2021. november 21., vasárnap

Egy új élmény: Liz Braswell

 


Leírás (forrás: moly.hu):

„Mi lett volna, ha nem Aladdin lesz a dzsinn gazdája?

Aladdin egy csavargó. Megannyi sorstársához hasonlóan, mindig csupán még egy újabb napot próbál túlélni az elszegényedett Agrabah-ban. Jázmin egy hercegnő, aki épp házasságra készül lépni kijelölt vőlegényével. Semmit sem akar jobban, mint elkerülni a rá kiszabott sorsot, hogy megláthassa, mi rejlik a palota falain kívül. Amint azonban a Szultán legbizalmasabb tanácsadója, Jafar hirtelen hatalomra tör, minden megváltozik. Egy ősi lámpa segítségével Jafar a varázslat törvényeit megtörve képessé válik a szerelem és halál uralására. Hamarosan nagy feladat vár Aladdinra és a hercegnői címtől megfosztott Jázminra: ők vezetik majd Agrabah népét a királyság szétszakításával fenyegetőző, hataloméhes uralkodó elleni lázadásban. Ez nem az a történet, amit már oly jól ismersz. Ez a történet a hatalomról, a forradalmárokról, és a szerelemről szól. És arról, hogyan képes mindent megváltoztatni egyetlen pillanat.”


Vélemény:

A borítóról, most akár ugyanazt elmondhatnám, mint a másik bejegyzésben hisz a lila is a Disney kazetták színe volt, amiért egyszerűen élveztem a kezembe fogni.

A történettel azonban… hát már volt némi fenntartásom. Alapvetően egészében véve nagyon jó volt, és könnyen tudtam vele haladni, mert kíváncsiságot és izgalmat ébresztett bennem, akadt pár hiba, amiket nehezen lendültem túl. Ezeket venném most kicsit sorba.

1) (És nem zárom ki annak lehetőségét, hogy ezt csak én éreztem így, de…): A történet elején, egészen addig, míg Aladdin meg nem találta a lámpát, ugye az eredeti mesét mondta el számunkra az író, ami még mondjuk úgy rendben is volt. Persze itt-ott sikerült kibővítenie, de alapvetően nem sokat nyúlt bele. Viszont amikor megtörtént a történet fő fordulópontja hirtelen a hangnem, a stílus és a karakterek többsége is túl gyorsan váltott. Valahogy nem éreztem konzisztensnek az elejével, mintha nem akart volna egy finom szállá összeállni, a történet.

2) Jafar karaktere nekem nem volt eléggé kidolgozott és megalapozott. Valahogy egy másik átiratban sem ilyennek ismertük meg, és nekem a szimplán őrült és ezzel tudjuk is le mentalitás, inkább elvett a karakterből. Mintha ahhoz elég bátor lett volna a könyv, hogy gyilkosságot mutasson be az olvasóknak, nem is akárhogy tálalva, de ahhoz már nem, hogy a fő gonoszt többdimenziósnak ábrázolja.

A könyv végére pedig a szívem fájdult meg, és kicsit az az érzésem volt, hogy nem kaptam egy új történetet, hanem elvesztettem valamit, ami nagyon hiányzik, és ez az érzés borzasztó volt.

VISZONT! Nem szabad lebecsülnöm a könyvet, hisz tényleg izgalmas, kalandos regény volt, és az író jelen esetben tényleg mert egy hatalmas dolgot megváltoztatni, ami nem kis feladat és bátorság.

Értékelés: 4,5 csillag


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Eragon (Az örökség 1.): Christopher Paolini

  Leírás (forrás: moly.hu): „2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyre...