The Cruel Prince – A kegyetlen herceg (A levegő népe 1.): Holly Black

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.

Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.

Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.

A bestsellerszerző Holly Black magával ragadó, a szó minden értelmében varázslatos új YA regénye.

Hagyd, hogy elbűvöljön!”

Vélemény:

A borító és a leírás miatt jöttem, és azért maradtam, mert nem szeretem félbehagyni a dolgokat. Egy könyv, ami érdekes alapkoncepciókat tár elénk, de sok ponton számomra inkább helykitöltésnek érződött, mintsem valódi cselekménynek. Lehet, hogy ezzel most gonosz voltam, de sajnos őszintén így érzem magam a regény végeztével (és nem látom, hogy mikor lenne kedvem a folytatáshoz).

Ami bevonzott az, hogy Leigh Bardugo ajánlása szerepel a borítón (márpedig az ő könyveit imádom!). Aztán ahogy elkezdtem olvasni rögtön imádtam a könyv durvaságát és az összetett karaktereit, bár sajnos ez az összetettség azt hiszem Madoc-ig tartott. De mivel a könyvnek vannak értékei így megint egy felosztással kezdeném, szépen keretbe foglalva.

Pozitívum:

Az, hogy Jude és Taryn a tündérek között nőttek fel, és az, hogy a könyv a tündéreket ennyire sokfélének ábrázolta, és hozta a tündérmítoszok elengedhetetlen elemeit amik szerintem a dolgok legnagyobb varázást adják (ételek amikből nem szabad enni, például…). De ha már itt tartunk Vivi is nagyon érdekes volt. Jude meg persze a tökéletes YA főhősnő akivel többet jelenleg nem is szeretnék foglalkozni.

Negatívum: 

Cardan és sleppje… meg a szivatásaik amikkel nem tudtam mit kezdeni de számomra túl sok értékes időt vettek el a tényleges cselekményből még ha utólag volt is értelme ezeknek. Ott azt éreztem, hogy egy izgalmas világot (ami lehetett volna még inkább olyan, mint amit Böszörményi Gyula például A tündérködben elénk tár… na az még mindig hidegrázós) arra használ az írónő, hogy sulis bullyinggá tegye az egészet, persze annak kicsit erősebb változataival. Ezeket a részeket nagyon nem kedveltem.

Pozitívum:

A királydráma, a trónviszály és az, ahogy Jude ennek az egésznek a közepébe csöppent. Amúgy is szeretem az intrikákról és trónharcokról szóló történeteket így ez a rész is megvett engem de sajnos a karakterek nem segítettek abban, hogy itt mindent tökéletesen megéljek. Ennek a regénynek nem tett jót a YA, egy felnőttebb, még komorabb, még sötétebb világ kellett volna ide. (Így nekem nem „kegyetlen” inkább csak gonoszkodó hercegnek tűnik bárkiről is szóljon a cím.)

Ajánlani tudom azoknak akiknek alacsony az ingerküszöbe (nincs ebben semmi szégyellnivaló), és akiket érdekel egy fantasy és tündér-folklór alkotta izgalmas világ, de nem vetik meg a jó királydrámákat sem.

Értékelés: 3,5 csillag

Állatfarm: George Orwell

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ? UGYAN MÁR. VANNAK KÖZTÜK EGYENLŐBBEK IS.

Orwell 1943-44-ben írott műve minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol major a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát. A maguk igazgatta farmon élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak az eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A szerző a „Tündérmese” alcímet adta regényének, mely eredetileg a sztálini korszak szatírája volt, de az emberek és az állatok minden diktátor alatt ugyanolyanok.”

Vélemény:

A könyv amit nem mar írtak, de elolvasása után csak egy kérdés fogalmazódott meg bennem. „Miért tarthat ott a világunk még most is ahol?” Hiszen ha ilyen regények születtek már évtizedekkel korábban is akkor miért nem vagyunk képesek észrevenni azt amikor a diktatúra első alapköveit kezdik lerakni az orrunk előtt?

Bár a történet állatokról szól, mégis minden egyes szó és leírás olyan amit nem csak történelmi eseményekre (kommunizmus?) tudunk ráhúzni de egy jó adag aktuálpolitikát is éreztem benne. Mert a politikusok a köznéppel ellentétben tanultak a történtelemből és képesek ugyanazokat az egyszer már jól bevált módszereket alkalmazni:

- Kell egy jó szlogen

- Kell egy karizmatikusnak tűnő vezető

- Kell egy dolog amitől félhet a nép amitől ez a vezető „meg tudja őket védeni”

- Kellenek a hatalom kiszolgáló „kutyái”

- Kell az aki fenntartja a propagandát

…

és aztán egy idő után már Nem Kell arra sem figyelni, hogy önmagunknak ellentmondunk mert a nép úgyis bekajálja minden szavunkat, és elhitetjük, hogy ők emlékeznek rosszul a dolgokra és a mi szavunk szent.

Ez az alkotás tanít, szemet felnyit, és sajnos elborzaszt azzal, hogy mennyire aktuális tud lenni még mindig. Mindenkinek, de őszintén mindenkinek csak és kizárólag ajánlani tudom. Bármit írnék le róla az hatalmas spoiler lenne, hiszen a regény annyira nem vaskos, ezt mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia… és bár a kép mellé nem a legikonikusabb mondat került fel, de itt had zárjam azzal.

„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”

Értékelés: 5 csillag

Tükör a felhőkön túlra: Eszes Rita

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Akármilyen ​bőrbe bújsz, kellesz nekem!

Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun. Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.

Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni.

Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.

Ha felszikrázik a levegő, és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban.

A japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is Japánban élt.

Hagyd, hogy lenyűgözzön!”

Vélemény:

Az írónő egy mási könyve (Rókatündér) amihez már volt szerencsém, nagyon elnyerte a tetszésemet. Megtalálható volt benne minden egyes momentum ami eszembe juttatta, annak idején miért is szerettem meg Japánt, a kultúrájával együtt, és mivel egy barátnőm adta kölcsön a könyvet és láttam, hogy neki tetszett így ez is igazán elkezdett érdekelni.

Alapvetően a könyvnek vannak nagyon nagy pozitívumai de néhány negatívuma is így én nem tudtam teljes mértékig beleszeretni a történetbe olvasás közben.

Pozitívum:

A japán folklór és mitológia bemutatása, ami annak ellenére, hogy itt-ott igényelt volna még egy kis magyarázatot (akár lábjegyzetként) mégis egészen szépen átadta miről is lenne szó. Japán mondavilága nagyon színes és változatos de annyira különbözik az európai mondáktól, hogy akár oldalakon keresztül lehetne egy-egy lényt, teremtményt ecsetelni mégsem értené meg igazán az olvasó. Pozitívumként emelném még ki az izgalmas alaptörténetet és azt, hogy főhősnőnk nem volt egy buta kislány és a főhősünk is egészen jól funkcionált saját személyazonosságában.

Negatívum azonban:

Az, hogy a cselekményt a kettejük között kialakuló kapcsolat mozgatta, ami ráadásul nagyon gyors ütemben, néha számomra érthetetlen módon zajlott. Egyik pillanatban légből kapott vita, majd hirtelen mind a ketten szerelmesek a másikba. Aztán szeretkezés (amit mondjuk a pozitív oldalon tüntetnék fel inkább, mert gyönyörűen lett megfogalmazva.) Viszont a cselekmény kissé lassabb tempója miatt azt éreztem, hogy elképesztően vontatottan haladok a könyvvel. Néha nem volt kedvem újra elővenni és amúgy mikor sikerült vele haladnom akkor is csak azért, mert szerettem volna minél előbb végezni vele, hogy másikat kezdhessek.

Mind ennek ellenére nem értékelném rosszul, mert látható a rengeteg belefektetett munka és az, hogy az írónő szívén viseli a korszakot és a kultúrát, amiben a regény íródott, de a cselekményen és a romantika alakulásán lehetett volna még mit csiszolni, és egy két helyen elviselt volna még némi magyarázatot is. Ajánlani azoknak tudom, akiket vonz a japán kultúra és mondavilág, és alapvetően is inkább romantikus történet pártiak, mintsem kalandregény.

Értékelés: 4 csillag

A téboly otthona (Millie Calloway 1.): Freida McFadden

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Egy ​történet, amelyben nincs bárány. Csak farkasok vannak.

Üdv a családunkban – fogad az elegáns Nina Winchester új házvezetőnői állásomban. Ez a munka az egyetlen esélyem, hogy új életet kezdjek. Itt az lehetek, akinek csak látszani akarok. Csakhamar rá kell azonban jönnöm, hogy Winchesterék titkai a sajátjaimnál is sokkal sötétebbek és ijesztőbbek.

Nap mint nap lelkiismeretesen kitakarítom munkaadóim fényűző otthonát, elhozom a lányukat az iskolából, és ízletes vacsorát főzök az egész családnak, majd apró padlásszobámba térek elkölteni a magam jóval szerényebb vacsoráját.

Igyekszem tudomást sem venni róla, hogy Nina gyakran csak azért csinál felfordulást, hogy kárörvendve nézze, ahogy összetakarítok, hogy miféle blőd hazugságokat gyárt a lányáról, és hogy mint válik Andrew, a jóképű férj napról napra elgyötörtebbé. De ha olykor Andrew fájdalommal telt, szép, melegbarna szemébe nézek, nem tudom megállni, hogy elképzeljem, milyen is volna Nina helyében lenni. Birtokba venni impozáns gardróbját, puccos kocsiját és tökéletes férjét.

Fel is próbálom egyszer egyik ragyogóan fehér estélyijét, csak hogy lássam, hogy áll. Ő persze rájön, s mire én megtudom, hogy padlásszobám ajtaja csak kívülről zárható, úgy tűnik, már késő.

Csakhogy Winchesteréknek sejtelmük sincs, ki vagyok én. És mire vagyok képes.”

Vélemény:

Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Elsőként a nagyon jó értékelések keltették fel a figyelmem, no meg az, hogy nemrég olvastam egy másik thrillert is és kíváncsi voltam lehet-e ezt másképp csinálni.

És lehet!

Millie karaktere elsőre megfogott. Megtalálható benne a thrillerekre jellemző „megbízhatatlan főhős” mesélő személye, és máris oda meg vissza voltam érte, de ahogy a jó trhillereknél az megszokott, nagyon nehéz erről a könyvről spoilerek nélkül nyilatkozni. Nagyon gyakran dob be olyan helyzeteket a regény, amikre nem készültem fel, mert nem voltak egyértelműen erre utaló jelek korábban. Persze utólag visszatekintve lehet látni, hogy az írónő végig csöpögtette nekünk az infó cseppeket, de csak mikor már a pocsolyában állunk, akkor látjuk mi is sült ki az egészből.

Tetszett, hogy a könyv mert bátran kemény pillanatokat bemutatni, amitől igenis végigfutott a hátamon a hideg (meg egy kicsit mosolyogtam is, de az már csak az én furcsa lelkivilágom). Teljesült a borzongás a „thrill”.

Nem könnyed, nem romantikus és nem olyan módon elborult ahogy azt a fülszöveg alapján vártam volna, ami meg aztán végképp egy pozitívum. És tényleg azért ennyire rövid ez a vélemény, mert nem lehet róla anélkül mesélni, hogy fontos csavarokat árulnék el. Ezt mindenkinek (aki át akarja élni az élményt) magának kell megtapasztalnia. Én személy szerint minden egyes fordulatot élveztem benne.

Ajánlom azoknak akik nem szeretnének megállni egy könnyed kis könyvnél, és igénylik a meglepő fordulatokat és a valódi kiakadásokat.

Értékelés: 5 csillag

Megszállottság: Vi Keeland

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„„Sokkoló…” – Publishers Weekly

Ez nem szerelem, ez már megszállottság

A New York-i pszichiáter, Meredith McCall egy szörnyű veszteség után csak fájdalmasan sodródik a saját életében. Azonban minden megváltozik, amikor megismeri Gabriel Wrightot. Ő az új páciense. Már az elején felkelti az érdeklődését, teljesen felvillanyozza. Tudja, nem lenne szabad elvállalnia a kezelését, de képtelen ellenállni a férfinak.

Kapcsolatuk egyre szövevényesebb lesz, és Meredith úgy érzi, már képtelen Gabriel nélkül élni. Egy idő után ragaszkodása nem más, mint beteges rögeszme. És ahogy egyre jobban összekuszálódik minden, a helyzet már nem is lehet ne rosszabb…

Aztán történik valami.

Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző hátborzongató, sistergően erotikus és letehetetlen thrillerébe”

Vélemény:

Bár az írónő többi könyvével még nem találkoztam (vagyis belefutottam, de sosem olvastam közülük), ezért nem voltak túlzott elvárásaim vele szemben, viszont a thriller kategória iránt annál inkább. Számomra a jó thriller ismérve az, hogy meg tud lepni és vannak benne olyan pillanatok, amik egyenest a frászt hozzák rám. Nem véletlen a szó is, thrill = izgalom, borzongás.

A könyv elején még igazán voltak reményeim, mert rájöttem arra, hogy a főhősnőnk, nem egy beszámítható karakter márpedig ez is egyike szokott leni a thriller jól bevált elemeinek. Legyen a főszereplő bűnöző, mentális beteg, vagy szerhasználó… minél inkább kételkedik a gondolataiban az olvasó, annál jobb és izgalmasabb lesz.

Azonban ekkor ért az első földre huppanás, ugyanis pontosan tudtam már oldalakra előre, hogy mi is történhetett, miért van abban a helyzetben a karakter amiben, és hogy ki lehet az a Gabriel. Innentől a múlt már nem kötött le annyira, sokkal inkább foglalkoztatott a jelen, és voltak itt dolgok amiket nem értettem de sajna minden SPOILER-es lenne. Na nem azért, mert szerintem az emberek többsége ne tudná kikövetkeztetni előre a regény „nagy” csavarjait, hanem azért, mert ezeket csavaroknak szánta az írónő és én nem szeretnék semmi rossznak az elrontója lenni.

Számomra a regény megállta a helyét, mint kicsit sötétebb hangvétellel átitatott romantikus regény (na nem egy dark-romance), de thrillerként egy kissé elhasalt. Nem riadtam meg, nem féltem és pontosan tudtam előre, hogy mik fognak történni, ezért a könyv végig olvasására inkább csak a kíváncsiság motivált hogy rájöjjek tényleg sikerült-e kitalálnom mindent.

Amúgy szuperül van megírva, olvasmányos könnyen lehet vele haladni. De ha valaki többször „fogyasztott” már thrillert annak inkább jó iparosmunka lesz, minden egyes tipikus thriller elemmel, és ezek nem hagynak majd sok lehetőséget a képzeletnek. Ezt Spoiler nélkül úgy tudnám szemléltetni, hogy képzeljük el a tipikus ellenségekből barátok szálat ahol mindenki tudja már előre, hogy milyen buktatókon és mondvacsinált vitákon jutnak keresztül a karakterek de úgyis össze fognak jönni. Na itt ugyan így felismertem a tipikus húzásokat és tudtam mit várjak.

A könyvet amúgy tudom ajánlani azoknak, akiknek kicsit alacsonyabban van az ingerküszöbük, vagy inkább romantikus, mint sem thriller pártiak mert nekik tartogathat a mű meglepetést, meg azért van benne egész szuper „olyan” jelenet is.

Értékelés: 3,5 csillag

Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 1.): Holly Jackson

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„Egy ​lezárt akta, egy kínzó rejtély… és egy lány, aki tudni akarja az igazságot.

Öt évvel ezelőtt Andie Bellt, a Little Kilton-i gimnázium diákját megölte a barátja. A rendőrség így tudja. A városban mindenki így tudja. A gyilkosság emléke azóta kísérti a kisváros lakóit, bár az élet látszólag nyugodt mederben folyik tovább. Pippa, a gimnázium egyik végzős diákja elhatározza, hogy egy iskolai projekt keretében előveszi az ügyet, és kideríti, mi történt valójában. Ő sosem hitte el, hogy Sal Singh a gyilkos. De ha nem ő az, akkor ki? És vajon meddig fogja tétlenül nézni, hogy Pippa egyre közelebb kerül a megdöbbentő igazsághoz

Kegyetlen társasjáték, ahol egy kisváros a játéktábla, és fogalmad sincs, ki nevet a végén…”

Vélemény:

Annyira sok-sok jó véleményt hallottam erről a regényről, ráadásul olyan emberektől akiknek a szavára általában adok, hogy tudtam, egyszer nekem is bele kell vágnom ebbe a kalandba. A Netflix műsort épp azért is került ezidáig, mert tudtam, hogy előbb a könyv adta lehetőségeket szeretném kihasználni, hiszen azt istenítette mindenki.

De mi az én véleményem?

Hát röviden annyi, hogy bár ne kellene soha sem csalódnom mások véleményében és mindig ilyen fantasztikus regények kerülnének a kezeim közé!

I-MÁD-TAM! Totálisan!!!

Már a regény kivitelezése is egyfajta mestermű volt, a kézzel írt jegyzetekkel, a screen shotokkal, az interjú szövegekkel. Meg azzal, hogy a cselekmény és Pippa kutatási naplója váltakozott így a történet egészen egyedi módon haladt előre.

Aztán hogy kiemeljem a számomra legnagyobb színfoltját a regénynek? (Már ha tudok egyáltalán sorrendet felállítani a sok jóság között.) Azt hiszem maga Pippa karaktere lenne az, aki mellőz minden egyes klisét. Nem nem az iskola királynője, de nem is a szürke egér, hanem egy tök átlagos lány aki köszöni szépen nagyon jól megvan a szűk de hűséges baráti társaságával. És bár a családja kicsit mozaik, mégis fantasztikusan funkcionál és nagy bennük a szeretet. Pippa alakítja a történet cselekményét, de az egész nem róla szól, hanem az ügyről amit megpróbál felgöngyölíteni. Ilyen szinten pedig a regény egy vérbeli krimi!

Az információk pedig annyira szépen vannak tálalva, hogy az én agyam is végig dolgozott, hogy rájöjjek ki és mit tehetett, mi is történt valójában? Nem egyértelmű válaszok vannak, hanem van ami tényleg meg tud lepni, de ha utólag visszanézi az ember feltárul előtte az aha élmény.

A cselekmény nagyon pezsgő volt, a karakterek szerethetőek és változatosak és krimiként szerintem tökéletesen megállta a helyét! Beállva sokak sorába én is csak ajánlani tudom ezt a regényt!

Értékelés: 5 csillag

Apád előtt ne vetkőzz: Péterfy-Novák Éva & Elhallgattatva (2011)

 

Apád előtt ne vetkőzz

„Miskolc, ​1920-as évek. A nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Rideg és szeretetnélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel. A testvérpárt néhány év múlva nevelőszülők veszik magukhoz, de vajon képesek-e elfelejteni mindazt, ami az árvaházban történt velük?

Hatvan évvel később, szintén Miskolcon az ötéves Eszter elhidegül imádott édesapjától, miután anyja figyelmezteti, hogy vigyázzon vele. A kislány csak nagyapjára, Tatusra számíthat, aki mindennél jobban szereti unokáját, s akiben Eszter mindenki másnál jobban bízik.

Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat?

„Azt kéri, ne mondjam el senkinek, hogy miről beszéltünk. Ez a mi titkunk. Amolyan női titok. És a nőknek össze kell tartaniuk, nem szabad elárulniuk egymást. Mert az olyan lenne, mintha a legjobb barátodat árulnád el, mondja anyu. Minden nőt úgy kell nézni, hogy a legjobb barátod. Mert a férfiak mások. Jobb, ha tudok ezekről a dolgokról, és ideje odafigyelni magamra. Gondolkodott a konyhában, hogy biztosan megértettem-e, amit mondott, de aztán arra jutott, hogy már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy megértsem.

Hogy apánk előtt nem vetkőzünk. Mert a férfiak rosszak.”

Péterfy-Novák Éva 1961-ben született Diósgyőrben. Személyes traumájának feldolgozása miatt kezdett blogot írni, majd a bejegyzésekből 2014-ben Egyasszony címmel nagy sikerű memoár, később pedig monodráma is készült. 2017-ben jelent meg A rózsaszín ruha című novelláskötete, amelyben szókimondóan, ugyanakkor humorral és empátiával ír a körülöttünk lévő világról, életünknek azon bántó részleteiről, amelyekről igyekszünk nem tudomást venni. Pétery-Novák Éva írásainak ereje abban rejlik, hogy számára nincsenek tabuk.”

Vélemény:

Annak idején, amikor egy barátnőm olvasta ezt a könyvet, határozottan kijelentettem, hogy sosem szeretném elolvasni, mert féltem a témától. Igen, féltem! Én, aki gyógypedagógiát végeztem, aki a gyakorlatát gyermekotthonban teljesítette (és aki még gondolkodott is azon, hogy a gyermekvédelmet jelöli ki pályának). Tartottam a benne leírtaktól.

Azonban az elmúlt időszakban történtek arra sarkalltak engem, hogy minél többet tudni akarjak ezekről a témákról.

Nem hittem volna, hogy a történet ennyire mellbe vág majd! (Vagyis számítottam rá, de nem azért amiért végülis megtörtént.) Ez a történet meglepő módon nem csak az áldozat szemszögén keresztül mesélte el mit élhet át egy gyermek, akit szexuálisan bántalmaznak, kihasználnak, de az elkövető múltját is láthattuk…

Elkövető? Áldozat? Dobálózhatok én ilyen kifejezésekkel?

Bátor dolog, hogy a könyv bemutatja a bántalmazás generációs öröklődését, és az, hogy egy-két múltban megtörtént eset és esemény milyen hatással lehet a későbbi családtagokra (akár évekkel, évtizedekkel később is). Hogy a bántalmazás sajnos öröklődhet…

A regény nem finomkodik. Nem írja körül a történéseket, a maguk sötét és kemény, kendőzetlen valójában mutatja be őket. Visszautalva kissé egy korábbi olvasásomra (miért is nem kértek segítséget a Menendez testvérek?) a gyerekek nem minden esetben fogják fel mi is történik velük. Hogy amit átélnek mennyire rossz… csak később érkezik a felismerés. Vagy ha segítséget kérnek, nem minden esetben kapnak is erre valamilyen támogatást. Ez a regény, mindent megmutat. Közben az ember is elgondolkodik. Sajnálhat egy olyan embert, aki bántalmaz egy másikat? És akkor, ha hasonló vagy esetleg még durvább dolgokat élt át? Ha nem volt, aki figyelmeztesse rá, hogy ez rossz?

A regény elgondolkodtat, de közben néha a maga módján magyarázatot is próbál adni egy sokak által felfoghatatlan (került) témára. Természetesen nem való mindenkinek, de nagyon fontos könyv lehet.

Értékelés: 5 csillag

Leírás (forrás: snitt.hu)

„Kang In Ho egy fiatal tanár, aki frissen érkezik Mujinba, Észak-Joella tartományba, hogy a helyi siketek iskolájában tanítson. Amikor megérkezik, meglepetten tapasztalja, hogy barátságos természete ellenére a gyerekek rettegnek tőle, és nem akarnak a közelében maradni. Ennek ellenére meg akarja mutatni nekik, hogy tőle nem kell tartaniuk. És mikor a gyerekek végre megnyílnak, In Ho borzalommal tapasztalja, hogy az igazgató, valamint annak helyettese, és szeretője kegyetlenül, brutálisan bánnak a gyerekkel, kihasználva őket testileg, lelkileg és szexuálisan is. In Ho Seo Yoo Jin gyermekjogi aktivistával karöltve úgy dönt, pert indít az iskola ellen. Ám hamarosan rájön, hogy nehéz dolga lesz egy olyan városkában, ahol nemcsak az iskola vezetősége, de a rendőrség, valamint maga a közösség is igyekszik elkendőzni az igazságot. És semmitől sem riadnak vissza, hogy a borzalmak továbbra is titokban maradjanak.”

Vélemény:

Nem szoktam filmekről véleményt hozni, bármennyire is azt hirdeti a blog leírása (na igen…), viszont úgy éreztem ehhez a könyvhöz nagyon szépen passzol.

A film megtörtént eseményeket dolgoz fel és azt hiszem ez teszi annyira borzalmasan valóságossá az egész kimenetelét. Ebben a filmben nem látjuk, hogy az elkövetők, mi vezette rá amiket tettek (bevallom nem is nagyon érdekel). Mert nem családtagokat bántalmaztak, nem egy rosszul rögzült dolog öröklődik, hanem felnőttek a gondjaikra bízott, sajátos nevelési igényű gyermekeket bántalmaztak. A könyvhöz hasonlóan ez a film sem finomkodik, olyan mondatok hangzanak el benne és olyan képi világot mutat, amely beleég az ember elmélyébe (A rendezője Hwang Dong Hyuk akinek a Squid Game megalkotását is köszönhetjük, így talán érthető is.)

A film az érzelmekkel játszik. Vannak benne nagyon kemény, fájdalmas pillanatok, de olyanok is amik szinte simogatni próbálják az ember lelkét, és a színészi játék is nagyszerű lett.

Nem egy könnyű alkotás, de ezt is szívesen tudom ajánlani azoknak akiket érdekel a téma, vagy a társadalmi megítélése. És a válasz arra a kérdésre… Miért nem mernek segítséget kérni az áldozatok?

Értékelés: 10/10