Leírás (forrás: moly.hu):
"Mia Anne tizenhat éves, és nem
túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös
fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes,
pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett
lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött
életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé
a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt
viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a
lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató
zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg.
Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró
alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ
között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi
erősebb, a mágia vagy a tudomány?"
Vélemény:
A történetről a véleményem egy igazi hullámvasút volt. Az első két fejezet során még igazából azt éreztem, hogy ez a történet egészen ötletes, és jól indul, láttam benne a felcsillanó potenciált, és ez nagyon megfogott…
Nem sokkal később úgy éreztem én erre a könyvre nem tudok négynél többet adni egy ötös skálán. Majd ez, ahogy a történetbe fokozatosan bekerült a könnyed erotika, amely végig tapintható volt a levegőben, egy szigorú hármasra változott, én pedig csak ültem és lestem ki a fejemből, hogy mégis kinek szól ez a könyv? Mert felnőtteknek túl bugyuta és túl egysíkúak a karakterek (nem mindenki de a mellékszereplők nagyon), viszont gyerekeknek meg néha túl komoly.
Arra jutottam, hogy ennek nem én vagyok a célközönsége és úgy nyugtattam magam, hogy nem baj, lehet ha 15 évesen olvasom ezt a könyvet akkor biztos nagyobb hatást váltott volna ki belőlem. Azonban amikor megjelent benne a főgonosz… és a szereplők végre elkezdtek gondolkodni, na ott az értékelésem azonnal felkúszott. Tetszettek a párbeszédek, az, hogy a szereplők végre elkezdtek gondolkodni, a terveik, a megmérettetések, és az, hogy nem éppen a mi világunkba tartozó emberek, hogyan élik meg a mindennapjainkat. Itt volt pár jó poén is amin végre tudtam nevetni (ellenben azokon amik régebben Kósza és Mia között zajlottak még odaát).
Amik egy kicsit kiverték nálam a biztosítékot, és ami miatt nem tudom teljes egészében szeretni ezt a könyvet, az egyrészt Mia Anne személyisége a könyv elején (szerencsére a végére javult), és azok a csipkelődések közte és Kósza között, amikre inkább forgattam a szemem. Bár ez valószínűleg csak azért történhetett meg ez a része már tényleg nem az én korosztályom. Valahogy én már nem ezt a fajta kapcsolatalakulást igénylem.
A másik pedig Mia apja… Amon…
Nos, hol is kezdjem? Gyógypedagógusként, bár nem az autizmus spektrumzavar a szakirányom, némileg tanultunk az ebben érintett személyekről ezt-azt az évek leforgása alatt. Legfőképp azért mert a pszichopedagógiát (amit viszont végeztem) részben érinti. Nekem Amon inkább tűnt pszichopatának mint Aspergeresnek… Persze ott voltak a tökéletesen tankönyvi tünetek, mint az érintés kerülése, kimagasló intelligencia egy bizonyos területen, az hogy képtelen felismerni az emberek mögöttes gondolatait, és rezdüléseit… Egyszerűen nem lát a hátsó szándékok mögé, az embereket érintő felületesség…
Viszont egy Aspergeres személy nem teljesen érzéketlen. Az autizmus spektrumzavarban érintett embert nem fog hidegen hagyni egy szerette halála, nem lesz belőle könyörtelen személy, aki akár mások halála árán is a tudományt akarná szolgálni, mert ők képesek az empátiára. A pszichopaták ellenben nem. Egyszóval az Aspergeresek éreznek érzelmeket, ha kell ki is tudják őket mutatni, viszont lehet képtelenek felismerni mások érzelmeit, és a kettő nem ugyan az. Az, hogy nem tökéletesre értékeltem ezt a könyvet pedig épp ezen „apróságnak” tudható be. Azért remélem, senki nem gondolja azt, hogy egy autista ember ilyen lenne. Jó persze a végére ő is megváltozott, de kérek mindenkit, az empátia hiányát ne soroljuk az Asperger tünetei közé. (Emellett voltak olyan megjegyzései amik meg tipikusan jók szóval azért respect.)
Végeredményben nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet. Persze voltak benne gyengébb mozzanatok, például a szerelmi szál ami szerintem túl lett tolva, de hát vörös pöttyös könyv, abba pedig muszáj ilyeneket is tenni néha. Az alapgondolat érdekes, izgalmas az akció, és ritkán fut bele az ember ehhez hasonló könyvekbe. Ja és nem tudom mi van velem XD Kószát az elejétől a végéig kedveltem benne.
Eredmény: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése