Leírás (forrás: moly.hu):
„Mi történik, ha a sors összesodor egy író-nőtörténeti kutatót és egy háromgyermekes újságírót? A Micsoda anyák voltak! egy különleges találkozás eredménye, és egyben Magyarország egyik leghallgatottabb podcastsorozatának, a Micsoda nők voltak!-nak a továbbgondolása: Budai Lotti és Zubor Rozi elhatározták, hogy felderítik, milyenek is voltak az általuk oly nagyra tartott és rendkívüli nők a gyerekszobában.
Hiszen hiába ismerjük például Margaret Thatcher, Josephine Baker vagy Marie Curie eredményeit és a sikerhez vezető útját, arról, hogy ezek a nők miként nevelték gyerekeiket – és ők később hogyan emlékeztek rájuk –, vagy hogyan élték meg saját anyaságukat, már jóval kevesebbet tudunk. Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni ez a kötet. De félreértés ne essék; ez a könyv nem a történelem „legjobb” vagy épp „bezzeganyáinak” a gyűjteménye…
Azt, hogy ezek a nők miként viszonyultak gyermekeikhez és saját anyai mivoltukhoz, nemcsak koruk és társadalmuk, de egyéni múltjuk is nagyban befolyásolta. Egyeseknek sikerült saját gyermekkori traumáikat feldolgozni, másoknak nem. Voltak, akik továbbörökítették a káros családi hiedelmeket, mások képesek voltak azokat letenni. Ám az írónőket e kötet megírásakor nem az ítélkezés, hanem a megértés vezette; a kötődési és nevelési minták mögött meghúzódó „miért”-ekre voltak kíváncsiak.
Zubor Rozi, háromgyermekes IgenAnyaként, Média a családért-közönségdíjas újságíróként, az ÉvaMagazin.hu főszerkesztőjeként és a Mesélj, Anyukám! podcast alapító műsorvezetőjeként, Budai Lotti pedig a nagy sikerű Rizsporos hétköznapok sorozat és népszerű történelmi regények szerzőjeként lehet ismerős az olvasóknak. A szerzők történelem, nők és anyaság iránti elhivatottsága, szakmai tapasztalata a garancia arra, hogy a kötetben tárgyalt nők életének eme szegletét alapos kutatómunkára támaszkodva, mégis szórakoztató formában tárják az olvasók elé.”
Vélemény:
Mivel albumról és nem regényről van szó, akárcsak a Micsoda „szajhák” voltak esetén, így nagyon nehéz róla bőbben nyilatkozni, de azért megpróbálom.
Alapvetően féltem ettől a könyvtől, mert tartottam tőle, hogy csak egy oldalról lesz majd megközelítve az anyaság, ami engem jelenleg nem is érint, és néha úgy érzem még nem is fog érinteni egy darabig. Azonban rögtön a bevezető gondolatok megnyugtattak, hogy itt bizony nem csak a szó szoros értelmében vett anyukákról lesz szó, hanem a spektrumon mozogva szinte mindenkiről, akinek valami köze lehet az anyasághoz.
Így került szóba például Josephine Baker, aki örökbe fogadta a gyerekeit, vagy Frida Kahlo akinek nem születhetett saját gyermeke, mégis a gondolatai és a gyermek utáni vágyai miatt igenis anyának lehet nevezni.
Mivel én a másik könyvet olvastam először, különös volt, hogy akiket ott láttam, hogy saját koruk szajhának titulálta, vagy egyéb nem túl kedves jelzőkkel illették őket, anyaként mégis milyen személyek voltak, de akadtak olyanok is akikről most olvastam először. Már ott is meglepett például, itt pedig újfent erősítette bennem az érzést milyen szörnyű, hogy Szendrey Júliáról szinte semmit nem tanulunk az iskolában. Emlékeim szerint nálunk is anno magyaron csak egy poén erejéig futotta amikor a Szeptember végén című költeményt tanultok és elhangzottak az ominózus sorok „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,” (…) „Ki könnyeden elfeledéd hivedet,”, aztán a tanár hangja amint megjegyzi, hogy Júlia tényleg elég korán férjhez ment özvegység helyett. Talán az, hogy róla csak ilyen helyekről lehet tájékozódni, nem pedig tankönyvekből, vagy az iskolapadban ülve, háborít fel a leginkább.
De voltak itt még a történelem és a művészetek szempontjából jelentős nők, akik vagy meglepően fantasztikus anyák voltak, már a korukhoz képest, vagy épp a karriert a gyermekeik elé helyezték. Margaret Thatcher például kifejezetten érdekes egyéniség volt, bár korábban csak rosszakat hallottam róla (általában az írek vagy skótok oldalát figyelembe véve), de örültem, hogy ez a könyv sem győzött meg az ellenkezőjéről. Például, hogy nem támogatta a bölcsödék megnyitását, és bár a könyv nem részletezte én azért ajánlanám az Őt is anya szülte című filmet, ami megmutatja hogy a „kedves” Margaret mennyire is volt érzékeny más nők sorsa iránt.
Egyszóval, ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik még többet szeretnének megtudni a hölgyekről, akikről kevés szó esik, vagy éppen említés szintjén se kerülnek szóba sem a hétköznapokban, sem az iskolában ülve. Tanulságos olvasmány lehet.
Értékelés: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése