Orosz rulett: Baráth Viktória

 

Leírás (forrás: moly.hu):

„Amikor az életed a tét

Sophia, a fiatal és céltudatos lány úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az édesanyját. Csupán egy magyarázkodó levél maradt neki emlékül, és egy nyom, miszerint a nő Las Vegasban él. Sophia így a bűn városába költözik, hogy felkutassa a családi gyökereit, ott azonban falakba ütközik. Unalmas munkát vállal, mellette viszont, amikor leszáll az éj, a lány élete megtelik izgalommal és kalanddal.

Amikor segítségre van szüksége, alkut köt Viktor Makszimovval, az éjszakai klubok és kaszinók urával. Sophia távol akarja tartani magát a zűrös múltjától, ám ekkor még nem is sejti, hogy a férfi mekkora veszélyt jelent a számára.

Mit tehetünk, ha az érzelmeink veszik át az uralmat felettünk? Engedhetünk a csábításnak, ha a gyönyör mellé gondok is társulnak?

Baráth Viktória ismét a sötét oldalra kalauzolja olvasóit egy olyan történetben, amelyben sosem tudhatod, mit rejt a következő oldal.”

Vélemény:

Hát nem tudom mi van velem… talán az, hogy érzem, hogy hamarosan vissza kell mennem dolgozni és jól esik bármi, ami kiszakít ennek tudatából?

Egy biztos, hogy bizonyos pontokig meglepően élveztem a regényt. Sophia kifejezetten érdekes karakter volt, és ahhoz képest, hogy fiatal, meglehetősen kompetens személyiség lett, bár azért volt egy két hibája, erre még visszatérek. Viktor pedig nagyon jó férfi szereplő lett a maga nemében.

A helyzet az, hogy kedvem támadt A főnök sorozathoz is, mert ha jól értelmeztem az internetes kommenteket és a könyvben látható infókat, ahhoz kapcsolódik, bár nem annyira erősen, hogy anélkül ne lehessen érteni, én például tökéletesen értettem mindent. Kifejezetten vonzott engem mindig is a maffia téma, és ennek berkein belül, ez a könyv most üdítően hatott, mert nem volt sok, tudtam vele haladni, és… na jó igazából csak feldobott, mint egy frissítő. Amúgy is rá kellett már jönnöm, hogy alapból élvezem az írónő könyveit, még ha nem is gyakran fogyasztom. Amikor a kezembe kerülnek általában nem hagynak bennem rossz szájízt, még annak ellenére sem, hogy gyakran nem a tipikus happy endet kapom, de már nem is szoktam azt várni.

Az egyetlen bibi, ami miatt nem tudtam teljesen öt csillagosra értékelni, az a tipikus húzás, amit már egyszerűen nem tudok elviselni a maffia tematikájú könyvekben. Bár nem forgok maffia körökben, ráadásul még csak nem is Amerikában, hanem Magyarországon egy faluban tengetem mindennapjaimat, azt még én is tudom, hogy a maffiából nem lehet csak úgy kilépni. Mégis minden maffiás romantikus történet női főszereplőinek első mondata a pasik számára az, hogy „Lépj ki!” majd lenyomnak egy hisztit. Na ezzel már nem tudok mit kezdeni. El kellene engedni ezt a fajta klisét mert egyszer még olvas róla az ember, aztán már nagyon unalmas lesz. Ezt leszámítva viszont tényleg nagyon jó kis regény volt.

Ajánlom azoknak, akiket úgy vont egy picit a maffia világ a történetekben de mégsem akarnak a legnagyobb mocsokba belelátni, és szeretnének elmerülni egy amúgy aranyos, romantikus történetben.

Értékelés: 4,5 csillag