Édes lázadás (A szerelem rabszolgái 2.): Budai Lotti

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Az Édes lázadásban folytatódnak a D'Avila család asszonyainak kalandjai és viszontagságai. A századfordulóhoz közeledve a Fehér Orom ültetvényt immár Veronica két örökbe fogadott lánya, Ana és Rebecca vezeti, és a testvérekre hamarosan nehéz idők várnak: Kubát újra eléri a forradalom szele, amely végleg kisöpri a rabszolgaságot és a spanyol elnyomókat a szigetről. A két testvér azonban nagy árat fizet ezért: nemcsak a szerelem és a féltékenység, de a háború eseményei is közéjük állnak, árulások és ármányok sorát indítva útjára… És felfedve egy régi titkot, amely éppúgy megpecsételi sorsukat, mint az Öreg Morró réges-régi jóslata.

Budai Lotti az Édes ébredés folytatásaként most a 19. századi gyarmati Kuba egy újabb izgalmas időszakát és a d'Avila család következő generációjának kalandjait mutatja be.”

Vélemény:

Vártam egy kis időt a két könyv között. Azért mert másokat is beidőzítettem és azért is, mert féltem, hogy hamar megcsömörlenék, ahogy azt az egymás után hasonló könyvek esetén átélni szokásom. Igazából nem is gond, hisz a könyv nem követte szervesen az első rész eseményeit, persze annak ismerete eléggé kellett hozzá.

Először is azt kell mondjam, olvasva mások értékeléseit és véleményeit, hogy sokaknak a második rész sokkal jobban tetszett, vagy legalábbis épp annyira mint az első. Nos, esetemben inkább az első állt közelebb hozzám. Az a könyv számomra tényleg szolgált egy-két „hűha” élménnyel, a karakterek jól kiforrottak voltak, szépen volt felépítve számomra, hogyan alakultak A pontból B pontba. A gonosz karakterekről szabály szerint rettegtem, Veronicát pedig tudtam kedvelni… Ami viszont ezt a könyvet illeti, már akadtak fenntartásaim.

Először is Rebecca története számomra túl gyors volt. Egészen onnan, hogy hol tartott azt elején és a végére hová jutott és ebből sajnos pont a legizgalmasabb részeket nem láttuk, a harcokat és azt, hogyan keveredik valódi szerelembe. Kicsit láttam volna ezekből is ha lehet. Ana esetén is kissé ez volt az érzésem, hogy egy picit ugrálós és kapkodós lett.

De ami a leginkább bosszantott a történetben, hogy komolyan nincs egyetlen olyan férfi sem aki ízig vérig fehér lenne (nem rasszizmusból mondom), és mégis kedves? Mindenkiben kell, hogy legyen valami szépséghiba ami miatt lehet őt hosszabb távon utálni? Mindenki részeges és erőszakos? Értem én, hogy abban a korban ez egyfajta tendencia volt, de minden ilyen férfit kétszínű szörnyetegként ábrázolni nekem már enyhén sok volt.

A másik az, hogy ha Veronica a saját bőrén tapasztalta meg mennyire megkeseríthetik egy ember életét a titkok ő miért gondolta, hogy a titkolózás lesz a legjobb megoldás a lányai esetén?

Történelmileg nagyon tetszett a kor és a helyleírás és szerettem benne a keretet amit a jóslás adott meg, a végén pedig szó szerint padlót fogtam. Mivel bizonyos értelemben szép folytatása volt az előzőnek így alapvetően gyorsan végeztem vele, és a szépséghibái ellenére is fenn tudta tartani a figyelmem. Kicsit azt tudnám elmondani, hogy kevésszer kaptunk benne igazán boldog pillanatokat, mert épp azok lettek átugorva vagy pár mondatban lerendezve, szerintem egy kis összhang és egyenlítettség jót tett volna neki, hogy az ember ne csak a folyamatos fájdalmat kapja a lapokról.

Értékelés: 4,5 csillag