Leírás (forrás: moly.hu)
„Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején.”
Vélemény:
A cirkusz az emberek számára maga a megtestesült varázslat. Egy hely, ahol csodákat lehet látni, és összeköthet a világ más távoli tályaival. Számomra a cirkusz egy gyermekkori kvázi trauma hatására mindig inkább egy sötét, misztikus (ki merem jelenteni, hogy talán horrorisztikus) hely volt. Már persze sikerült legyőznöm gyermekkorom rettegését, de egy apró félsz még mindig ott motoszkál bennem, és talán ennek köszönhetően is, a cirkuszhoz fejben mindig egy zárt, érthetetlen és kissé sötét világot társítok.
Ez pedig már a 2000-es években történt…
Viszont látva a cirkuszok történelmét, sokkal régebbre visszanyúlva, még több sötét, kellemetlen vagy épp hihetetlen történetet ismerhettem meg, ám mind előtt ott van ez a fény és csillogás, ami annyira megbabonázza az embert, hogy nehéz a színfalak mögé látni. A könyv tökéletesen mutatta be ezt a világot!
Bevallom eleinte kicsit nehezen találtam meg a kapcsolódást a regénnyel, féltem tőle, hogy végig túlságosan körülírós és magyarázkodós lesz, kitérve minden apróságra, ami engem untatni szokott, de lassan rájöttem, hogy ennek a történetnek ez a mesélő, hangulat tesz igazán jót. Eleinte nem kedveltem az idős Jacob életének eseményeit, és mindig a fiatalkori történéseket vártam, de aztán idővel a kettő olyan szépen kapcsolódott egymáshoz, hogy már nem tudtam volna elképzelni egyiket a másik nélkül.
A történt egy olyan korszakba kalauzolja el az embert, ami önmagában véve is keserédes… izgalmas és mégis komor. Úton a II. világháború felé (mikor az emberek azt hihették csak a „Nagy Háborút” kellett átvészelniük), egy súlyos gazdasági világválság idején, a szesztilalom alatt. Ebben a korszakban kerül egy fiatal árva férfi a cirkuszi vonatra, ahol új munkahelyet és mondhatni családot és barátokat ismerhet meg.
A könyv maga valahol tényleg varázslatos. Helyet kap benne a szesztilalom alatti alkoholizálás, aminek már a ténye is jólesi izgalommal dobogtatja meg az ember szívét, hiszen mindenki szeret néha tilosban járni. A cirkusz világa, ahol különleges produkciókat lehet megtekinteni. De emellett érezteti hatását a nincstelenség és a kilátástalanság is. Hogy inkább a legsötétebb megoldásokat választják az emberek ha pénz szűkébe kerülnek, mint hogy konfrontálódni kelljen miatta.
A történetben nem mondanám azt, hogy vannak a szó szoros értelmében vett fő gonoszok, inkább csak emberek, akiket mind máshogyan tört meg az élet és a saját nem túl egészséges módjukon próbálnak ebben a világban helytállni. Néha nagyon meghatott a regény cselekménye, mind amellett, hogy izgalmas is volt. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése