Leírás (forrás: moly.hu)
„Gyilkosság, szerelem, Balaton
Caroline Wood boldogan vezeti a Balaton-parti Vadvirág Panziót, úgy hiszi, békére lelt, és fel sem merül benne, hogy a festői kis faluban bármi történhet, ami kizökkenti nyugalmából. Egészen addig, míg fel nem fedezi egy sokak által utált vendég hulláját a ragyogó „Türkiz" fantázianevet viselő kétágyas szobában. Az elhunyt Berisha úr miatt nem sokan ejtenek könnyet a panzió lakói közül, de egyikük sem tűnik hidegvérű gyilkosnak… Caroline a nem túl lelkes hatóság tudtával nyomoz, és olyan titkokra lel, melyekért Pierre Duval is megnyalná mind a tíz ujját. Mire épp kiderülne, ki és miért tette el láb alól Berisha urat, újabb holttest bukkan fel a Vadvirág környékén… Ez már túl sok a helyi körzeti megbízottnak, így megérkezik a fővárosi szuperzsaru, hogy felderítse az egyre szövevényesebb ügyet…”
Vélemény:
Flores után ez a rész enyhén kétes érzéseket váltott ki belőlem. Hol imádtam az eseményeket, hol legszívesebben falhoz vágtam volna az e-olvasómat. Caroline is hasonló érzelmeket váltott ki belőlem.
Először is. Azt kell mondanom az akció, pont mint az előző részben, itt is sokkal jobban szét lett oszlatva a regény során és ez nagyon jót tett neki. A nyomozás szál is elképesztően érdekes volt, bár azt nem mondom, hogy amint szóba került mivel is foglalkozott az első áldozat, nem tettem össze a kettőt meg a kettőt… szóval egészen hamar sikerült kiderítenem ki a gyilkos, így emiatt nem igazán izgultam már.
A történetnek Caroline és Ádám vitái nem tettek jót, és pont azért mert mindig utóbbinak kellett igazat adnom. Egyszerűen Caroline olyan, mintha az egész világnak körülötte kellene forognia, miközben ő a legokosabb, a legtökéletesebb, és a legcsalhatatlanabb. Rajta kívül mindenki dilettáns, hűtlen és természetesen senkinek nincs igaza. Legalábbis az ő fejében mindenképp egy ilyen világkép rajzolódik ki, ami nem is lenne gond akkor ha nem az ő gondolatait kellene olvasni, mert így 5 oldalanként érik neki egy nagy büdös pofon.
Közben nem tanul, nincs benne semmi hosszabban tartó önkritika, mert bár rájön az egyik oldalon, hogy a kettős mérce nem megoldás, a következő fejezetben képes ugyan azt a vitát lejátszani. Ahogy szerintem minden részben elhangzott legalább egyszer a fejében az a mondat, hogy nem szép dolog az előítélet, mert már többször bebizonyosodott, hogy nem igaz. De itt is rengeteg ilyen volt a fejében.
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Caroline akkor tud funkcionálni, ha épp, nincsen pasi az életében.
Nekem tetszik, hogy a sorozat most már végképp áttért a nyomozásra és a kalandokra de az azért eléggé bánt hogy Caroline jelleme úgy fejlődik, hogy két lépést tesz előre, majd egyet vissza.
Értékelés: 4,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése