Leírás (forrás: moly.hu):
„1866
Emily Evergreen egy elhagyatott sikátor egyik kapualjában fekszik vérbe fagyva. Életét egy ismeretlen idegen menti meg. Lábadozása során a lány minden követ megmozgat, hogy az Evergreen-kastély féltve őrzött manzárdszobájában rejtegetett titkokat leleplezze. Fondorlatos módon hozzájut az örökségként rájuk maradt jegyzetekkel teli bőrkötéses mappákhoz, egy jelekkel teli térképhez és néhány különös erővel bíró ereklyéhez. A nyomozás kezdetét veszi, melynek során évszázados családi titkok kerülnek felszínre, amelyek megváltoztatják a múltat, a jelent és a jövőt is.
Vajon milyen hatással lesz a felfedezés a fiatal lány életére?
2019
Iris Miller egy váratlan tragédia következtében amnéziásan ébred egy számára ismeretlen környezetben. Fogalma sincs róla, ki is ő valójában. Egyetlen élő rokona, Delia nevű nagynénje nem sok információval tudja segíteni őt a múltját illetően, így Iris a baleset után húsz évvel, 40 éves korában saját kezébe veszi a sorsát és eltökélt szándéka megtudni, ki is ő valójában. Végső elkeseredésében ellátogat egy terapeutához, hogy mélyebben beleássa magát lelkének rejtett zugaiba. A szeánszot követően egyik napról a másikra megmagyarázhatatlan események sorozata forgatja fel addig nyugodt életét. Kezdetben az őrület határmezsgyéjén lebegve kérdőjelezi meg saját épelméjűségét, azonban csakhamar rájön, hogy minden, amit átél, az valóságos. Hajthatatlan nyomozásba kezd, hogy válaszokat kapjon sokasodó kérdéseire.
Vajon mindenki az az életében, akinek mondja magát?
A Félszív – Az Evergreen-örökség egy izgalmakkal, feszültségekkel teli fordulatos kalandregény, amely nem nélkülözi a humort és garantáltan nem hagyja unatkozni az olvasót.”
Vélemény:
Ez a történet a facebook miatt került elém, mert sokszor dobta fel a reklámját és valahogy úgy megfogott a világ, amit ezek az ajánlók sejtettek. Alapvetően nem biztos, hogy szembe jött volna velem a történet, de gondoltam, ha már így alakult, adnom kéne neki egy esélyt, mert csak motoszkált bennem a kíváncsiság, főleg amikor megláttam, hogy ketten írták. (Ez amúgy nem egy meglepő húzás, annak idején én is írtam így történetet, barátnőmmel még gimis korunkban és kifejezetten imádtuk, amikor meg tudtuk lepni egymást. De talán pont emiatt tudtam is, hogy a dolog lehet működőképes, így emiatt nem voltak fenntartásaim.)
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet én azt éreztem: Ez az! Ezt kerestem!
Azonnal magába szippantott a világ, mind az idősíkok és a helyszínek (egyúttal szereplők) közötti ugrásokkal, mind pedig a leírásokkal, amik nagyon tetszettek. De ami leginkább felkeltette az érdeklődésem, az maga a történet volt, mert olyan menő módon ugrottunk fejest a közepébe, amit én mindig nagyon szeretek. Ez a lendület pedig velem maradt úgy a könyv feléig… de aztán…
Inkább ne szaladjunk ennyire előre.
Mivel szeretném pozitív hangvétellel zárni a véleményem, ezért elmondanám azt a három dolgot, ami nekem személy szerint nem jött be annyira (másokat ez ne tántorítson el!), de ennek nagy része az írók első könyvességére vezethető vissza:
1) A párbeszédek. Nekem nagyon fontos az, hogy ha olvasok egy regényt akkor a szereplők úgy beszéljenek, mint az átlagemberek. Persze nem mondom, akadhat köztük néhány csodabogár, akik mondjuk mindent szeretnek barokk körmondatokban megfogalmazni, de én itt kifejezetten azokra a pillanatokra gondolok mikor régi barátok megbeszélnek olyan dolgot, amit mind a ketten tudnak, de olyan mértékig alaposan belemennek, mintha először beszélnének róla. (Ilyenkor a párbeszédük nem egymásnak szól, hanem az olvasónak, ezért is érződik kicsit furának.)
2) Túl sok szereplőt akartunk megismerni túl rövid fejezetek alatt így bár mindenkiről tudtam egy élettörténetet érzelmileg senkihez nem kezdtem el kötődni (esküszöm talán a „rosszfiúkhoz” mert róluk sikerült a legtöbbet megtudni, érzelmeikbe menően is akár).
3) Ami nekem nagyon nehéz volt az, hogy számomra a könyv felére már körvonalazódott az egész történet. Na nem azért, mert akkora király vagyok, hogy én mindent is észreveszek, hanem mert a sok szál és idő meg térbeli váltakozás miatt, az olvasó, jelen esetben én, mindentudóvá válik. És ez nem is lenne akkora probléma ha ezután sorra kapná a hűha élményeket, de jelenleg csak azt éreztem, hogy a könyv második felére már fogtam a fejem, hogy a szereplők még mindig csak tapogatóznak olyan infók után, amiket én már 100-150 oldala tényként tudok.
Ettől független POZITÍVUMKÉNT ki kell emelnem, hogy a történetnek igenis van egy sajátos bája. Nagyon meseszerű lett, így néhány momentumot kifejezetten élveztem olvasni. Hát én lepődtem meg a leginkább, hogy az egyik ellenfél vált a legnagyobb kedvencemmé olvasás közben, de ez van. Mondjuk Iris (hívjuk csak így) karaktere is közel került hozzám, valamennyire, mert legalább volt annyi esze, hogy teljes mértékig belevetette magát a nyomozásba, és nem adta fel az első adandó probléma előtt.
Azt is lehet érezni, hogy ezt a könyvet ízig-vérig átjárja a testvériesség, mégpedig az az aspektus, hogy mennyivel többet érnek azok a testvérek, akik szeretik és támogatják egymást, mint azok, akik áskálódnak a másik ellen. A könyv gyönyörű szimbólumrendszerrel is machinál. Az egésznek volt egyszerre történelmi és modern hatása, ettől nekem valahogy steam-punk-os lett bár tudom ennek semmi köze az egészhez, mégis valahogy ezt éreztem közben. Egy karaktert nem tudtam elviselni nagyon, de őt spoilerek miatt nem szeretném név szerint említeni…
Egyszóval, nekem a fentebbi (totál szubjektív) „problémák” miatt ez a könyv nem volt tökéletes, de az biztos, hogy ilyet még nem olvastam, szóval egy kalandnak mindenképp jó volt, és határozottan bántam volna, ha kihagyom. Valamint biztos vagyok abban is, hogy kíváncsi leszek a folytatásra.
A könyv szerkezetéről még annyit, hogy imádtam benne a különlegesebb stílusban írt részeket és oldalakat (pl. email, SMS, jegyzetek stb.)
Ajánlani azoknak tudom, akik szeretik az időutazós témát, és nagyon jól tudnak lavírozni akkor ha egy könyvben gyakran váltakoznak a szálak, de kíváncsiak egy olyan világra amit és cselekménysorozatra amivel még biztos nem találkoztak!
Értékelés: 4 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése