Dario: K. M. Holmes

Leírás (forrás: moly.hu)

„Uralkodni ​csak úgy lehet, ha nincs mit vesztened.

A Moran név kötelez. Főleg, ha mögé nézünk, és megtudjuk, milyen a „hatalmasok leszármazottjának” lenni. Dario nem választotta a maffialétet, hanem örökölte. Idejekorán fel kellett nőnie, és már gyerekként szembesült a kegyetlen világgal, ami körülvette, és ami egyre inkább a saját rémálmává vált.

Mindent elvett, amire szüksége volt. Mások félelméből táplálkozott, hogy csillapítsa a lelke fájdalmát. Hogy pótolja a veszteségeit. Aztán, amikor már elhitte, hogy nincs számára megváltás, megjelent Hazel. Az egyetlen ember volt, aki eljutott a sötét alagúton át Dario szívéhez. Az egyetlen nő, aki iránt felelősséget érzett, és az egyetlen személy, akit védeni akart. De egyre inkább úgy tűnt, hogy Hazel nem lehet része az életének. „Az elengedésnél nincs kínzóbb és fájóbb folyamat. Mégis meg kellett tanulnom elengedni azt, akit mindennél jobban akartam.”

Vajon képes a szerelem ekkora szakadékot áthidalni? Képes arra, hogy tomboló tűzként felégesse a múltat? Vagy elveszi még azt is, ami a romokból maradt?

K. M. Holmes visszaviszi olvasóit a Neked megadom magam c. regényben megismert Moran család történetébe, és feltárja múltjuk szenvedélyes és sötét titkait.”

Vélemény:

Ez volt az első könyv, melyet az írónőtől olvastam, nem is igazán miatta sokkal inkább a kiadó regényei miatt. Már a neve is „Álomgyár” azt sugallja, hogy itt nagyrészt több lesz a szerelem, és általában véve kevesebb minden más. Tapasztalataim pedig azt mutatják, hogy valójában bármi legyen is egy könyv témája, valahogy egyik sem ússza meg, több-kevesebb romantika nélkül, ami néha nem is lenne gond, ott azonban már nagyon rossz a helyzet ha a két szereplő közötti kémia képtelen reakcióba lépni a történet fősodrával.

A másik nagy félelemem ezzel kapcsolatban a maffia és bűnszervezet volt. Nem azért mert ijedős kislány lennék, aki ha a történetben előkerül egy fegyver, az ágy alá bújik, épp ellenkezőleg… Visszutalva korábbi okfejtésemre, sajnos az a tapasztalatom, hogy sok írónő képes a szerelem oltárán feláldozni az akciót és a kalandokat. A maffifőnökből egy fejezet után egy hormontúltengéses tinédzsert csinálni, akinek még az életveszélyes akciók közben is csak érdeklődése tárgyán, s annak bizonyos testrészein jár az esze. Bevallom, nem véletlenül halogattam ilyen sokáig a könyv olvasását.

De a kérdés… Megérte?

A válasz pedig egyértelműen az, hogy igen!

A történetet akkor vettem elő, mikor épp nem égtem maffia történetek lázában (vannak ilyen időszakaim), így mivel kicsit kiestem belőle, nem voltak bennem túl nagy elvárások, így a könyv nem okozott számomra csalódást.

Kifejezetten erősen lettek megírva a bűnözői léttel kapcsolatos jelenetek. A megalkuvás, a megvesztegetés, az erőfitogtatás és bizony az akció is. Dario karakterét pedig kifejezetten kedveltem azért, mert nem csak a dugás és az „én vagyok a valaki” életérzés töltötte ki jellemének 98%-át. Tényleg képes volt megfelelő döntéseket hozni, miközben ettől független mégsem vált egy könyörtelen emberi géppé ugyanúgy megmaradtak az érzései. A számára fontos nőket nem szexbábuként használta, hanem igenis lelkükkel együtt szerette őket! (Ez sajnos elég ritka tulajdonság a hasonló regényekben.)

A történet két idősíkon való mozgatása is igazán érdekessé tette a cselekményt, mert ennek hála a fejezetek mindig izgalmasan zárultak, ami miatt a könyv olvastatta magát, hiszen előfordulhatott, hogy egy-egy felmerült gondolatra csak fejezetekkel később kaptuk meg a választ. Jól lettek adagolva az információk is.

A szerelmi szálakkal kapcsolatban már kicsit ambivalensek az érzéseim. Luna karaktere számomra már elsőre sem volt olyan magával ragadó, és nekem túl gyorsan is döntött arról, hogy ő nem akar ezzel az élettel kapcsolatban semmit. Főleg a későbbi események fényében nekem ő egy eléggé unszimpatikus karakter volt, de ez talán csak bennem fogalmazódott meg így. Ellenben Hazel személyében nagyon érdekes volt mind az, amit meg kellett élnie. Bár elbeszéléseiben látszott milyen szörnyűségeken ment keresztül, talán lelkem egy sötét zugában vágytam arra, hogy erről is olvashassak még egy kicsit.

Összességében véve, nekem tetszett ez a könyv, egy szépen adagolt történetet mesélt el, izgalmas karakterekkel.

Értékelés: 5 csillag