Breaking Dawn – Hajnalhasadás: Stephenie Meyer

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Bellának döntenie kellett: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete is múlik.
Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele, amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek.

A Twilight saga legújabb döbbenetes, türelmetlenül várt kötetében, a Hajnalhasadásban végre fény derül ennek a lenyűgöző romantikus történetnek minden titkára és rejtélyére.”

Vélemény:

Az „újraolvasás” első olyan könyve, amit még sosem vettem a kezeim közé. Vagyis ez kamu. Emlékszem, hogy a Napfogyatkozással együtt vettem ki a könyvtárból, de mivel azt félbehagytam így ehhez már hozzá sem kezdtem. Fogalmam sem volt milyen érzéseket tápláltam volna a könyv iránt akkor, de a mostani énem kifejezetten élvezte. Sőt! Megkockáztatnám, hogy ha a Bree Tanner könyvet nem veszem figyelme a sorozatból ez lett a kedvenc részem. És kifejezetten örülök, hogy már érettebb, komolyabb korban talált rám.

A történet három részből áll. Az első Bella szemszöge, ami az esküvő, és a nászút körül forog. Ez az egész annyira nem ragadott magával, de valahol aranyos volt azt olvasni, ahogy végre egymásra találtak. Edward is ki tudott kapcsolni, rájöttem, hogy a könyvekben nagyon szeretem ezt az énjét. Mikor nem feszeng és idegeskedik állandóan. Aztán jött az a bizonyos pillanat és…

Jacob szemszöge. Hogy nekem mennyire ez volt az egész könyvsorozat fénypontja, azt szavakkal nem tudom kifejezni. Jó volt az ő szemszögén keresztül látni az eseményeket. Egyrészt mert ritka fordulat volt, másrészt mert kiderült az írónő ügyesen játszok a különböző szemszögekkel bár ezt már Bree esetén is tapasztaltam. Jacob egyáltalán nem volt Bellás. A gondolatai, a szóhasználata és minden egyéni döntése önálló entitásként működött, így valóban azt éreztem egy teljesen más karakter fejében járhatok. Tetszett a falkadinamika, meg úgy az egész amit a vérfarkasokból itt… bocsánat, alakváltókból kihoztak. Jacobot vezetői szerepben látni szerintem remek húzás volt, főleg belegondolva abba, hogy honnan is indult ez a szereplő, és tetszett az a kapcsolat, ami közte és Edward között kezdett kialakulni, ami már majdnem tényleg egyfajta barátságba hajlott. Mikor a Jacob és falkája összedolgozott a vámpírokkal az kimondhatatlanul szép volt szerintem, főleg a gondoskodás miatt, amit például Carlisle és Esme az irányukba tanúsított.

Ennek végeztével újra Bella fejébe láthattunk bele, aki próbálta megszokni milyen is a vámpírlét és újdonsült családja… Mintha azzal hogy Bella átváltozott az idegesítő személyiségét is maga mögött hagyta volna. Komolyan tudtam őt kedvelni, mert végre nem csak ő maga állt a saját élete középpontjában, hanem képes volt másokkal is törődni. Ahogy ekkor ismerkedhettünk meg a többi vámpírral is, ami megint tovább színesítette a világot. Kicsit el is gondolkodtam rajta, hogy miért csak jóformán az utolsó részre kellett ilyen érdekes karaktereket behozni, de végül is elengedtem a dolgot. Örülök, hogy megismerhettem őket.

Értékelés: 5 csillag

Spoiler:

Mondjuk szerintem nincs ember, aki ne tudná, hogy Bella és Edward ebben a könyvben szülők lesznek. Ráadásul a jó öreg természetes úton és úgy vettem észre ez az, ami mindig kiveri az embereknél a biztosítékot. Mert bele lehet kötni, hogy de hát, ha halott és jéghideg meg nincs vérkeringése, akkor hogy?... Mintha abba kötnénk bele, hogy Frankenstein, hogy tudott holtakból életet teremteni. Vagy abba, hogy öregedhetett Dorian Gray helyett a portréja. Híres irodalmi művek ugye? De mégsem lovagol senki ezeken az apró részleteken, pedig ott is max annyira voltak alátámasztva, mint itt.

Nem az volt szerintem a lényeg, hogyan is fogant a gyerek (bár amúgy tök jó magyarázattal szolgáltak), hanem az milyen történetet indított el, és mit váltott ki a szereplőkből. Bella végre nem volt önző, Jacob megtalálta a társát (ez a másik amit gyakran nehezményeznek de szerintem a bevésődés egy annyira gyönyörű dolog a történetben… és sokkal tisztább és mélyebb és érdekes mód erre is kitér a könyv, hogy senki ne akarjon rosszra gondolni), és végül is Renesmee születése és életet alakította a könyvet. Szerintem nagyon kellett ide, és továbbra is tartom a kedvencem lett ez a rész.