Leírás (forrás: moly.hu)
„Az ördög soha nem változik, téged alakít a képére.
Egy szénaszagú kis alföldi faluban szinte nincs olyan család, ahol ne lenne valaki, aki önkezével vetett véget az életének.
Ide érkezik Fülöp Kristóf oknyomozó újságíró, hogy nemrég meghalt nagyszülei házában töltse a nyarat. Csakhogy érkezésének valódi célját még bizalmasai elől is rejtegeti. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy a polgármester feleségének képében váratlanul rátalál a szerelem, és nemcsak a titkos viszony okoz súlyos bonyodalmat az életében, de az események előrehaladtával egy ördögi terv részletei bontakoznak ki előtte.
Hamarosan nyilvánvalóvá válik számára az is, hogy a településen élő emberek olyan szörnyű titkokat őriznek, amelyek legzsigeribb félelmeit hozzák a felszínre.”
Vélemény:
A könyv eleje kissé lassan indult és féltem tőle, hogy ugyan olyan lesz majd számomra, mint A boszorkányhagyatéka volt, azonban megdöbbentem rajta, hogy itt egészen szépen bánt az író a karakterekkel. A szereplőket a beszédstílusaik, és a cselekedeteik alapján is nagyon szépen szét lehetett válogatni és bár Kristóf is lépett néha sehová nem futó vakvágányokra, de mindig a cél lebegett a szemei előtt. Először az a cél, amiért odautazott, majd egy sokkal nagyobb.
Azt nem mondom, hogy a cselekmény nagyon meglepő fordulatokat tartogatott volna számomra hiszen részben horror és misztikum rajongóként nem egy sorozatba, filmbe vagy könyvbe futottam már bele hasonló témákban. Azonban annyi szent, hogy üde színvoltot jelentett, hogy mindez magyar környezetben, magyar helyszínen és magyar problémákkal van körülölelve. Ha valamit, hát ezt a regényt szívesen látnám sorozatként vagy filmként (akár külföldi példákat is figyelembe véve, mint mondjuk az Amerikai Horror Story, vagy a Dark) az biztos, hogy ütős jeleneteket lehetne bele rakni, mert abból itt is volt jópár.
A könyv nagyon szépen meg tudott vezetni egy ideig, mert bizonyos pontig biztos voltam benne, hogy itt nem lesz semmiféle természetfeletti, csak egy hatalommániás polgármester (ami valljuk be, kishazánkban nem túl ritka), azonban ahogy bejött a sötétebb hangvétel…
Na ja onnantól örvényként szippantott engem magába a sztori.
Öt csillagot talán azért nem tudnék adni rá jó szívvel, mert voltak itt nekem még olyan párbeszédek, amiken lehetett volna picit dolgozni, vagy az elején kicsit kevésbé direkt odatolni az arcunkba a dolgokat… viszont a könyv második fele és a vége hatalmas élmény volt. Örülök, hogy ezt most októberben el tudtam olvasni mikor amúgy is hasonló hangvételű dolgokat kerestem.
Értékelés: 4 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése