Eredeti címe: Fairest of All
Leírás (forrás: moly.hu):
„A fiatal királylány Hófehérke, és gonosz mostohája, a Királynő történetét mindenki ismeri. A mesélésről mesélésre változó apró különbségeket leszámítva a történet mindig ugyanaz: a Királynő féltékeny lesz a lányka szépségére, és ez odáig vezet, hogy megpróbálja eltenni láb alól az édes, naiv kislányt. Arról már sokkal ritkábban szól a történet, hogy a Királynő mitől is lett ilyen gonosz. Sokan próbálták már találgatni az okokat. Talán már a természeténél fogva is egy gonosz boszorka volt, szépsége pedig mindössze a Király elcsábításának eszközeként szolgált. Mások szerint a Királynő azért gyűlölte a lánykát, mert a Király első feleségére emlékeztette. Ám a leggyakrabban egy romlott lelkű nőszemélynek festik le, aki egész nyomorult életében nem szeretett egyetlen teremtett lelket sem. Valójában oly sokféle magyarázat létezik, amely a Királynő végtelen hiúságát és féltékeny dühét találgatja, hogy bajos is lenne számba venni őket. A sorozat első könyve egy olyan változatát meséli el a történetnek, amellyel az olvasóközönség eddig nem találkozott. Egy történetet, mely szerelemről, veszteségről, és egy csipetnyi mágiáról szól. Ez a Gonosz Mostoha könyve.
Vélemény:
Bár a moly oldalán azt jelölik, hogy 13 éves kortól ajánlott a könyv, az egyetlen kérdés, ami olvasás közben mégis fölmerült bennem, hogy milyen célcsoportra gondolat az író? Mert gyerekeknek a téma és a kivitelezés túl sötét, 14 fölött pedig már a megfogalmazás és a történet vonala túl bugyuta.
Végig hatalmas hiányérzetem volt a könyv olvasása közben. Mintha elindítanék egy sorozatot, de az évad közepétől kezdeném nézni, vagy ha egy filmet fél óra kihagyás után kapcsolnék be, úgy hogy igazából még nem láttam. Ebben az esetben ismeretlen személyek, ismeretlen okból, fölösleges dolgokat tesznek. Bár itt legalább a Hófehérke miatt azért nagyjából mindenki tisztában van a történésekkel és mégis a karaktereknek szinte semmi jelleme nem volt, a megszólalásaik inkoherensnek érződtek így még azokból sem tudtam következtetéseket levonni. A leírások pedig inkább egy gyermekmesének mentek volna el tényleg. Rövid tömör mondatok. Minden második sorban „a Királynő” és a többi.
Épp ez áll a szereplők kapcsolataira is. A Király és a Királynő (akiket nem értem hogy ha már költői szabadság, akkor miért nem tudott valahogy elnevezni az író), alig szerepelnek egy jeleneten belül, és akkor is ott van közöttük Hófehérke. Nem érezni az egetrengető szerelmet, ami indokolná a Királynő későbbi megkattanását. A három nővére nagyon elcsépeltnek érződött, mintha csak azért kerültek volna a történetbe, hogy legyen aki alakítja a szálakat ha már erre a címszereplő önmagában nem lenne képes.
Igazából az értékelésem merőben annak szól, hogy nem kifejezetten káros ez a könyv (három csillagnál kevesebbet általában tényleg azoknak adok, amit alig tudok értékelni, 2,5-nél kevesebbet pedig azokra, melyeket egy-egy mondandójuk miatt kifejezetten károsnak ítélek meg) ebben legalább volt néhány okos pszichológiai gondolat, és ha mondhatok pozitívumot a kivitelezési hiányosságok mellett az, hogy így a könyv rövid lett és gyorsan átrágható.
A világ érdekesnek tűnt bár itt sem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most mesevilág vagy már mégis inkább túlságosan valóság talaján akar maradni… és úgy érzem hallottam már itt-ott (filmekben, sorozatokban) némileg érdekesebb eredettörténetet eköré a karakter köré építve.
Ez már csak mellékes, hisz tudtam a könyv a Disney mesét veszi alapul, de ennyi sötét szinte már horrorisztikus jelenet után, érdekelt volna egy lezárás az eredeti mese végével, kapcsolódott volna, a hangulathoz bár lehet az már tényleg túl kemény lett volna. (Azért a három démoni nővér, meg a királynő rémálmai után lehet nem is annyira ördögtől való elképzelés az a vaspapucs.)
Értékelés: 3 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése