Szulejmán és a magyar udvarhölgy (Szulejmán és a magyar udvarhölgy 1.): R. Kelényi Angelika

Leírás (forrás: moly.hu)

„Izgalom ​és romantika Szulejmán udvarában.

Szulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe.

A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára.

A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.”

Vélemény:

A történet már nagyon régóta várt rám, de valahogy mindig amikor elkezdtem olvasni, az első fejezet után feladatam, mert azt éreztem láttam én már Annát máshol is… (Blanca a Mennyei bűnökből, bár az ő kiképzése előttük zajlott, vagy Flóra A grófnő árnyékában című regényből, annak ellenére, hogy ott a főszereplő nem állt nagy harcos hírében). Mégis mindről elmondta, hogy lenyűgözőek, és legalább millió pontban többek egy „átlagos” nőnél. Tudom, hogy néha ez a cél, es szerencsére volt, hogy egy-egy hibát is képesek voltak elkövetni, ettől független nem tudtam teljesen új élményként tekinteni a regényre.

Most viszont eljött az ideje, hogy összeszedjem magam, és leküzdjem ezt az akadályt (főképp azért, mert egy címkéje illett egy kihíváshoz). Nagyon nehezen szippantott be a regény cselekménye, ahogy az fentebbi gondolataimból is látható, viszont nem mondanám, hogy innentől kezdve csupa lejtmenet vagy éppen meglepetés írt. A regény egy hullámvasúttá vált a számomra. Volt, hogy elkezdett izgalmassá válni és nagyon tetszeni az ahová épp tartunk, majd egy meglepő kanyar után ismét a mély felé vetettük magunkat, ahol csak szenvedni tudtam olvasás közben.

Pozitívum volt a történelmi szereplők megjelenítése, és az, hogy elég sok ismeretet adott a korszakról. Valamint az a szál, ahogy Anna a törökök közé keveredett bár ez kissé spoileres, azért az Értékelés után leírnám az egyik kedvenc párbeszédemet, mely nagyon jól filmesre sikerült, és igazán hallottam a fejemben a szavakat. Valamint a történetben leírt gondolatokat, amik Angelikának mindig nagyon jól mentek, amikor át akart adni egy-egy érzelmet, vagy épp világról szóló „bölcsességet”. Mert ezek tényleg újszerűek vagy ha mégsem, akkor is különleges módon tudta őket tálalni. Ez itt sem volt másképp. Valamint imádtam benne a keményebb pillanatokat!

Negatívumként Anna karaktere nekem túlságosan Mary Sue volt (az, hogy szerelembe esett és ez nem tetszik a feletteseinek szerintem nem tekinthető igazi hibának…), de lehet, hogy csak én olvastam nem megfelelő időpontban ezt a könyvet. Vagy csak egyáltalán nem tudtam vele azonosulni. Valamint ami még nem annyira jött be, az, hogy a könyvben nem ötvöződött szépen a kaland és a romantika. Amikor épp szerelmes jelenetek jöttek, szinte elfelejtettem miről is van szó, és a párbeszédek is túl csöpögősre, hiteltelenre sikerültek ilyenkor.

Nem is igazán tudom, hogy a fejezetek közötti helyszín és szereplő váltás tetszett-e. Eleinte nagyon jó volt, Izabella királyné még jobban is érdekelt, mint Anna aztán ez egy idő után megváltozott. Mikor már bált készült szervezni nem is láttam értelmét miért van még szükség az ő szálára. Jobbára ekkora már csak a helyet foglalta (ez az írásban is érződött, mert a királyné fejezeti szinte csak falatnyira sikerült Annáéhoz képest).

Számomra érződött a könyvön, hogy Angelika itt még bontogatta szárnyait és ezt követően találta meg igazán az ő írói hangját, és mert tökéletlen szereplőkről írni. Ettől független nem volt egy rossz regény, de nem is marad meg bennem annyira mélyen a jövőben.

Értékelés: 3,5 csillag

Részlet:

"– Szegény Dobrosewszki és Garlinszki grófnők még mindig nem tértek magukhoz. Az egyik csak néz a vakvilágba, de semmire nem mozdul, a másik meg alszik. Kész csoda, hogy élnek egyáltalán. Úgy meg voltak gyötörve, hogy nagyságod ilyet még nem látott. Amikor a katonák összeszedték őket, annyira kapálóztak, hogy alig tudták megtartani őket. Azóta meg hallgatnak, mint a sír. Szegényeknek jobb lett volna meghalni. Így is, úgy is végük van – motyogta mély részvéttel a hangjában, aztán a pap hallgatását megelégelve felcsattant: – Hallja, nagyságod, amit mondok?

– Hallom, felség, és egyetértek. Baraczy uram a saját bőrét mentette, a hölgyek meg más sosem lesznek a régiek – szólalt meg végre a püspök, aztán a homokát ráncolva ránézett a királynéra. – Azon gondolkodtam, hogy (…)"