. Persze váratlan meg minden, de közben mégis annyira hihetetlen és lehetetlen, hogy próbáltam ki is mosni az agyamból, és épp emiatt nagyon lassan haladtam eleinte.
De mi történt aztán?
Egészen onnantól kezdve, hogy végre elkezdődtek a tárgyalások, foltam minden sorát. A bűntény érdekesen lett felépítve, hozva egy olyan dolgot, amit nem vártam volna ettől a könyvtől, méghozzá egyfajta krimi hatást. Adott volt az ügy, amiben már az elején éreztem, hogy valami nem stimmel és a tanúvallomásoknak hála szépen lassan bennem is elkezdett körvonalazódni egy elmélet, és a főszereplőkkel egyszerre sikerült nekem is rájönnöm. Szeretem ezt a fajta végigvezetést.
„Gyengeséget” nekem egyedül azok a részek jelentettek benne, amik a tárgyalótermen kívül játszódtak főleg eleinte. Később persze mikor már ezek is súllyal bírtak, akkor tudtam őket élvezni nekem csak néhány jelenet volt, amit kicsit fölöslegesnek érzékeltem.
Szóval összességében én élveztem ezt a könyvet, mert voltak benne izgalmas csavarok és dinamikus párbeszédek, amiket egyszerűen imádtam.
Értékelés
5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése