Leírás (forrás: moly.hu)
„Caroline Wood sosem gondolta volna, hogy egyszer ékes magyar nyelven súgja majd valaki fülébe: Szeretlek! Sármos, mindazonáltal nagyképű főnöke ez alkalommal egy családias panzióba küldi, amely a Balaton partjára vonzza a külföldieket messze földön híres konyhájával. Éppen ez utóbbi szúr szemet a helyi luxusszálloda hírhedt tulajdonosának, aki még a gyilkosságtól sem riadna vissza, hogy megszerezze a kis panzió séfjének titkos receptjeit. Carónak leleplező anyagot kell írnia az aljas módszerekkel dolgozó szállodásról, aki bárkit félreállít, ha az érdeke úgy diktálja…
A baj csak az, hogy a lány ugyan enni szeret, de nem egy konyhatündér, mégis profi szakácsként kell bizonyítania. A séfnek azonban más irányú elvárásai is vannak… A lány hamar nyomra bukkan, és szokása szerint a legnagyobb veszélybe sodorja magát… Mit főz ki Caroline ezúttal, hogy ép bőrrel megússza a magyar gasztro-kalandot?”
Vélemény:
Végre egy kicsit ismerősebb helyszínen követhetjük nyomon Caroline kalandjait. Viszont sokat elvett a varázsából, hogy újra nagyon elkezdett idegesíteni, főleg a történet elején. Kikérte magának, ha angol libának nézik, de közben épp már csak gágoni nem kezdett el… Na mindegy is.
A cselekmény szempontjából az tetszett igazán, ahogy az írónő megfogta a Balaton mentén elhelyezkedő talapülések hangulatát. Bevallom amúgy csak a Déli parton jártam addig nem igazán tudtam mit esznek az emberek ezen a tavon, de amikor életemben először eljutottam Füredre, ott engem is magával sodort a hely szellemisége. Hiába egy turistacsapda lassan az egész, és hiába vásárolják fel a környékét (na nem német hanem sokkal inkább magyar oligarchák…) attól függetlenül nem tagadhatom, hogy nekem is sikerült beleszeretnem.
Ezt a „szerelmet” remekül aknázta ki a regény. Valamint az új férfi szereplő is friss felüdülést jelentett az eddigiek után, azonban néha fel-fel villanni látom közte és az eddigiek között megismert hasonlóságokat. Maga a nyomozási szál érdekelt benne a leginkább, ezért az elején szívesen átugrottam volna a féltékenységi jeleneteket és a többször olvasott épp ugyan úgy elhangzó beszélgetéseket. („Ő nem féltékeny!” „Minden nő féltékeny.”)
Azonban ismételten a cselekmény hibáját abban láttam hogy a főszálat sikerült elkapkodni. Egy fél könyv ment el sehová nem vezető romantikus beszélgetésekre (vagyis nem, mert hát nem csöpögtek hanem féltékenykedtek és szidták egymást), majd kis beépülés és nézelődés a rosszfiúknál. Végül megint a maradék 50 oldalban Caro bajba kerül, a problémát megoldják.
Nekem személy szerint az előző rész (na nem a novellácska) jobban tetszett viszont ezt sem tudom 5 csillagnál kevesebbre értékelni most mert volt benne úgy 3 oldal ami egy olyan történetszálat mutatott be (nem Caro kapcsán) ami annyira elgondolkodtatott hogy lehet önálló sztoriként is olvastam volna. Persze az sokkal sötétebb lenne, de hát igazából ismerem magam annyira, hogy tudjam az az én világom.
Bár én ősszel olvastam mert a lelkemnek kellett a pihenés a hétvégéken, de nyáron tökéletes lehet bárkinek, főleg a Balaton mellett.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése