Ezüsterdő: Szabó Krisztina

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Egymásba ​szerethet a farkas és a vadász?

A mágikus képességekkel bíró Grosvenor-ház a kezdetektől fogva védelmezi az Ezüstvidéket és a környező országokat a farkas alakváltóktól. Ám az egykor nagy hatalmú családból napjainkra csupán ketten maradtak: Calluna és a nagymamája. Nem sokat tehetnek az ifjú Faelan király ellen, aki a trónra kerülését követően merész hódító hadjáratba kezdett. A farkasok jelentette fenyegetés nőttön-nő.

Amikor a farkaskirály házassági szövetséget ajánl, Calluna az otthona és a szerettei védelmében kénytelen igent mondani. Előítéletekkel felvértezve száll le a repülőről a Lykon Birodalomban. Csakhogy Faelan egészen másnak bizonyul, mint hitte, és egyre nehezebb összeegyeztetni a kegyetlen uralkodó képét azzal a férfival, akit megismer.

Ráadásul nem elég, hogy vonzalom ébred benne az ellensége iránt, megdöbbentő családi titokra is bukkan Lykaiában. Mégis mi köze az ősének a farkasokhoz? És mi az a különös mágia, ami összeköti őt Faelannel?

Calluna kénytelen helytállni a veszedelmekkel teli, ellenséges udvarban, és fényt deríteni az igazságra, mielőtt minden, amit szeret, menthetetlenül odavész.

Merülj el ebben a szerelemmel, titkokkal és mágiával teli modern mesében!”

Vélemény:

Akad néhány olyan dolog a világon, amelyet ha meglátok, olvasok, hallok róla, szinte azonnal elkezd érdekelni, az ahol feltűnik. Ilyenek a farkasok is. A könyv borítóját már nem először láttam és volt benne valami, ami elsőre magával ragadott, és a leírás is nagyon érdekesnek tűnt.

Alapvetően engem nem taszítanak a vörös pöttyös könyvek, viszont többször elgondolkodtam már a könyvmolyképző kategóriáin, mert ugyanúgy vörös pöttyösnek számít az Ambrózy báró esetei, a Twilight saga és a Hat varjú is (bár utóbbi Sötét örvényként jelent meg először, itt egy átsorolás történt), de mégsem lehet a három történetet egy lapon emlegetni. Nem tudtam, hogy az Ezüsterdőben mire számíthatok.

A világban kifejezetten érdekes volt az, hogy a modern kor keveredett a fantasy adta királyságokkal, szóval számomra ez valóban egy plusz pont volt, mert nem számítottam rá. És akadt néhány karakter akiket szintén nagyon izgalmasnak találtam. (Főleg a farkasok között).

A cselekmény főszála a nyomozásokkal, a kalandokkal magával vitt, emiatt szívesen olvastam.

Számomra a kissé gyengébb pontokat Calluna személyisége adta… értettem igazából, hogy miért zavarja őt, hogy belekényszerült egy házasságba amihez semmi kedve nem volt, de nem tudtam mit kezdeni azzal a könyvben milliószor ismétlődő cselekménysorozattal, hogy: Calluna rájön, hogy Faelin mégsem egy szemétláda, majd direkt talál valamit amibe beleköthet. A vitáik és összezörrenéseik alatt egyetlen olyan sarkalatos pont volt, amire tényleg azt mondtam, hogy ott jogosan sértődött meg, a többiben sajnos inkább hisztinek éreztem, amit leművelt és nem adott túl sokat a karakteréhez.

A farkasok alakváltása sem kapott akkora szerepet, mint amennyire számítottam tőle és bár akadtak Calluna és Faelan kultúrája között különbségek, ezek sem voltak annyira szembeötlőek, hogy érezhessem itt valóban egy kitalált lényekből álló népről és nem teszem azt, modern kori vikingekről volt szó… A könyv második felében már többször előfordult, hogy fontos szerepet kapott a farkassá válás tulajdonsága.

Ami nekem még picit gyengébb volt itt, az a „mutasd és ne mondd”, ami sajnos megkerülhetetlenül nehéz feladat, E/1-ben írt történeteknél. Mindent és mindenkit Calluna szemén keresztül láttunk, de azt is úgy, hogy elmondta miről mit kellene gondolni. Talán jó lett volna egy-két alkalommal kegyetlennek látni Faelant, mert így tudtuk, hogy valamiért tartanak tőle, de senki számára nem derült ki igazán miért. Mert ez a tudás csak Calluna emlékeiben volt, amiket nem láthattunk.

Összegezve azt mondanám, hogy egy aranyos romantikus könyv volt, főleg fiataloknak ajánlanám, határozottan nem 16 éves kortól, hanem megkockáztatnám a 12-13-at, mert azért nem voltak benne olyan durva pillanatok.

Értékelés: 4 csillag