Leírás (forrás: moly.hu):
„Apám úgy nevelt, hogy én legyek a Koven elleni fegyvere, akin keresztül bosszút áll azért, hogy elvették tőle a nővérét és a születési előjogát. Bármit megtennék, hogy megvédjem az öcsémet attól, hogy ugyanerre a sorsra jusson.
A kötelességtudatom Kristály Katlan titkos városába és a rangos Szirterdei Akadémiára vezet, ahol a fajtám legjobbjai és legtehetségesebbjei tanulhatnak emberi előítéletektől mentesen.
Itt nem súgnak össze a hátam mögött. Itt nem ítélnek el az ereimben csörgedező vér miatt. Az egyetlen ellenség, akivel szembe kell néznem, a jóképű és idegesítő igazgató, Alaric Grayson Thorne, aki ugyanannyira megvet engem, mint amennyire én undorodom tőle és mindattól, amit képvisel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falak között meghúzódó titkoknem fogják darabokra zúzni az iskolát. Senki nem beszél az évtizedekkel ezelőtti véres mészárlásról, amely miatt be kellett zárni.
De a Koven ötven év után először újranyitja kapuit a TIZENHÁROM számára: olyan ígéretes diákoknak, akik arra hivatottak, hogy megváltoztassák a világot. Már ha nem ölik meg őket előbb a Szirterdei Akadémia áldozatainak szellemei…
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
A vér szava dönt. Merülj el a mágiában!”
Vélemény:
Íjjajj…
Tudom, elképesztően jól kezdődik…
(A valódi probléma pedig abban áll, hogy amikor eszembe jut a könyv, akkor csak ilyen hanutánzó szavakat tudok kimondani. Meg a „nyeh” és a „pff”.)
Ahogy a moly is mondja: „TikTok-szenzáció! #BookTok” Hát persze nem is lep meg, mert a könyv nagyon, de nagyon TikTok kompatibilis. Gyorsan túl lehet rajta esni, az ember két percenként kap benne ingereket és csavarokat, meg nem az a lényeg, hogy kik vannak a könyvben hanem, hogy mit csinálnak.
Szóval kezdem a negatívommal, ami úgy a könyv első nagyjából 280 oldala… és ezt nem viccnek szánom (egy dolog azért majd innen is a pozitívumok közé fog kerülni, de ezt még kivárom). Szóval mi is volt a bajom a könyv nagyrészével? Az, hogy elképesztően klisés! Mert hát kéremszépen van itt: · csaj aki mindenben jobb a többieknél, mert hát ő a különleges, a kiválasztott · bosszúhadjáratra nevelés · iskola fura szerzeteknek (itt boszorkányoknak) · démonok/vámpírok és természetesen megvetik őket de titokban mindenki őket akarja · tanár-diák kapcsolat (mert akárhogy csűrjük csavarjuk is, hiába 20 éves már Willow, Gray akkor is a rohadt igazgatója…) · amikor Gray tartott töri órát én hangosan felnyerítettem (ennél klisésebb már csak az irodalom szokott lenni · enemies to lovers (ellenségekből szerelmek). Ja, hogy az utóbbi nem is teljesen így van mert hiába ellenségek az első pillanattól kezdve keringenek egymás körül, mint a bespeedezett molylepke a lámpafénynél. Aztán megint összevesznek majd megint csak ők kellenek egymásnak, aztán „látni sem akarlak…”.
Ami még nagyon bosszantott bár ez már nem a klisé hibája, hogy a történet úgy rohant a csavar és a fordulat felé, és annyira csak ekörül a két szereplő körül forgott, hogy a mellékszereplők kiérdemelték a „legjobb biodíszlet” díját. A többi bosziról az erejükön kívül semmit igazán nem is tudtam meg (csak egy-kettőről volt egy mondatnál több). Így senki nem tudott hozzám igazán közel kerülni. Hiányzott a könyvből a „mutasd, ne mondd” élmény. (Több jelenet, akár visszaemlékezés szerűen párbeszédekkel Willow és az apja között? Esetleg?)
Na de mielőtt még probléma lenne abból, hogy én ezt a történetet klisésnek titulálom, jöhetnek a pozitívumok melyből elsőként kiemelném a világ… hát létezését (mert a bemutatás része azért hagy némi kívánnivalót maga után, meg a felépítés is), de úgy maga a rendszer, ahogy nekem sikerült értelmeznem tök jól lett kitalálva. Meg a sötét hangulat is nagyon magával ragadott és az a rendszer is, amire a boszorkányokat kényszerítették, esetleg használni akarták egyszerűen kemény és borzongató volt (kár, hogy ezt is csak említés szintjén lehetett látni).
A legnagyobb pozitívum nagyjából az utolsó 50-80 oldal, ahol megkaptuk mind azt a különleges húzást és csavart, ami korábbról hiányzott, de ezzel egy kicsit fel is rúgta azt, ahogy a karakterekre tekint az ember. Mindegy azért eléggé érdekes „zárást” kapott ahhoz, hogy érdekeljen majd a folytatás, ha kiadják magyarul.
Összességében a könyv belülről is olyan, mint kívülről… a máz gyönyörű körítést ad egy amúgy kissé klisés, agyonhasznált enemies to lovers történetnek.
Ajánlom azoknak, akiket megfog az erotika, és szeretik a dark akadémia hangulatú könyveket, valamint az erős női karaktereket, és nem taszítja őket a sötét világ. Néhány pillanatáért azért tényleg megéri.
Értékelés: 3,5 csillag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése