Mesés Marrákes (Caroline Wood 8.): R. Kelényi Angelika

 

Leírás (forrás: moly.hu)

„„Ez ​a történet éppoly szövevényes, izgalmas és pezsgő, mint Marrákes tarka sikátorai.” – Budai Lotti, író

Fűszeres éjszakák, kalandos nappalok

Caroline Wood, a folyton bajba keveredő újságíró nem tud ellenállni egy marokkói utazásnak, pedig tisztában van vele, milyen veszélyekkel járhat egy ilyen kaland. Francia főnöke, a jóképű és szívtelennek tűnő Pierre Duval egy ékszertolvaj nyomába küldi a lányt, aki örömmel vállalja a megbízatást, hisz már hiányzott neki az izgalom. Kivételesen egy segítőtársat is kap, a CBM Magazin egyik új munkatársát, a kicsit fura, de néha hasznos DG-t.

Caro és DG a fenséges Marrákesbe repülnek, hogy kinyomozzák, ki fosztogatja a gazdag turistákat, sőt, időnként a helyi elit tagjait is. Az elkövető olyan ügyes, hogy a rendőrök tehetetlenek, semmiféle nyomot nem találnak, így Miss Woodra vár a feladat, hogy csapdát állítson neki. Megismeri Marrákes pazar pompáját és Medina nyomorúságos szegénységét. A kérdés már csak az, melyik az ijesztőbb, veszélyesebb terep a számára. És ki az a különös férfi, akinek az arcát soha nem látja…”

Vélemény:

Sokkal jobban bejött, mint az előző rész, és nekem hangulatában és dinamikájában is inkább az Édes Florest juttatta eszembe, ami már egy hatalmas jó pont, hiszen az volt az egyik kedvencem. Határozottan jót tett neki, hogy bár Ádám gondolata néha felmerült Caro fejében, de nem kellett két oldalanként az ő szerelmi vagy milyen civódásukat hallgatni (általában drága főszereplőnk kezdeményezésével).

A könyvben Marokkó és Marrákes bemutatása is lenyűgöző lett, nem csak a kalandból de a kultúrából is kaptam egy szép nagy adaggal, számomra ez pedig mindig plusz pont, és a könyv tempója is nekem kellően jól haladt. Nem voltak benne feleslegesen elnyújtott üresjáratok, és nem az utolsó két oldalon zavarta le a kalandot sem. Igazán akciódús és izgalmas volt, bár azért az, hogy kiknek és mi köze lehet a rablásokhoz nekem eléggé egyértelmű lett, egy spoileres részben le is kell majd írnom valamit.

DG karaktere szerintem jól működött, a nevének az eredetén jót mosolyogtam (mondjuk ha valaki látta a karakter névrokonáról készült 2009-es filmet Ben Barnes szereplésével, szerintem nőként határozottan odalenne egy ilyen névért… hmmm). Néha talán picit idegesített mennyit töketlenkedett bizonyos helyzetekben, de azért neki is megvolt a maga szerepe és a nehézségeit én mindenképp fiatal korának és kevés élettapasztalatának tudnám be. Attól független milyen negatív gondolatai voltak bizonyos témákkal kapcsolatban, szerintem karakterként nagyon szépen fel lett építve ahhoz, hogy a mélységeibe lássunk, vele kapcsolatban Angelika mindent nagyon szépen adagolt.

Azt vettem észre, hogy egyszerűen csak pörögtek és fogytak a lapok, és nem bírtam vele megállni, főként a könyv második felétől elképesztően haladtam, mert kíváncsi lettem mi is derül még ki belőle. Szerintem akció és megírás szempontjából is remek kalandregény. Emlékszem hogy még Riónál azt éreztem egy jó kis könnyed nyári szórakozás Flores és ez is megállná a helyét a valódi kalandos sztorik között.

Duval személyisége is szépen került bemutatásra már az eddigi részek alatt is. Kicsit félek az utolsó kötettől, mert tudom, hogy a sorozat befejezetlen maradt (sajnos, és ezt még mindig nehéz feldolgozni). Viszont ahhoz képest mennyire meg tudtam volna folytani Caroline Wood-ot egy kanálnyi vízben az első rész alatt, most annyira… nehéz lesz kimondani, de… Megkedveltem?

Jó persze, most is látom a hibáit, amelyeket könyvek alatt sem képes levetkőzni, viszont vannak pontok ahol kifejezetten fejlődött, és… egyszerűen csak nehéz lesz elengedni. Most így látom.

Értékelés: 5 csillag

 

Lehet, hogy csak nekem volt furcsa, de Caro nagyon kis idiótán kezelt egy infót. Szóval, amikor DG még azt hitte hogy Olivier a bűnöző, mert igen volt egy ilyen pont! Akkor figyelmeztette hősnőnket erre, aki a rózsaszín ködben úszva szinte azonnal elhessegette ezt az ötletet.

Majd később amikor Caro számára lett gyanús a fickó, akkor már DG gyanakodott inkább a személyzetre, ez eddig rendben is van. Viszont ettől a ponttól kezdve Caroline úgy viselkedett, mintha a másiknak eszébe sem jutott volna Oliviert gyanúsítani soha, és nekem ez nagyon nem volt szimpatikus. (Bár DG sem nagyon szólalt fel az ügy ellen.)