Jégszív: Anita Boza

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Néha ​a legképtelenebb helyzetekben talál rád a szerelem.

Cora Hallan rajzfilmforgatókönyveket ír. Nemrég vált el. Sebzett a lelke, oda minden önbizalma. És fogalma sincs, mihez kezdjen az életével.
Gabriel Tomlison chippendale, estéről estére nőknek vetkőzik. Tele van haraggal, mert megcsalta a barátnője. Azóta csak egyéjszakás kapcsolatai vannak. Nem akar többé szerelmes lenni.
Amikor találkoznak a havas síparadicsomban, Whistlerben, senki nem gondolja, hogy ebből bármi jó kisülhet. Sőt…
De Cora volt férjének és Gabriel exének felbukkanása miatt kénytelenek alkut kötni és eljátszani, hogy ők ketten egy pár. Ám az alkuknak időnként nagy ára van. Előfordulhat, hogy a szívünk a tét.

Mert Whistlerben három dologra érdemes nagyon odafigyelni:

∗ Ha nem vigyázol, könnyen eltörik a lábad síelés közben.
∗ Ha nem vagy elég óvatos, egy váratlanul szárba szökkent szerelem gyorsabban maga alá temet, mint a lavina.
∗ A jéggé fagyott szívek is olvadásnak indulhatnak néha.

Mire észbe kapsz, már nyakig merültél… nemcsak a hóban, hanem a szerelemben is.

Vesd bele magad!”

Vélemény:

Mivel még sosem olvastam az írónőtől így kicsit tartottam tőle mire számíthatok. Jártam már úgy, hogy a fülszöveg és a téma maga megfogott, de az író stílusa egyszerűen nem tette számomra megfelelően olvasmányossá a regényt és nagyon nehezen tudtam vele haladni. Itt azonban még a téma sem volt az, ami azonnal magához szólított volna. A borító gyönyörű, de sem maga a sztori, sem a rubinpötty miatt nem éreztem leküzdhetetlen vágyat. Végül egy barátnőm javaslatára kezdtem bele, akitől kölcsönbe kaptam a könyvet. (Szívesen támogatom az írókat, de a könyvespolcaim ezt már kevésbé mondhatják el magukról.)

A történet pedig már az első pár oldalon dobott nekem egy mentőövet a, hogy kihúzhasson engem a „ez úgysem fog nekem tetszeni” tengeréből. A megfogalmazások, leírások ugyanis annyira könnyen olvashatóvá és pörgőssé tették, hogy nem éreztem sem fárasztónak, sem akadozónak. Cora egy számomra aranyosan azonosulható karakter lett (még ha én soha nem is voltam házas és nem váltam el), Gabriel pedig megfelelően összetett személyiséggé vált. Igazából a cselekmény nyomozásos része fogott meg a leginkább, ami nem hittem volna, hogy egy alapvetően romantikusnak szánt könyvben ennyire erős szerepet kap majd. (Jó, hát nem egy krimi, de mégsem a szokásos nagy romantikázás mellett elfelejtik a szereplők, hogy rajtuk kívül is van élet.) A könyv egy pontján született egy teóriám, mely a végére igazanak bizonyult így túl nagy fordulatokat nem tartogatott számomra a regény, de lehet, néhány ember valójában meglepődhet egy-két esemény fordulatain, mert azért annyira nem teljesen egyértelműek.

A történet számomra azért nem lett teljesen tökéletes, mert érzékeltem itt néha a kliséket (barátnők rángatnak bele mindenbe, leiszom magam a jó pasival, az exem miatt már mindenkit csak kihasználok stb.) de alapvetően egy egész jó, izgalmas cselekmény állt össze ezekből, így nem tudtam teljesen haragudni rá. Az egyetlen pont ami kicsit visszásan sült el nálam az állandó „közöttünk nincs semmi” és „ezt nem kellene megismételnünk”. Mivel eléggé mondvacsinált indokaik voltak, hogy miért is nem akarnak belekezdeni egy komolyabb kapcsolatba, ezért ezt inkább csak időhúzásnak éreztem. Rögtön az első pillanattól megvolt köztük a kémia, és inkább csak civakodtak néha, mintsem komolyan összevesztek volna bármin is.

Ha valaki úgy be van oltva a romantikus-erotikus regények ellen mint én, annak is tudom ajánlani, mert aranyosan megírt, és itt-ott egészen izgalmas regény, de egyértelműen nem ez váltja meg számomra a világot. Viszont felkeltette az érdeklődésem, hogy olvassak még az írónőtől a későbbiekben is.

Értékelés: 4,5 csillag

A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei 2.): Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„1900 ​ősze.

Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!”

Vélemény:

Csak most vettem észre, hogy annak idején ezt a könyvet 4,5 csillagra értékeltem. Na, ezt muszáj leszek javítani!

A cselekmény már sokkal összetettebb lett, mint az első részben, ez pedig az oldalszámok mennyiségének növekedésében is érezhető volt. Szerintem akadtak jelenetek, melyeket csak most fogtam fel benne igazán, és még mindig úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy izgalmas sorozat epizódjait láthatnám magam előtt (hála néked fantázia!). Milivel még mindig tudok azonosulni, imádtam minden egyes megnyilvánulását, és tetszik az, hogy bár néha a báró tényleg kendőzetlenül és mondjuk ki bunkón viselkedik, ő ezt a legfinomabb nőiességgel képes kezelni, talán ezért is érezhető közöttük első pillanattól kezdve a kémia.

A gyilkosságok nagyon ötletesek lettek! Talán itt látszódott a leginkább az író leleményessége, ahogyan a valós eseményeket összefűzve a képzelet szüleményeivel, a cselekményeket alakította. Már megjelent a Tabán, mint helyszín a maga mocskos és bűnös hétköznapjaival (talán ez a világ fogott meg mindig a viktoriánus korban játszódó történetekben, és végre itt megkaptam kis hazánkba is). Ebben a regényben Mili és a báró nagyon veszélyes helyzetekbe keveredtek, és a környezetükbe lévő emberek épségéért is gyakorta lehetett aggódni.

Valamint ebben a részben került elő Erdős Renée is, akire emlékszem, hogy ez a könyvsorozat hívta fel a figyelmem, mert előtte még sosem hallottam róla (köszönjük magyar oktatási rendszer…) azóta azonban még többet megtudhattam az életéről, és még érdekesebbé vált a karakter is számomra.

A 2. rész izgalmas, kalandos, Mili pedig továbbra is bátor, szókimondó és pimasz lány, akit szerintem emiatt csak szeretni lehet. Nagyon várom, hogy milyen meglepetéseket tartogat még számomra a sorozat újraolvasása, mert ebben a részben is akadtak pillanatok melyekre már szinte alig emlékeztem. Mind a két szál önálló történetként is működött volna, de mégis úgy lett igazán mesteri, hogy a nyomozást és a „Cilivel” történteket így egymás mellett lehetett látni.

Értékelés: 5 csillag

Szulejmán és a magyar udvarhölgy (Szulejmán és a magyar udvarhölgy 1.): R. Kelényi Angelika

Leírás (forrás: moly.hu)

„Izgalom ​és romantika Szulejmán udvarában.

Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.

A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.

A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.”

Vélemény:

A történet már nagyon régóta várt rám, de valahogy mindig amikor elkezdtem olvasni, az első fejezet után feladatam, mert azt éreztem láttam én már Annát máshol is… (Blanca a Mennyei bűnökből, bár az ő kiképzése előttük zajlott, vagy Flóra A grófnő árnyékában című regényből, annak ellenére, hogy ott a főszereplő nem állt nagy harcos hírében). Mégis mindről elmondta, hogy lenyűgözőek, és legalább millió pontban többek egy „átlagos” nőnél. Tudom, hogy néha ez a cél, es szerencsére volt, hogy egy-egy hibát is képesek voltak elkövetni, ettől független nem tudtam teljesen új élményként tekinteni a regényre.

Most viszont eljött az ideje, hogy összeszedjem magam, és leküzdjem ezt az akadályt (főképp azért, mert egy címkéje illett egy kihíváshoz). Nagyon nehezen szippantott be a regény cselekménye, ahogy az fentebbi gondolataimból is látható, viszont nem mondanám, hogy innentől kezdve csupa lejtmenet vagy éppen meglepetés írt. A regény egy hullámvasúttá vált a számomra. Volt, hogy elkezdett izgalmassá válni és nagyon tetszeni az ahová épp tartunk, majd egy meglepő kanyar után ismét a mély felé vetettük magunkat, ahol csak szenvedni tudtam olvasás közben.

Pozitívum volt a történelmi szereplők megjelenítése, és az, hogy elég sok ismeretet adott a korszakról. Valamint az a szál, ahogy Anna a törökök közé keveredett bár ez kissé spoileres, azért az Értékelés után leírnám az egyik kedvenc párbeszédemet, mely nagyon jól filmesre sikerült, és igazán hallottam a fejemben a szavakat. Valamint a történetben leírt gondolatokat, amik Angelikának mindig nagyon jól mentek, amikor át akart adni egy-egy érzelmet, vagy épp világról szóló „bölcsességet”. Mert ezek tényleg újszerűek vagy ha mégsem, akkor is különleges módon tudta őket tálalni. Ez itt sem volt másképp. Valamint imádtam benne a keményebb pillanatokat!

Negatívumként Anna karaktere nekem túlságosan Mary Sue volt (az, hogy szerelembe esett és ez nem tetszik a feletteseinek szerintem nem tekinthető igazi hibának…), de lehet, hogy csak én olvastam nem megfelelő időpontban ezt a könyvet. Vagy csak egyáltalán nem tudtam vele azonosulni. Valamint ami még nem annyira jött be, az, hogy a könyvben nem ötvöződött szépen a kaland és a romantika. Amikor épp szerelmes jelenetek jöttek, szinte elfelejtettem miről is van szó, és a párbeszédek is túl csöpögősre, hiteltelenre sikerültek ilyenkor.

Nem is igazán tudom, hogy a fejezetek közötti helyszín és szereplő váltás tetszett-e. Eleinte nagyon jó volt, Izabella királyné még jobban is érdekelt, mint Anna aztán ez egy idő után megváltozott. Mikor már bált készült szervezni nem is láttam értelmét miért van még szükség az ő szálára. Jobbára ekkora már csak a helyet foglalta (ez az írásban is érződött, mert a királyné fejezeti szinte csak falatnyira sikerült Annáéhoz képest).

Számomra érződött a könyvön, hogy Angelika itt még bontogatta szárnyait és ezt követően találta meg igazán az ő írói hangját, és mert tökéletlen szereplőkről írni. Ettől független nem volt egy rossz regény, de nem is marad meg bennem annyira mélyen a jövőben.

Értékelés: 3,5 csillag

Részlet:

"– Szegény Dobrosewszki és Garlinszki grófnők még mindig nem tértek magukhoz. Az egyik csak néz a vakvilágba, de semmire nem mozdul, a másik meg alszik. Kész csoda, hogy élnek egyáltalán. Úgy meg voltak gyötörve, hogy nagyságod ilyet még nem látott. Amikor a katonák összeszedték őket, annyira kapálóztak, hogy alig tudták megtartani őket. Azóta meg hallgatnak, mint a sír. Szegényeknek jobb lett volna meghalni. Így is, úgy is végük van – motyogta mély részvéttel a hangjában, aztán a pap hallgatását megelégelve felcsattant: – Hallja, nagyságod, amit mondok?

– Hallom, felség, és egyetértek. Baraczy uram a saját bőrét mentette, a hölgyek meg más sosem lesznek a régiek – szólalt meg végre a püspök, aztán a homokát ráncolva ránézett a királynéra. – Azon gondolkodtam, hogy (…)"

The Menendez Murders: Robert Rand

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Discover ​the definitive book on the Menendez case—and the primary source material for NBC's Law and Order True Crime: The Menendez Murders.

A successful entertainment executive making $2 million a year. His former beauty queen wife. Their two sons on the fast track to success. But it was all a façade.

The Menendez saga has captivated the American public since 1989. The killing of José and Kitty Menendez on a quiet Sunday evening in Beverly Hills didn't make the cover of People magazine until the arrest of their sons seven months later, and the case developed an intense cult following. When the first Menendez trial began in July 1993, the public was convinced that Lyle and Erik were a pair of greedy rich kids who had killed loving, devoted parents.

But the real story remained buried beneath years of dark secrets. Until now.

Journalist Robert Rand, who originally reported on the case for the Miami Herald and Playboy, has followed the Menendez murders from the beginning and has continued investigating and interviewing key sources for 28 years. Rand is the only reporter who covered the original investigation as well as both trials. With unparalleled access to the Menendez family and their history, including interviews with both brothers before and after their arrest, Rand has uncovered extraordinary details that certainly would have changed the fate of the brothers' first-degree murder conviction and sentencing to life without parole.

In The Menendez Murders: The Shocking Untold Story of the Menedez Family and the Killings That Stunned the Nation, Rand shares these intimate, never-before-revealed findings, including a deeply disturbing history of child abuse and sexual molestation in the Menendez family going back generations, and the shocking admission O.J. Simpson made to one of the Menendez brothers when they were inmates at the L.A. County Men's Central Jail.”

Vélemény:

Baromi kontroverzális téma és olvasásélmény, ami sok szempontból első volt számomra.

1) Angol nyelvű olvasmány:

Persze nem ez volt az első ilyen, de most először fordult elő, hogy rögtön angolul olvastam valamit, nem pedig a magyar verzió után került kezeim közé eredeti nyelven.

2) True crime:

Amit néhányan elítélnek, mások valamiért kifejezetten imádnak, és én büszkén vállalom, hogy az utóbbiak táborát erősítem, abban az esetben ha a valós bűncselekményt bemutató történet írásakor a teljességre és a hitelességre törekedtek. Jelen helyzetben Robert Rand könyve, mind a kettőt megadta számomra, de ezt majd később.

3) A Menendez testvérek:

Akiknek a bűncselekménye és a tárgyalása még a mai napig ellentétes érzéseket vált ki mindenkiből. Szociopaták akik a pénz miatt ölték meg a szüleiket? Bántalmazott fiatalok, akik már nem láttak más kiutat? Rettegő emberek, akik tényleg azt hitték, hogy ha nem ők lőnek, akkor a szüleik végeznek majd velük? Bár augusztusban lesz 36 éve Jose és Kitty Menendez meggyilkolásának évfordulója, mégis a mai napig vita tárgyát képezi az, hogy megfelelő büntetést kaptak-e a fiúk.

Azt hiszem én azok táborát erősítem, akik ki merik jelenteni, hogy NEM! Eddig csak az érzés volt meg bennem, egy-egy tárgyalásról készült videót látva, ahol egész bensőmmel éreztem azt a fájdalmat, amit nem lehetett egyszerűen ilyen mértékig megjátszani. Bár a Netflix-en futó Szörnyetegek 2. szezonja (amely az ő történetüket mutatja be), nem a legtökéletesebb adaptáció, sőt néha egy-egy jelenettel több kárt okoz, mint hasznot, de egyvalamire szerintem tökéletes volt. Arra, hogy az emberek láthatták, hogy még tehetséges színészek sem tudják eljátszani úgy ezeket az érzelmeket a sorozatban, mint ahogy, azok valóban megtörténtek.

De térjünk is át Rand könyvére, ami a kezdetektől, egészen Jose Menendez Államokba érkezésétől mesél a család történetéről, és részletekbe menően mutatja be a tárgyalás eseményeit is. A könyv felépítése szerintem emiatt fantasztikus lett, mert nagyon jól elkülönülnek a helyszínek, az események és minden alaposan körbe lett járva. Meglepett az, hogy az író maga is milyen nagy szerepet kapott néhány pillanatban de számomra ez tette még hitelesebbé a narrációját.

Mivel az oldalam nem egy True crime blog, így nem fogom kifejteni évekre és hónapokra pontosan mikor mi történt, de annyit elárulhatok, hogy a tárgyalás tele volt igazságtalanságokkal. Még az első rendben volt, ám ott is akadtak, akik hamisan tanúskodtak (Donovan Goodreau például Robert Rand-nak elmondta, hogy Lyle már jóval a gyilkosság előtt mesélt neki a bántalmazásokról, azonban a tárgyaláson tagadta, hogy ilyen történt, hiába készült róla korábban hangfelvétel). Voltak akiket belső célok hajtottak afelé, hogy befogják a fülüket a bántalmazást hallva (Pamela Bozanich, akinek a családjában szinten volt gyermekbántalmazás (mondjuk ott nem szexuális), és emiatt úgy gondolta, hogy ha az apja annak idején ebből meg tudott szökni és rendes ember vált belőle, akkor ezt a fivérek is megléphették volna). Emellett a közvélemény, a média, amely folyamatosan lejárató kampányokat indított ellenük, poénosnak szánta, mára már szerintem undorító felvételek, amiket a mai napig is őriz az internet.

A második tárgyaláson pedig a 70%-a nem hangzott el annak, amelyet az elsőn végighallgatott az esküdtszék, ez a döntéseiket is nagyban befolyásolta. Viszont még mindig jobb, hogy az életfogytiglani mellett döntöttek, mintsem a halálbüntetés mellett (sajnos csak ez a két opció volt), hiszen így ha végre felszínre bukkan az igazság, még van esély, hogy kikerülhessenek a börtönből. (A halálbüntetés túlságosan végleges, azért valljuk be.) Ugyanis…

A könyv rávilágított arra, hogy 2018-ban, olyan levelezésre bukkantak Erik és az unokatestvére Andy között, mely egyértelműen bizonyítja azt, hogy a szexuális abúzus valóban megtörtént, és Erik már jóval régebben, évekkel korábban is mesélt róla. Vagy éppen Roy Roselló, aki 2023-ban szólalt fel azügyben, hogy milyen visszaélések történtek a Menudo bandában éneklő fiúkkal, és hogy őt is bántalmazta Jose Menendez.

Ez a történet még nem zárult le teljesen. Robert Rand helyesen írt, amikor úgy fogalmazott, hogy ma már egészen más megítélése lenne egy ilyen esetnek, mint a 90-es években. Remélem tényleg lesz lehetőség jó irányba változtatni az ítéleten. Több mint 30 év rácsok mögött már így is épp elég volt… (És attól, hogy őket bezárták, a világ tényleg nem lesz biztonságosabb hely.)

Ha valakit érdekel a téma, akkor javasolni tudom a Netflixen a dokumentumfilmet, amit az üggyel kapcsolatban készítettek, (a Szörnyetegek sorozatot csak szódával és némi kételkedéssel fogadva), és Robert Rand könyvét, ha az ember tud angolul, mert tényleg nagyon nagyon sok információval lehet gazdagabb általa. A könyv mellé néha megkerestem az idevágó tárgyalási jeleneteket is, amelyek mind megtalálhatók a youtube felületén.

Értékelés: 5 csillag

Ezüsterdő: Szabó Krisztina

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Egymásba ​szerethet a farkas és a vadász?

A mágikus képességekkel bíró Grosvenor-ház a kezdetektől fogva védelmezi az Ezüstvidéket és a környező országokat a farkas alakváltóktól. Ám az egykor nagy hatalmú családból napjainkra csupán ketten maradtak: Calluna és a nagymamája. Nem sokat tehetnek az ifjú Faelan király ellen, aki a trónra kerülését követően merész hódító hadjáratba kezdett. A farkasok jelentette fenyegetés nőttön-nő.

Amikor a farkaskirály házassági szövetséget ajánl, Calluna az otthona és a szerettei védelmében kénytelen igent mondani. Előítéletekkel felvértezve száll le a repülőről a Lykon Birodalomban. Csakhogy Faelan egészen másnak bizonyul, mint hitte, és egyre nehezebb összeegyeztetni a kegyetlen uralkodó képét azzal a férfival, akit megismer.

Ráadásul nem elég, hogy vonzalom ébred benne az ellensége iránt, megdöbbentő családi titokra is bukkan Lykaiában. Mégis mi köze az ősének a farkasokhoz? És mi az a különös mágia, ami összeköti őt Faelannel?

Calluna kénytelen helytállni a veszedelmekkel teli, ellenséges udvarban, és fényt deríteni az igazságra, mielőtt minden, amit szeret, menthetetlenül odavész.

Merülj el ebben a szerelemmel, titkokkal és mágiával teli modern mesében!”

Vélemény:

Akad néhány olyan dolog a világon, amelyet ha meglátok, olvasok, hallok róla, szinte azonnal elkezd érdekelni, az ahol feltűnik. Ilyenek a farkasok is. A könyv borítóját már nem először láttam és volt benne valami, ami elsőre magával ragadott, és a leírás is nagyon érdekesnek tűnt.

Alapvetően engem nem taszítanak a vörös pöttyös könyvek, viszont többször elgondolkodtam már a könyvmolyképző kategóriáin, mert ugyanúgy vörös pöttyösnek számít az Ambrózy báró esetei, a Twilight saga és a Hat varjú is (bár utóbbi Sötét örvényként jelent meg először, itt egy átsorolás történt), de mégsem lehet a három történetet egy lapon emlegetni. Nem tudtam, hogy az Ezüsterdőben mire számíthatok.

A világban kifejezetten érdekes volt az, hogy a modern kor keveredett a fantasy adta királyságokkal, szóval számomra ez valóban egy plusz pont volt, mert nem számítottam rá. És akadt néhány karakter akiket szintén nagyon izgalmasnak találtam. (Főleg a farkasok között).

A cselekmény főszála a nyomozásokkal, a kalandokkal magával vitt, emiatt szívesen olvastam.

Számomra a kissé gyengébb pontokat Calluna személyisége adta… értettem igazából, hogy miért zavarja őt, hogy belekényszerült egy házasságba amihez semmi kedve nem volt, de nem tudtam mit kezdeni azzal a könyvben milliószor ismétlődő cselekménysorozattal, hogy: Calluna rájön, hogy Faelin mégsem egy szemétláda, majd direkt talál valamit amibe beleköthet. A vitáik és összezörrenéseik alatt egyetlen olyan sarkalatos pont volt, amire tényleg azt mondtam, hogy ott jogosan sértődött meg, a többiben sajnos inkább hisztinek éreztem, amit leművelt és nem adott túl sokat a karakteréhez.

A farkasok alakváltása sem kapott akkora szerepet, mint amennyire számítottam tőle és bár akadtak Calluna és Faelan kultúrája között különbségek, ezek sem voltak annyira szembeötlőek, hogy érezhessem itt valóban egy kitalált lényekből álló népről és nem teszem azt, modern kori vikingekről volt szó… A könyv második felében már többször előfordult, hogy fontos szerepet kapott a farkassá válás tulajdonsága.

Ami nekem még picit gyengébb volt itt, az a „mutasd és ne mondd”, ami sajnos megkerülhetetlenül nehéz feladat, E/1-ben írt történeteknél. Mindent és mindenkit Calluna szemén keresztül láttunk, de azt is úgy, hogy elmondta miről mit kellene gondolni. Talán jó lett volna egy-két alkalommal kegyetlennek látni Faelant, mert így tudtuk, hogy valamiért tartanak tőle, de senki számára nem derült ki igazán miért. Mert ez a tudás csak Calluna emlékeiben volt, amiket nem láthattunk.

Összegezve azt mondanám, hogy egy aranyos romantikus könyv volt, főleg fiataloknak ajánlanám, határozottan nem 16 éves kortól, hanem megkockáztatnám a 12-13-at, mert azért nem voltak benne olyan durva pillanatok.

Értékelés: 4 csillag

Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.): Böszörményi Gyula

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Budapest, 1896.

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.”

Vélemény:

Annak idején valamiért megmagyarázhatatlan módon ódzkodtam elkezdeni ezt a sorozatot, és magam sem tudom miért, hiszen Böszörményi stílusát nagyon szerettem már korábban is. De lehet a női alakkal ellátott borító, vagy a vörös pötty a sarokban, esetleg a túl nagy rajongótábor riasztott el tőle. A lényeg, hogy végül egy egész jó ajánlásra hallgatva mégis úgy döntöttem megpróbálkozom vele, és azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt.

(Persze aki olvasta már a legmeghatározóbb könyvsorozataimat, az tudja, hogy mire is számíthat a következő véleményben.)

A fentiekből látszik, hogy ez egy újraolvasás volt, idén pedig célomul tűztem ki, hogy az egész sorozatot ismételten fel fogom fedezni.

A történetről „sajnos” egyszerűen képtelen vagyok negatívumokat említeni, mert bár futottam már bele nem éppen kedvező véleményekbe, én azonban sosem láttam benne ezeket a hibákat, így inkább felsorolnám, mit imádtam annyira ebben az első részben.

1) A szereplők:

Kvázi az összes!

Egyrészt számomra továbbra is Mili a nagy betűkkel írt NŐ! Azért mert van tartása, éles nyelve, ügyesen pörgő esze, és emellett mégsem vált egy szoknyás férfivá. Nagyon okos karakter akivel együtt lehet érezni, akivel megannyi kapcsolódási pontot lehet találni, és csípős szavai mindig megmosolyogtatnak. Richárd… a mi drága bárónk pedig a maga nemében ha nem is mondom, hogy utánozhatatlan, hiszen itt-ott előfordultak már hasonló karakterek, de egyszerűen olyan jól lett megalkotva, hogy néha kedvem lenne nekem is kihívni egy szópárbajra (mind amellett, hogy ő meg a nagy betűkkel írt FÉRFI). De sorolhatnám tovább is, hiszen minden szereplő önmagában akkora egyéniség, hogy hihetetlen.

2) Az írásmód:

Sokat ad a dologhoz az, hogy bár a történet nagyrészét E/1-ben Mili szemszögén át látjuk, de mégis tudomást szerezhetünk azon dolgokról is, amelyek nem vele estek meg. Itt nem csak Emma múltbéli kalandjaira gondolok, hanem arra is, amikor épp a báró jár egyedül és intéz valamit, amiről Mili természetesen csak később szerezhetett tudomást, mégis belekerül a történetbe.

3) A párbeszédek:

Ez az író szerintem legnagyobb erőssége volt, minden egyes regényébe, így itt is. A szereplők beszédstílusa, szófordulatai szinte „hallgatóvá” teszik a jelenetet, főleg akkor az ember nagyon nagy fantáziával van megáldva. Itt egy kis tájszólás, ott egy kis akcentus, szakzsargon vagy épp argó. Mindenki úgy beszél, ahogy azt a jelleme megkívánja.

4) A kutatómunka:

És itt gondolok a különböző kifejezésekre, melyek vagy a korabeli szlengből, vagy épp német, francia, vagy román nyelvből kerültek a könyvbe. Valamint arra a rengeteg egykor tényleg élt emberre, akiknek bár a személyét az író kicsit kölcsön vette a mű megírása során, valóban tényleg létező személyek voltak.

A történet egy nagyon jól pezsgő krimi, miközben csodálatosan lefesti a kort, amiben játszódik. Beszippant, nem enged és addig képtelen letenni az ember a kezei közül, míg az utolsó oldalra érve, nem akar a következő részért nyúlni!

Értékelés: 5 csillag

Vizet az elefántnak: Sara Gruen

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.”

Vélemény:

A cirkusz az emberek számára maga a megtestesült varázslat. Egy hely, ahol csodákat lehet látni, és összeköthet a világ más távoli tályaival. Számomra a cirkusz egy gyermekkori kvázi trauma hatására mindig inkább egy sötét, misztikus (ki merem jelenteni, hogy talán horrorisztikus) hely volt. Már persze sikerült legyőznöm gyermekkorom rettegését, de egy apró félsz még mindig ott motoszkál bennem, és talán ennek köszönhetően is, a cirkuszhoz fejben mindig egy zárt, érthetetlen és kissé sötét világot társítok.

Ez pedig már a 2000-es években történt…

Viszont látva a cirkuszok történelmét, sokkal régebbre visszanyúlva, még több sötét, kellemetlen vagy épp hihetetlen történetet ismerhettem meg, ám mind előtt ott van ez a fény és csillogás, ami annyira megbabonázza az embert, hogy nehéz a színfalak mögé látni. A könyv tökéletesen mutatta be ezt a világot!

Bevallom eleinte kicsit nehezen találtam meg a kapcsolódást a regénnyel, féltem tőle, hogy végig túlságosan körülírós és magyarázkodós lesz, kitérve minden apróságra, ami engem untatni szokott, de lassan rájöttem, hogy ennek a történetnek ez a mesélő, hangulat tesz igazán jót. Eleinte nem kedveltem az idős Jacob életének eseményeit, és mindig a fiatalkori történéseket vártam, de aztán idővel a kettő olyan szépen kapcsolódott egymáshoz, hogy már nem tudtam volna elképzelni egyiket a másik nélkül.

A történt egy olyan korszakba kalauzolja el az embert, ami önmagában véve is keserédes… izgalmas és mégis komor. Úton a II. világháború felé (mikor az emberek azt hihették csak a „Nagy Háborút” kellett átvészelniük), egy súlyos gazdasági világválság idején, a szesztilalom alatt. Ebben a korszakban kerül egy fiatal árva férfi a cirkuszi vonatra, ahol új munkahelyet és mondhatni családot és barátokat ismerhet meg.

A könyv maga valahol tényleg varázslatos. Helyet kap benne a szesztilalom alatti alkoholizálás, aminek már a ténye is jólesi izgalommal dobogtatja meg az ember szívét, hiszen mindenki szeret néha tilosban járni. A cirkusz világa, ahol különleges produkciókat lehet megtekinteni. De emellett érezteti hatását a nincstelenség és a kilátástalanság is. Hogy inkább a legsötétebb megoldásokat választják az emberek ha pénz szűkébe kerülnek, mint hogy konfrontálódni kelljen miatta.

A történetben nem mondanám azt, hogy vannak a szó szoros értelmében vett fő gonoszok, inkább csak emberek, akiket mind máshogyan tört meg az élet és a saját nem túl egészséges módjukon próbálnak ebben a világban helytállni. Néha nagyon meghatott a regény cselekménye, mind amellett, hogy izgalmas is volt. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog.

Értékelés: 5 csillag